Van az úgy, hogy az embernek támad egy jó ötlete. Azaz kipattan a fejéből az isteni szikra. Hát ez velem is így történt.
A lényeg az az, hogy kitaláltam egy olyan dolgot, amivel viszonylag rövid idő alatt sok pénzt lehetne keresni, tisztességgel és becsülettel, nem átbaszva a szolgáltatást igénybe vevő ügyfélkört - sőt. Erről nem írok részletesen, mert már elég sok ötletemet lenyúlták - az én ötleteimen senki, de senki nem fog több (értsd: még több, még több és még több) pénzt keresni, miközben egy kifújt tojáshéjat sem ad cserébe.
A lényege az lett volna (hamar lelőttem a poént, mi?), hogy az év java részében itthon verem a... Az időt. S ezért még fizetnek is. Előre (pontosabban utólag, de ez mindegy is), illetve havi részletekben. Szabványos, simán beszerezhető alkatrészek, könnyű használhatóság, 24 órás rendelkezésre állás - xyz időtartamig. Betanítás, illetve az ügyfelek által diktált feltételek megvalósítása benne lettek volna az árban. A pozitívum mindössze az lenne részemről, hogy szinte nulla beruházással megoldható lenne, a szabadidőm meg tengernyi lenne. Ezen kívül akkor és azt csinálnák, amit csak akarok, vagy éppen muszáj - mert köt a szerződés.
Aztán, ahogy a rasszizmussal is lenni szokott: nincs, de igény az lenne rá. A piac felmérve. Meg tudom oldani? Mármint nem a rasszizmust... Meg. Mennyit lehet vele keresni? Sokat. Mennyi nemszeretem dolog lenne az ötletemmel? Hát nem sok - hiszen ha jól végzem a dolgomat, akkor többet nem kell hozzányúlni a kacatokhoz - esetleg csak vis major esetben.
Megvalósíthatóság: átbogarászva a dolgokat, arra a következtetésre jutottam, hogy a megvalósíthatóság konvergál a nullához. Először is a kezdő tőke nem százezer pénz, hiszen ha mindent jogszerűen akarok csinálni, akkor kapásból kell négy, esetleg öt alkalmazott, plusz a könyvelő. Hiszen nekem nincs papírom arról, hogy lengőfaszú gazda vagyok, a villanyszerelésről sincs cédulám, programozó sem vagyok, és így tovább. Tehát nincs papírom arról, amiért én felelősséget vállalnék, ráadásul működne, ráadásul a vásárló és énkirályi fenségemnek is win-win szituációt okozna. Így ohne legális vállalkozás, illegálba' meg nem lehetséges. Pedig különb munkát végeznék, mint sok 'szakember', hiszen én nem az elméletet követném, hanem a gyakorlatot - ami nem egyszerű, lássuk be. Hiszen papíron jól mutat a masszírozgantyú-variálisz interfész, és még jól is néz ki - de nedves, párás, nyirkos helyen ez az egész mivé leend?
Aztán meg amiért is filóztam a dolgon: a szabadidő. De így az sem lenne, mert Hungarisztánban ez már csak így megy, hiszen (ismétlem nem a szakmámban gondolkodtam) a bejelentett cselédség dolgait intézni kellene (fizetés, fizetett szabadság, betegszabadság, telephely, rezsi, stb.) - marad a nagy büdös lófasz a számomra. Indulásnak egy húsz-harminc milla, vagy bejön, vagy nem (ha elbasszák a kényszerből foglalkoztatottak) - nettó veszteség az egész.
Magyarország. Én így szeretlek. Hogy rohadna el ez az egész bürokrácia és jogállam, a helyi és általános érvényű rendeleteivel. Ott, ahol éppen van. Now.
Utolsó kommentek