Lassan már megint ott tartok, mint a mostohafater idejében. Ő csak fossa magából a faszságait, oda sem figyel a világ történéseire. Nem, nem azt mondom, hogy nem érti meg. Csak azt, hogy oda sem figyel reájuk. Aztán meg üvöltözve ossza az észt, megmagyarázza, hogy kinek és mit is kellene tennie, noha Ő nem csinál semmit sem. Nem átvitt értelemben, hanem szó szerint. Csak eszik, vedel, szarik és hugyozik, miközben zabálja befele a moslék műsort a tévéből. Együttműködésre mindössze akkor mutat hajlamot, ha cefre belefetyeléséről van szó, amúgy az a szent igazság, amit ő hajtogat. Akármit is csinálna az ember, esélyt sem ad arra, hogy megtegye azt az egyszeri. Neki meg van a fix pontja a világegyetemben, ha tetszik, ha nem, ha igaz, ha nem. Még ha önmagával ellent mondana is, akkor is így van és a kurva anyádat, mindjárt szétbaszom a pofád.Télvíznek idején kergeti a kis mocskot, ki szóvá meri tenni azt, hogy este tízkor Ő aludni akar, s nem mindenféle ezerszer elmondott okoskodást meghallgatni. Mert reggel negyed ötkor kelnie kell, megy tanulni.
S ez megy nap, mint nap, hétről hétre, éveken keresztül. Erre nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy NEM ÉRDEKEL!!! HAGYJATOK BÉKÉN, HAGYJATOK ÉLNI, HAGYJATOK NYUGTOT NÉKEM! NE AKARJÁTOK MEGMONDANI AZT, HOGY MINDEN AMIT CSELEKSZEM, AZ SZAR ÉS SEMMIT SEM ÉR!
S nem hagynak békét, napról napra megkapom a konstruktív kritikát, a hátam mögötti röhögés gyanánt. Ha netán mégsem a hátam mögött történne az eszmecsere, akkor érvek gyanánt a hangerő növekszik, és a beszélő szája előbb utóbb habzani kezd, miközben a feje vörösödik.
Legyszívesebben eltakarodnák innen a véres gecibe. De hova? Mindenhol vannak olyan megmondóemberek, kikkel kibaszottul nem szimpatizálok. Szinte nem is tudom azt, hogy mitévő legyek. De majd mások megmondják nekem...
Utolsó kommentek