Csak úgy mindenről...

Ártani nem használ,sőt még előnyös is a vetésforgó használata a kiskertekben is. Viszont már egyre nehezebb összeszedni az emlékek közül, hogy mikor, mit és hova is vetettem. Mert ugye hagymát nem illik legalább négy évig ugyanabba a talajba vetni, a burgonyánál is hasonló a fennforgás esete, a többi növénynek is megvan a maguk 'kihordási ideje'. Én meg nem egyfajta növényt szoktam vetni a kiskertbe - tavalyelőtt csak a babból vetettem kilenc vagy tízfélét.

Csak hát az a fránya memória. Asszem, ha lesz időm ingert keresni rá, akkor írok már egy kibaszott programot, mert én elég nehézkesen kezelem az a1, a2, a3, b2, b3, c4 és társainak a memorizálását, valahogy vizuálizálva sokkal jobban megmaradnak a dolgok. Azaz ha nekem elmondja valaki, hogy van kétszázhatvanhárom miskulancia, akkor az az egyik fülemen bemegy, a másikon meg ki és mégsem viselkedik úgy, mint egy csákány. De ha ránézek egy cédulára, akkor még órák, esetleg napok múlva is képes vagyok emlékezni a felsorolt számokra. A tervezést is így szoktam megoldani, fejben összerakva a dolgok zömét már neki is állhatok az érdemi munkának - mint például egy füstölő összevarrása, szegecselése és tsai...

Az általam megismert kerttervező programok pont arra nem valóak, amire szeretném használni őket. Pláne nem abban a formában, ahogy az öntözőrendszert össze sikerült kendácsolni. Szóval kellene valamit okoznom, bár már olyan régen írtam valami programfélét, hogy már azt sem tudnám megmondani, hogy a win API mennyit változott az XP óta. De lehet, hogy összebaszom jávában, vagy valami 'univerzális' programnyelvben, majd abban, ahol könnyebbnek tűnik a probléma végtelenségig való bonyolítása. A fassetuggya kéremszépen. Mindig ezeken az apróságokon merengek és aztán marad a végére a papír és a ceruza...

Van az úgy, hogy az embernek támad egy jó ötlete. Azaz kipattan a fejéből az isteni szikra. Hát ez velem is így történt.

A lényeg az az, hogy kitaláltam egy olyan dolgot, amivel viszonylag rövid idő alatt sok pénzt lehetne keresni, tisztességgel és becsülettel, nem átbaszva a szolgáltatást igénybe vevő ügyfélkört - sőt. Erről nem írok részletesen, mert már elég sok ötletemet lenyúlták - az én ötleteimen senki, de senki nem fog több (értsd: még több, még több és még több) pénzt keresni, miközben egy kifújt tojáshéjat sem ad cserébe.

A lényege az lett volna (hamar lelőttem a poént, mi?), hogy az év java részében itthon verem a... Az időt. S ezért még fizetnek is. Előre (pontosabban utólag, de ez mindegy is), illetve havi részletekben. Szabványos, simán beszerezhető alkatrészek, könnyű használhatóság, 24 órás rendelkezésre állás - xyz időtartamig. Betanítás, illetve az ügyfelek által diktált feltételek megvalósítása benne lettek volna az árban. A pozitívum mindössze az lenne részemről, hogy szinte nulla beruházással megoldható lenne, a szabadidőm meg tengernyi lenne. Ezen kívül akkor és azt csinálnák, amit csak akarok, vagy éppen muszáj - mert köt a szerződés.

Aztán, ahogy a rasszizmussal is lenni szokott: nincs, de igény az lenne rá. A piac felmérve. Meg tudom oldani? Mármint nem a rasszizmust... Meg. Mennyit lehet vele keresni? Sokat. Mennyi nemszeretem dolog lenne az ötletemmel? Hát nem sok - hiszen ha jól végzem a dolgomat, akkor többet nem kell hozzányúlni a kacatokhoz - esetleg csak vis major esetben.

Megvalósíthatóság: átbogarászva a dolgokat, arra a következtetésre jutottam, hogy a megvalósíthatóság konvergál a nullához. Először is a kezdő tőke nem százezer pénz, hiszen ha mindent jogszerűen akarok csinálni, akkor kapásból kell négy, esetleg öt alkalmazott, plusz a könyvelő. Hiszen nekem nincs papírom arról, hogy lengőfaszú gazda vagyok, a villanyszerelésről sincs cédulám, programozó sem vagyok, és így tovább. Tehát nincs papírom arról, amiért én felelősséget vállalnék, ráadásul működne, ráadásul a vásárló és énkirályi fenségemnek is win-win szituációt okozna. Így ohne legális vállalkozás, illegálba' meg nem lehetséges. Pedig különb munkát végeznék, mint sok 'szakember', hiszen én nem az elméletet követném, hanem a gyakorlatot - ami nem egyszerű, lássuk be. Hiszen papíron jól mutat a masszírozgantyú-variálisz interfész, és még jól is néz ki - de nedves, párás, nyirkos helyen ez az egész mivé leend?

Aztán meg amiért is filóztam a dolgon: a szabadidő. De így az sem lenne, mert Hungarisztánban ez már csak így megy, hiszen (ismétlem nem a szakmámban gondolkodtam) a bejelentett cselédség dolgait intézni kellene (fizetés, fizetett szabadság, betegszabadság, telephely, rezsi, stb.) - marad a nagy büdös lófasz a számomra. Indulásnak egy húsz-harminc milla, vagy bejön, vagy nem (ha elbasszák a kényszerből foglalkoztatottak) - nettó veszteség az egész.

Magyarország. Én így szeretlek. Hogy rohadna el ez az egész bürokrácia és jogállam, a helyi és általános érvényű rendeleteivel. Ott, ahol éppen van. Now.

A fák meg és kimetszve (még kettőt kell kimetszeni), a borsó el van szórva, a paprikákok el vannak vetve, a paradicsommagokat még el kellene szórni, hagyma a helyén. Asszem írok egy progromot a vetésforgóra és a csepszalagra... A fasse tuggya kérem szépen, hogy mit és hova vetettem négy éve. Pedig nem egy nagy hátrány, ha a fokhagyma, a vöröshagyma, a grumbli és népes társasága nem egy helyre van vetve évekig. Jó lenne, ha mindezt át tudnám látni...

Hogy a fene esne bele abba az idióta barom állatba, aki kitalálta azt, hogy az olajleeresztő minevét csak úgy lehessen kitekerni, ha az ember leszedi a rotáról a motort, leszereli a burkolatot, leszerel mindent és már jó is. De geci módon leszereltem a motort, kitekertem az olajtartály fedelét, fejre állítottam és tegnap óta kicsurgott ami akart. Kapják be a lólány álmát. Persze a fáradt olajat megsemmisítettem, ahogy elő vagyon írva. A frászkarika sem fogja kapálgatni a szomszéd tégladaraboktól hemzsegő kerítésmellékét [ez a mondat nem függ össze az előzővel].

Ez az úriember az egyik példaképem. Tipikus példája annak, hogy miképpen is lehet kiemelkedni a csóró melósok közül, a felső középosztály szintjére. Szóval az úriember eljutott a hard levelre. Ráadásul példaképemmé vált: ilyenné nem szeretnék válni.

Hat év alatt nem volt rá ideje arra az apróságra, hogy átjelentkezzen a körzeti orvoshoz. Amikor fatornyos kis falunkba költözött, akkor még dicsekedett is azzal, hogy több mint 1.300.000 pénz megmaradt az előző ház árából. Sajnos ebből az összegből már nem futotta a szennyvíz bekötésére. Ez volt olyan május környékén, augusztus végén már ment fizetéselőlegért kujcsorogni. Jó, mindenki megszorulhat, nem arról van szó. S innentől felpörögtek az események, három éve kikötötték tőlük az áramot, az asszonyka beadta a válókeresetet és elköltözött. Nem sokkal később a Lackó megemberelte magát, visszakötette a delejt, vett új ruhákat, jobban élt, mint négy év múlva.

A jelenlegi helyzet az az, hogy már nem kell költenie villanyszámlára, mert nem volt rá ideje befizetni a csekeket. Érted? Egyedül él. Nincs flex, hegesztő apparát, terménydaráló, nincs mikró, nincs villanybojler, alig tartózkodik otthon. Mégis képes volt több, mint három havi elmaradást összehozni - annak ellenére, hogy négyszer kért még pénzt a villany visszakötésére. Ráadásul havonta annyi kavicsot kapott, mint én - ha nem többet.

Ott van nyolcszáz négyszögöl föld. Jelenleg az ex-asszonyka tart rá igényt a művelésre, de előtte évekig ott ette meg a gaz az egészet.

Nincs, pénz, nincs pénz. Eleinte még sajnáltam is. De amikor odaadtam neki egy rakás snidlinget, szúrja le a földbe, egyszer locsolja meg és egész nyáron jó lesz zsíros kenyérre és társaságára. Ez mennyi ideig is tartott volna? Öt perc? Nos, lelegelte a zöldjét, a többit meg hagyta elszáradni az edényben, pedig igényes egy növény, valljuk be. Azután tömtem a fejembe a retket (a hónaposat, földben terem és piros), akkor jött a dumával, hogy nagyon szereti a retket is. Mondtam neki, hogy szánjon rá egy negyed órát és vessen. Mert lássuk be, mi munka van a retek termesztésével? Felás az emberfia három-négy méter hosszan és egy ásónyom szélességben valamennyi földet, elszórja a zacskó magot (jelen pillanatban 135 pénz), ahogy nő, úgy eszi. Erre felháborodott hangon közölte, hogy "Mit képzelsz?! Nem fogok én földet túrni!"

Ezek után jött az a stádium, ahol is járt az erdőre fát lopni. Most már erre sem veszi a fáradságot - igazi fehércigány lett.

Én meg merem vallani az őszintét, én is egy lusta dög vagyok. Bizony ám, hogy megiszom a magamét - drága hobbi, de hát van aki ejtőernyőzik, az sem egy olcsó kikapcsolódás. Dohányzom. Ez miatt nem is szólhatok meg senkit sem. De az miatt igen, hogy elvárja azt, hogy elébe rakják az ennivalót, elmosogassanak utána (a kolléganőnél kibaszta a biztosítékot, mikor megtudta, hogy a 'szeretetadományként' adott pacalt elcserélte borra), mossanak rá, miközben ő az egyik kocsmáról a másikra jár, úgymond bizniszelni... No, az már hab volt a tortán, amikor is visszaszolgáltatta nagy kegyesen az edényeket, benne a kajamaradékkal meg három centi penészréteggel. Mintegy négy hét alatt nem volt ideje elmosogatni...

Sajnos már szinte mindenki kiismerte az elmúlt hat és fél évben a cégnél, így itt már megszűnt az ingyenkaja intézménye és senki nem mos rá. Nála nincs villany, nincs víz, nem volt tűzrevaló egész télen, ráadásul most már a providentes kölcsön is utolérte, amit favásárlásra vett fel, csak éppen el sikerült 'buliznia'. Ja, a talajterhelési járulékot behajtó állami bizbasz is rátalált. Behajtják. Bár ennivalóra (hamburgerre, másfél ezer forintos Ristorante pizzára, ötszáz forintos semmirejó konzervekre) még azért költ a fizetés utáni napokban, de azután szorgos és előrelátó módon csak a mindennapi betevőre áldoz: dohány, hüvely, napi négy liter bor. Főzni nem főz, mert nincs ideje rá...

Már nem adok neki tanácsokat. Felesleges. Vége a melónak, megy kocsmába - már ahol még van hitele, utána vesz két liter bort (ha van pénze, ha meg nincs, akkor megy fizetéselőlegért), hazamegy, elkortyolgatja, álmodozik a töltött káposztáról, miközben a cégtől lopott kenyeret eszi a cégtől lopott zsírral megkenve, a cégtől lopott vöröshagymával egyetemben. Mert a cégtől lopott több zsáknyi(!) ennivalót már elcserélte borra. Felkel, bemegy dolgozni, befelé menet vesz két liter bort (ezért nem szólhatom meg, mert néha ezen oldalon is befigyel egy-két doboz sör, vagy egy feles pálinka vagy ilyesmi), műszak közben megiszogatja, s elindul hazafele...

De az egészségi állapota legalább kitűnő, fáj a szélső két füle már vagy másfél hónapja, de még nem ért rá elmenni az orvoshoz. A jobb lába is szépen néz ki, szerintem érszűkület, némi kis trombózissal meghintve. Egy kicsit dagadt, foltokban egy kicsit feketedik itt-ott, de az úgy jó. Majd csak levágják. S akkor már tud spórolni! Dupla annyi ideig elég lesz a pár zokni, fél pár cipőt még el is tud cserélni borra!

Szóval számomra igazi példakép lett a Lackó. Nem szeretnék ilyen ember lenni és ilyen életet élni. Nagyon nem.

Mi lesz abból szomszéd? Szólt a kérdés. Ránéztem a borzadályra és közöltem az első meglátást, ami eszembe jutott: postaláda. Mi más is lehetne? De tényleg úgy néz ki, mint egy postaláda. A posta is benne van már. Remélem ehető lesz a küldemény...

Azok a lábnyomnak tűnő tárgyak a háttérben - na, azok lábnyomok. Majd lekopik mind, ha akar. Az ajtókat már le sem mertem fényképezni. Már nem azért, hogy ne lennék büszke a kezem munkájára, de ami a háttérben van, az állítólag már büntetőjogi kategória. Ráadásul látszana is. Amúgy meg ez emberhús - Csernobilból menekültek szegénykék.Ugyanitt vese és máj eladó és/vagy csere is érdekel. A szívekből négy még dobog.

Hát a bánatos kisisten sem fog ehetetlen szart vásárolni a hentesüzletben. A bal ficekben látható a füzér paprikának a csücske - kíváncsi leszek rá.

Ez a kérdés, hiszen otthon sokkal olcsóbb inni, berúgni, satöbbi. De nem. Nem berúgni járok a kocsmába, az csak mellékhatás.

Pár napja hallottam egy sztorit, amely sokkal jobban kezdődik, mint az általam előadott 'azóta tudom, hogy sós íze van a gecinek' történet. Bár ez is megér egy misét, hiszen ennél a mondatnál sokaknál lefagy az alapszoftver, beáll a révült tekintet, megáll a pohár félúton. De azért ezt majd lentebb kifejtem bővebben.

Nos, minap a következő kérdés merült fel:

-Te, Tupi! Emlékszer arra, amikor beleokádtál a postás táskájába?
[ennél a mondatnál kezdett kispriccelni a sör az orromon keresztül]
-Ja, emlékszem hát! Be voltam baszva mint az állat, de nem akartam a járdára hányni - mert hát hogyan is néz az ki... Ott volt az a bicikli a falhoz támasztva. Az elején meg az postás táska. Bár józanul  nem tennék ilyet, de akkor felhajtottam a tetejét belehánytam és szépen visszahajtottam.
-A postás meg mondta ám a magáét, "ha megtudom, hogy melyik geciláda hányt bele a levelek közé, akkor meg fogom ölni azt a kis gecit, hogy baszná meg a kurva anyját!"
Kíváncsi lennék, hogy kézbesítve lettek-e azok a levelek. Erről nagy hallgatás vala.

Az ilyen pillanatokért érdemes élni. :)

Szóval, azóta tudom, hogy sós íze van a gecinek [hatásszünet], mióta a katonaság alatt kikapta az xyz honvéd a kopasz őrséget. Az xyz honvédet a saját surranótársai is utálták, mert akkora paraszt volt, hogy a göncölszekeret is megdobta már kétszer trágyával. Szóval beszopta a kopaszőrséget. Ráadásul fogdás volt. Kapott ebédre rárántott levest őrszázad módra. Pedig csak tizenpáran vertük bele a levesébe.
-Na milyen az ebéd? - Szólt a kérdés.
-Nem rossz, csak egy kicsit elsózták a levest...

Aztán elkezdett éhségsztárjkolni, amint meglátta az első fekete, pöndörödő szőrszálat a rántott húson. Pedig a Szuri csak a faszához és a seggéhez dörzsölte oda. Bár a krumplipürét megette a csóka, de ha tudta volna, hogy attól a szép kövér turhától olyan csuszamlós, amit a Szuri beletunkolt - akkor lehet, hogy nem ette volna meg.

THE END

Nos, a flex megjavult. Az egyik szénkefe egy picit möghótt. A bodega már áll, a két oldalára le van szabva a lemezáru. Beszéltem Alcsival (lsd.: TMK), azt javasolta, hogy szopjak inkább a fúrógép-popszegecs kombóval, felejtsem el a horganyzott anyag varrását a varró- és ragasztógéppel. Hallgatok rá. De ma esett, így rohad el minden elektromossággal működő gép használata az udvaron - ott ahol van.

Amit ezen pár nap alatt kitapasztaltam:

Sötétben - pontosabban félhomályban-  a legjobb hegeszteni. Az automata fejpazs (kurva jó találmány) nem sötétedik be váratlanul egy arra haladó autón megcsillanó napfénytől. Bár az ívet megsercinteni egy kicsit nehézkes (faszt sem látni a pajzs alatt, még akkor sem ha előveszem), de ha már begyúlt, akkor az szépen bevilágítja az összevarrandó vasdarabokat. Továbbá itt a világ vége tábla után négy kilométerre egy fia autó sem jár estefele. Hogy ez utóbbinak mi a szerepe? Csak annyi, hogy rájöttem arra, hogy nem az ív hosszát kell bámulni, hanem csak a hangjára kell figyelni. Ha túl hangos, és recseg-ropog, mint öreganyám ágya, akkor meg fog szakadni -> közelebb kell tolni a pálcát a vashoz. Ha túl halk, akkor vagy leragad, vagy átég a munkadarab -> messzebb kell vinni. A bónusz az az, hogy az ív kihunyásakor tök jól látszik az izzó fémen, hogy hol a francban is basztuk el a varratot - azaz nem folyamatos a heg. Ilyenkor (valószínűleg rosszul gondolom) még a salak kihűlése előtt rá lehet mászni még egy soron az anyagra. De azonnal. Amikor síkba csaptam a flex-el, nem vettem észre, hogy zárványos lenne a végeredmény.

Kevés gyakorlás árán rá lehet döbbenni arra is, hogy ez olyan, mint a festés. Bárki képes lehet rá - mert nem nehéz. Ellenben megint más kipingálni egy szobát, és megint más a Szent Péter bazilikát... Az utóbbihoz kell egy kis gyakorlat. Még most is elég sűrűn sikerül leragasztanom a pálcát, viszont az anyag átégetése már egy kissé ritkább.

Ha lehetőség nyílik rá, akkor a pálca vezetését (nagyjából) vízszintesen szétdobált vasdarabokon gyakoroljuk. Mert nálam először nem vált be a függőleges anyagon a varrás, me' egy pöttyet lefolyt az olvadt fém, ráadásul - mivel folyamatos varratot akartam mindenáron készíteni, párszor átégettem a zártszelvényt, mert ügyes, okos és szép vagyok. Ráadásul szerény is. Amint láttam, hogy milyen szépen csöpög le az olvadt fém, letettem a fej fölött végzendő hegesztésről...

A hegesztendő felület lehetőség szerint fémtiszta legyen. Ha zsíros, olajos, rozsdás, akkor nehéz ívet gyújtani, meg amúgy is szopás lesz az egész. A hegesztendő vasdarabokat mindig rögzítsük össze valami izével. Elég sok szopóka volt a harmincpár fokos szögben elvágott zártszelvény végére rögzíteni a keresztdarabot - de valaminek kell hogy tartsa a tetőt... A varratokat a hegesztés után mindig tisztítsuk meg a salakoló kalapáccsal. Ha eltörik a varrat, akkor sem kell aggódni, hiszen szarul lett hegesztve - magától is eltörne. Utóbbi esetben flex+vágókorong+csiszolótárcsa+újrahegesztés. A varratokat nem árt a munka végeztével lecsiszolni - könnyebb lesz a felületkezelés.

A pálca túl gyors vezetésével kevés olvadék kerül a felületre - > nem ragad normálisan össze, terhelés hatására enged. A lassú vezetés esetében, akkora nagy bumszli lesz, mint a ház. Ráadásul a munkadarabnak sem használ, mert túlmelegszik és kilágyul.

Áh. Lenne még hozzáfűzni valóm, de ha az ember megtapasztalja a dolgot, akkor már saját magától rájön a csínokra és bínokra. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... Meg szerezni egy normális salakoló kalapácsot a gyári vicc helyett. Csak tudnám, hogy a hegesztő miért egy külön szakma? Lehet, hogy azért, amiért a pék is az?

Remélem valaki hasznát veszi ennek a pár sornak.

Háááát... Ez sem olyan egyszerű kunszt, mint tegnap hittem - félig delíriumban. Ha könnyű az ívet meggyújtani, akkor könnyű az anyagot is átégetni - bár ezen nem problémáztam, hiszen amit át lehet lépni, azt össze is lehet hegeszteni - ez utóbbi sikerült is. Az sem mindegy, hogy milyen messze van az elektróda az anyagtól, de az sem, hogy milyen szögben is tartja az ember. Ráadásul már megszoktam azt, hogy emlékezetből dolgozom, de azért az anyagot jó lenne látni néha-néha, mert itt-ott félrement a pálca. Az is igaz, hogy az ívfénynél csak egy foltot láttam, ahol is az ív képződött, az, hogy a környéken mi és merre van... Na ez utóbbit nem sikerült észlelnem. Továbbá sikeres kombóban ragasztottam le a pálcát, nyüszűtt is az inverter. Amikor meg végre sikeresen begyújtottam az ívet, akkor meg vittem mindenfele, olyan csodás alakja volt az egésznek, mint az ökörhugyozás - de hát harminc-negyven fokon már csak nem fogok összeveszni magammal. Meg én sem. Ráadásul nem Celsius fok, hanem a szögmérésben használatos.

De a harmincnégy hegesztési pontból már készen van négy! Ráadásul halványlila segédfogalmam van csak arról, hogy a többit miféleképpen fogom összepöttyintgetni a varrógéppel. Amúgy, meglepő módon, ez, amit összevarrtam ma: derékszögű. Az óccó pici kínaji derékszög hozza az elvárhatatlan szintet - bár asztalos melóhoz vettem. Viszont az 500x1000 keret mindkét átlója milliméterre egyezik - rossz már nem lehet. Ez a része legalábbis. Sajnos halódik a flex. Olyan furcsa hanggal indul - már amikor elindul. Remélem csak szénkefe, mert ha örök darab (motor, csapágy, komutátor vagy mifasz) szarakszik benne, akkor megb....m az anyja hátán és ívjavítás lesz a vége. Hátrafele nagy ívben.

Ennyit tudtam mondani, kérem kapcsoljon le.

Beüzemeltem a hegesztőapparátot. Nem egy nagy vasziszdasz. Aranyszabályként lejegyzem, hogy túl vékony anyagot nem lehet hegeszteni az inverterrel -lsd.: lemez. Szarrá korrodálódott anyagokat is necces hegeszteni, mert nehéz ívet húzni (ugyanis sok amper kő néki - a stabil ív miatt) és könnyen átéghet az alapanyag. Ráadásul a beolvadás se a tökéletességéről lesz híres. A zártszelvény hegesztésénél csak az előrehaladás sebességére, az elektróda dőlésszögére és az ív megtartására kell figyelni mindössze. Ez a három paraméter a gyakorlatban hat-nyolcféle dolgot jelent. Bár ittas állapotban nem szabad az amperokkal játszani, de a kézremegés megelőzésére mindenféleképpen gondolni kell. :)

Szóval elbasztam már két pálcát. Ebből vontam le a konklúziót, hogy a gyári ajánlás lófaszt sem ér, mindössze csak a tapasztalat számít. Ha a gyártó(k) szerinti értékeket veszem figyelembe, akkor a kétésfeles pálcához elég a 45 amper. Gyakorlatilag nem elég. Könnyű odaragadni, az ív nem elég stabil. Valahol a hatvan és a nyolcvan közt már elmegy. Ha több, akkor az már nem hegesztés lesz, hanem vágás. Mint ahogyan a túl közel tartott pálca esetében is... Ha jól láttam, akkor szépen lecsiszatolom a felesleges varratot a cuccról és olyan lesz mint a gyári. Nem vagyok reménytelen eset, csak éppen a levegő kár belém. Holnap azért még megugrálom a tesztdarabokat, ha nem törik el sehol a varrat, akkor tök jó és makk egészséges - letettem a póttartalékos-hobbihegesztő-segédtanonc szakvizsgát.

Zártszelvényből nem kaptam 20x20-as méretet, csak 25x25-öset, így át kell terveznem a szabásmintát. Mondjuk ezidáig popszegecsben és csavarban gondolkodtam, de most már... Már lemez burkolatot is hegeszteni szeretném - ha beválik, akkor jó, ha nem, akkor fúrógép és popszegecs... Akkor is lesz saját füstölőm, ha fene fenét eszik is.