Háááát... Ez sem olyan egyszerű kunszt, mint tegnap hittem - félig delíriumban. Ha könnyű az ívet meggyújtani, akkor könnyű az anyagot is átégetni - bár ezen nem problémáztam, hiszen amit át lehet lépni, azt össze is lehet hegeszteni - ez utóbbi sikerült is. Az sem mindegy, hogy milyen messze van az elektróda az anyagtól, de az sem, hogy milyen szögben is tartja az ember. Ráadásul már megszoktam azt, hogy emlékezetből dolgozom, de azért az anyagot jó lenne látni néha-néha, mert itt-ott félrement a pálca. Az is igaz, hogy az ívfénynél csak egy foltot láttam, ahol is az ív képződött, az, hogy a környéken mi és merre van... Na ez utóbbit nem sikerült észlelnem. Továbbá sikeres kombóban ragasztottam le a pálcát, nyüszűtt is az inverter. Amikor meg végre sikeresen begyújtottam az ívet, akkor meg vittem mindenfele, olyan csodás alakja volt az egésznek, mint az ökörhugyozás - de hát harminc-negyven fokon már csak nem fogok összeveszni magammal. Meg én sem. Ráadásul nem Celsius fok, hanem a szögmérésben használatos.
De a harmincnégy hegesztési pontból már készen van négy! Ráadásul halványlila segédfogalmam van csak arról, hogy a többit miféleképpen fogom összepöttyintgetni a varrógéppel. Amúgy, meglepő módon, ez, amit összevarrtam ma: derékszögű. Az óccó pici kínaji derékszög hozza az elvárhatatlan szintet - bár asztalos melóhoz vettem. Viszont az 500x1000 keret mindkét átlója milliméterre egyezik - rossz már nem lehet. Ez a része legalábbis. Sajnos halódik a flex. Olyan furcsa hanggal indul - már amikor elindul. Remélem csak szénkefe, mert ha örök darab (motor, csapágy, komutátor vagy mifasz) szarakszik benne, akkor megb....m az anyja hátán és ívjavítás lesz a vége. Hátrafele nagy ívben.
Ennyit tudtam mondani, kérem kapcsoljon le.
Utolsó kommentek