Csak úgy mindenről...

Ennek a sok alvásnak (5-6-7 óra/ nap) már kezdem kárát látni. A gondolataim össze-vissza csaponganak, néha mit mondok vagy írok, az nem áll összefüggésben az előző mondatommal, mondataimmal. egyszerűen elveszik a fonál, mi mentén haladnák. Szóval egy kissé szétszórt vagyok. Az új padlásfeljáró keretét is már másodszor baszom el, főleg a jelöléseket. Nem vagyok képes koncentrálni semmire sem. S olyan táborba, ahol ezt a készséget fejlesztik, nem szívesen mennék el...

Lassan már megint ott tartok, mint a mostohafater idejében. Ő csak fossa magából a faszságait, oda sem figyel a világ történéseire. Nem, nem azt mondom, hogy nem érti meg. Csak azt, hogy oda sem figyel reájuk. Aztán meg üvöltözve ossza az észt, megmagyarázza, hogy kinek és mit is kellene tennie, noha Ő nem csinál semmit sem. Nem átvitt értelemben, hanem szó szerint. Csak eszik, vedel, szarik és hugyozik, miközben zabálja befele a moslék műsort a tévéből. Együttműködésre mindössze akkor mutat hajlamot, ha cefre belefetyeléséről van szó, amúgy az a szent igazság, amit ő hajtogat. Akármit is csinálna az ember, esélyt sem ad arra, hogy megtegye azt az egyszeri. Neki meg van a fix pontja a világegyetemben, ha tetszik, ha nem, ha igaz, ha nem. Még ha önmagával ellent mondana is, akkor is így van és a kurva anyádat, mindjárt szétbaszom a pofád.Télvíznek idején kergeti a kis mocskot, ki szóvá meri tenni azt, hogy este tízkor Ő aludni akar, s nem mindenféle ezerszer elmondott okoskodást meghallgatni. Mert reggel negyed ötkor kelnie kell, megy tanulni.

S ez megy nap, mint nap, hétről hétre, éveken keresztül. Erre nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy NEM ÉRDEKEL!!! HAGYJATOK BÉKÉN, HAGYJATOK ÉLNI, HAGYJATOK NYUGTOT NÉKEM! NE AKARJÁTOK MEGMONDANI AZT, HOGY MINDEN AMIT CSELEKSZEM, AZ SZAR ÉS SEMMIT SEM ÉR!

S nem hagynak békét, napról napra megkapom a konstruktív kritikát, a hátam mögötti röhögés gyanánt. Ha netán mégsem a hátam mögött történne az eszmecsere, akkor érvek gyanánt a hangerő növekszik, és a beszélő szája előbb utóbb habzani kezd, miközben a feje vörösödik.

Legyszívesebben eltakarodnák innen a véres gecibe. De hova? Mindenhol vannak olyan megmondóemberek, kikkel kibaszottul nem szimpatizálok. Szinte nem is tudom azt, hogy mitévő legyek. De majd mások megmondják nekem...

A kíváncsiság hajtott, de közben meg filmet néztem, meg ilyenek. Véletlenül átzavartam magam egy íkúteszten... Valahogy nekem nem stimmel semmi sem...

Ez sacc/kábé 37-38 ezer órára kalkulálható... Meg az a pontszám, az is inkább mínusz lesz... Amúgy meg mi a faszé' kell egy intelligenciatesztnél próbára tenni az általános műveltséget? Azé' me' egy ítí nem tudja megmondani, hogy a 'DAPESTBU' betűiből pont hogy nem Románia fővárosának a nevét lehet kisakkozni, az nem az ET-t minősíti, hanem azt a barmot, aki kitalálta a tesztet... És még én vagyok egy fasz. Faszt.

[beállok papnak, az kurvaisten]

Jöttek a vasas csókák, egy hömüveg, egy kisebbség és a neje(?). Elvitték a vasak egy részét, adtak érte egy ezrest. Szóval levették a vállamról a gondokat - nem nekem kell gondoskodni a szállításról. Bár az egy kissé gyanús, hogy a csóka elment hátra dobni egy teát, aztán négy-öt perc múlva még egyszer. Ez még nekem sem sikerül egy kiadós sörözés közben/után... Szerény véleményem szerint körbenézés esete forgott fent, gondolván a későbbi visszatérésre. Sajnos pont észrevehette a rotációs kapát, a körfűrészt, a finomműszerész-kalapácsokat, melyek darabja 5-25 kilóig terjed - úgy súlyügyileg... Meg egyéb értéktelen tárgyakat.

Valószínűleg készítek még ki vasat, nehogy azt mondják hogy geci vagyok, nem hagyok nekik kint semmit sem éjjelre... Bár az is lehet, hogy ezek a vasak szög alakúak lesznek, illetve tartozik majd hozzájuk némi deszka is, illetve rakok még ide-oda némi szögesdrótot is, persze szigorúan tekintettel leszek arra, nehogy valami sérülést okozzon. Lehet, hogy pár törött üveget is félredobálok az útból...

Tegnap véletlenül le lett vágva négy tyúk, meg két kakas...

Felvettem a kreditet, ittam másfél deci kishubit, vettem kenyeret, elmentem, s befizettem a cehhet. Kalocsán járva lecseréltettem a kecskén a láncot. Ezernyócszáz. A régi lánc egy pöttyet meg volt nyúlva, így eléggé szalajtott vagy miszösz. No, megyek haza, piros lámpa, megállok, mellém egy nem idén nyáron barnult egyed beáll. Lámpa zöldre, ez meg a picit kilógó cigit kikapta a zsebemből, oszt' ucu neki. Kapjon tőle rákot, de én négy-öt szál cigiért nem kergetőzök...

Nos, nem teljesen egybefüggően, sőt teljesen szétszórtan írtam az ezt megelőző posztban a jelen problémáinak egy részhalmazának egy részének picinyke szeletkéjéről. Teljes valójában sem leírni, sem megértetni nem vagyok képes a dolgok mikéntjét, mint ahogy felfogni sem. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nem lehet véletlen az, hogy külön szakemberek foglalkoznak a stratégiai hadviseléssel, a politológiával, a mérnöki tudományokkal, az orvoslással, a... S bár kritizálni mindig sokkal könnyebb valamit, mint rendesen megcsinálni... Bár tojni sem tudok, de azért meg tudom állapítani azt, hogy ha büdös az a tojás...

Nos, véleményem szerint a jelenlegi helyzet kialakulásában jelentős szerepet kapott a minden emberben élő versenyszellem. Hmm... Érthetőbben megfogalmazva: a férfiaknál a kinek van nagyobb fasza, a nőknél meg a kinek van jobb pasija című előadásra gondolok, átvitt és szó szerinti értelemben is. Ezen célok az ősidőkben még reálisak voltak, de jelen pillanatban már több gondot okoz ezen felfogás, mint amennyi haszna van belőle az embernek, az emberiségnek.

Ez a mentalitás vezetett el a jelenbe. S már párezer éve is idejétmúlt találmány volt a verseny az emberek között. Már nem arra gondolok, mikor célba dobtak vagy egy bölényt kergettek (s most vacsora lesz belőled), vagy esetleg versenyt futottak... Milyen hasonlattal is kellene élnem jelen pillanatban? Talán azzal, mikor egy égő erdőben azon megy a verseny, hogy kis, s miként tudja a másikat bekeríteni az erdő további gyújtogatásával? Vagy talán a "ki tudja tovább lenn tartani a többi embert a víz alatt" elnevezésű sportágra? Mert jelen pillanatban az élet szinte minden területén így lehet boldogulni. Legalábbis a több ezer éves történelmünkből ezt a következtetést lehet levonni.

Dicsőséges hadvezérek, nagy hadurak, hatalmas győzelmek, óriási gazdasági hatalom, rengeteg pénz, soha nem látott gazdasági növekedés, hősies harcok... Erről szól a történelem, erről szól az, mi nemzedékről nemzedékre öröklődik. Még a népmesékben is hercegkisasszonyok, hercegek, királyok vannak emlegetve. Pedig... Ők lófaszt sem érnének. Meg lehetne nézni Nagy Sándort egyszál magában... Mekkora nagy csatát vívna... Szinte látom... Előrántja a szablyáját, habzó szájjal, vadállatként rohan az ellen felé, szemben több százezer harcos... A feje felé emeli a pengét és hatalmas üvöltést hallat... Majd elüti az oldalról közeledő török kamionos.

Valahol elfelejtik az emberek azt, hogy szinte semmi sem a hadvezéreken múlik. Mert például ha Hitler fejére fosott volna a villanyszerelő brigád (két villám volt az egyenruhájukon), vagy ilyenek... Vagy éppen az english sorkatonák beintettek volna a mustárgázzal kapcsolatban... Vagy a török katonák elunják magukat Eger előtt húsz kilométerre és hazamennek a purdékhoz... Máris nem lennének legendás hősök. Mert nem Nagy Sándor volt a hős. Remek szervező volt, ez tény. Hannibal is az volt. De nekik "mindössze" csak annyi érdemük volt, hogy képesek voltak az ember csordaszellemét egy cél felé irányítani. Közös ellenség - közös cél. Valahogy ez az elmúlt évezredekben nem sokat változott.

Itt, kicsiny hazánkban is elég sokszor meglovagolják ezt a csordaszellemet. Nem kell hülyén nézni, nagy tömegben az emberek nem racionálisan viselkednek. Valaki elkurjantja magát, hogy "BEEEE!", akkor a többi ember meg megy utána és mondogatják, hogy "Beeee..." Az, hogy a kiáltott szó hordoz-e valami jelentést, illetve a jelentés pozitív hozadékkal bír-e az egyén, illetve a közösség számára a fennálló és/vagy elkövetkezendő helyzetben, az teljességgel lényegtelen. A lényeges az, hogy sugározzon az akarat a fő bégetőből, s képes legyen elhitetni a többiekkel azt, hogy "BEEEEE!" Ez tény. Mint ahogyan az is, hogy a csordaszellemet szinte automatikusan be lehet kapcsolni pánikkal, vagy a fenyegetettség érzetével. Az sem baj, ha a valósághoz nincs köze a helyzetnek.

Hmm. Már megint elkalandoztam a versenytől, de mégsem. Pánikhelyzetben egy hasonló verseny indul, mint amilyen jelen pillanatban a gazdaságban tapasztalható. A nagydarab, nagyhangú dromedár benga állat meglátja a menekülést jelentő ajtót (vagy mifaszt) és mindenkin keresztültaposva becélozza azt. Ha minden terv szerint halad, akkor egy darabig a háremet is magával rángatja. Ha nem terv szerint halad a menet, akkor valahol el lesz hagyva az asszony... Ezzel tovább növeli a pánikot, megnehezítve a többiek és önnön maga kijutását az adott izéből. A többiek meg birka jelleggel követik, lehetőség szerint egyszerre akar mindenki kijutni az ajtón, ott letapossák egymást, meg mindenféle nyalánkság.

De. Ha már ilyen szarul kialakítottam a szituációt, akkor ideje lenne megoldást kínálni rá. Hagyni kell a sok benga állatot, menjen a faszba. Aztán elegánsan kisétálni azon az ajtón, amin nem a kijárat, hanem a bejárat felirat van...  Sorban, sietősen, de nem kapkodva. Olyan kényelmesen sietősen. Hogy más is képes legyen tartani az ütemet. Az IFA plató háttal rendelkezőek meg tapossák csak bátran egymást két ajtóval arrébb.

Hogy mi ebből a tanulság? Aki nem tud úszni, az ne másszon fára, mert térdig érő szélben nem jó zsíros kenyeret kaszálni. Azaz mindenki vonjon le mindebből azt, mit akar.

Folyt. Köv. (?)

Eddig úgy tudtam, hogy a takony színe az zöld. De még most is fekete...

Ily sikeresen még nem indult év mostanában. Elsején áramszünet, tegnap áramszünet, ma meg kormolok. Tegnap feltűnt, hogy a cserépkályha oly' furán indul amikor dob rá az emberfia egy kis izét. De még valami ágakat is haza kellene czuczolni, s a csirkék közül is le kellene mészárolni jó párat.

Ja, tegnap ép készítettem az új padlásfeljáró keretét, erre már a második saroknál elbasztam a csapozást, azaz nem az X-es tagokat emeltem ki. Gondoltam, megfordítom, majd a harmadik saroknál jobban figyelek. Most is bejelöltem, kivágtam az X-el jelölt részeket, és... És a kurva annya, most jól vágtam ki, csak szarul jelöltem. Ha el nem baszom, fogpiszkáló...

Ha tíz százalékkal több maradna, akkor a nálunk szegényebb országokban is megtakarításra költené a nép, míg minálunk bezzeg... Minálunk felé dinom-dánom, kaja, pia, ruha, punktum. Kár hogy pl. Albániában a negyednyi fizetések mellé ötödannyi ár kapcsolódik, a Júkéjben lévő öt-hétszeres fizetésekhez meg másfél-, kétszeres árak... Max. háromszorosak... Ja, nem is így van. Bocs, sőt még az én kurva anyámat.