Nos, nem teljesen egybefüggően, sőt teljesen szétszórtan írtam az ezt megelőző posztban a jelen problémáinak egy részhalmazának egy részének picinyke szeletkéjéről. Teljes valójában sem leírni, sem megértetni nem vagyok képes a dolgok mikéntjét, mint ahogy felfogni sem. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nem lehet véletlen az, hogy külön szakemberek foglalkoznak a stratégiai hadviseléssel, a politológiával, a mérnöki tudományokkal, az orvoslással, a... S bár kritizálni mindig sokkal könnyebb valamit, mint rendesen megcsinálni... Bár tojni sem tudok, de azért meg tudom állapítani azt, hogy ha büdös az a tojás...
Nos, véleményem szerint a jelenlegi helyzet kialakulásában jelentős szerepet kapott a minden emberben élő versenyszellem. Hmm... Érthetőbben megfogalmazva: a férfiaknál a kinek van nagyobb fasza, a nőknél meg a kinek van jobb pasija című előadásra gondolok, átvitt és szó szerinti értelemben is. Ezen célok az ősidőkben még reálisak voltak, de jelen pillanatban már több gondot okoz ezen felfogás, mint amennyi haszna van belőle az embernek, az emberiségnek.
Ez a mentalitás vezetett el a jelenbe. S már párezer éve is idejétmúlt találmány volt a verseny az emberek között. Már nem arra gondolok, mikor célba dobtak vagy egy bölényt kergettek (s most vacsora lesz belőled), vagy esetleg versenyt futottak... Milyen hasonlattal is kellene élnem jelen pillanatban? Talán azzal, mikor egy égő erdőben azon megy a verseny, hogy kis, s miként tudja a másikat bekeríteni az erdő további gyújtogatásával? Vagy talán a "ki tudja tovább lenn tartani a többi embert a víz alatt" elnevezésű sportágra? Mert jelen pillanatban az élet szinte minden területén így lehet boldogulni. Legalábbis a több ezer éves történelmünkből ezt a következtetést lehet levonni.
Dicsőséges hadvezérek, nagy hadurak, hatalmas győzelmek, óriási gazdasági hatalom, rengeteg pénz, soha nem látott gazdasági növekedés, hősies harcok... Erről szól a történelem, erről szól az, mi nemzedékről nemzedékre öröklődik. Még a népmesékben is hercegkisasszonyok, hercegek, királyok vannak emlegetve. Pedig... Ők lófaszt sem érnének. Meg lehetne nézni Nagy Sándort egyszál magában... Mekkora nagy csatát vívna... Szinte látom... Előrántja a szablyáját, habzó szájjal, vadállatként rohan az ellen felé, szemben több százezer harcos... A feje felé emeli a pengét és hatalmas üvöltést hallat... Majd elüti az oldalról közeledő török kamionos.
Valahol elfelejtik az emberek azt, hogy szinte semmi sem a hadvezéreken múlik. Mert például ha Hitler fejére fosott volna a villanyszerelő brigád (két villám volt az egyenruhájukon), vagy ilyenek... Vagy éppen az english sorkatonák beintettek volna a mustárgázzal kapcsolatban... Vagy a török katonák elunják magukat Eger előtt húsz kilométerre és hazamennek a purdékhoz... Máris nem lennének legendás hősök. Mert nem Nagy Sándor volt a hős. Remek szervező volt, ez tény. Hannibal is az volt. De nekik "mindössze" csak annyi érdemük volt, hogy képesek voltak az ember csordaszellemét egy cél felé irányítani. Közös ellenség - közös cél. Valahogy ez az elmúlt évezredekben nem sokat változott.
Itt, kicsiny hazánkban is elég sokszor meglovagolják ezt a csordaszellemet. Nem kell hülyén nézni, nagy tömegben az emberek nem racionálisan viselkednek. Valaki elkurjantja magát, hogy "BEEEE!", akkor a többi ember meg megy utána és mondogatják, hogy "Beeee..." Az, hogy a kiáltott szó hordoz-e valami jelentést, illetve a jelentés pozitív hozadékkal bír-e az egyén, illetve a közösség számára a fennálló és/vagy elkövetkezendő helyzetben, az teljességgel lényegtelen. A lényeges az, hogy sugározzon az akarat a fő bégetőből, s képes legyen elhitetni a többiekkel azt, hogy "BEEEEE!" Ez tény. Mint ahogyan az is, hogy a csordaszellemet szinte automatikusan be lehet kapcsolni pánikkal, vagy a fenyegetettség érzetével. Az sem baj, ha a valósághoz nincs köze a helyzetnek.
Hmm. Már megint elkalandoztam a versenytől, de mégsem. Pánikhelyzetben egy hasonló verseny indul, mint amilyen jelen pillanatban a gazdaságban tapasztalható. A nagydarab, nagyhangú dromedár benga állat meglátja a menekülést jelentő ajtót (vagy mifaszt) és mindenkin keresztültaposva becélozza azt. Ha minden terv szerint halad, akkor egy darabig a háremet is magával rángatja. Ha nem terv szerint halad a menet, akkor valahol el lesz hagyva az asszony... Ezzel tovább növeli a pánikot, megnehezítve a többiek és önnön maga kijutását az adott izéből. A többiek meg birka jelleggel követik, lehetőség szerint egyszerre akar mindenki kijutni az ajtón, ott letapossák egymást, meg mindenféle nyalánkság.
De. Ha már ilyen szarul kialakítottam a szituációt, akkor ideje lenne megoldást kínálni rá. Hagyni kell a sok benga állatot, menjen a faszba. Aztán elegánsan kisétálni azon az ajtón, amin nem a kijárat, hanem a bejárat felirat van... Sorban, sietősen, de nem kapkodva. Olyan kényelmesen sietősen. Hogy más is képes legyen tartani az ütemet. Az IFA plató háttal rendelkezőek meg tapossák csak bátran egymást két ajtóval arrébb.
Hogy mi ebből a tanulság? Aki nem tud úszni, az ne másszon fára, mert térdig érő szélben nem jó zsíros kenyeret kaszálni. Azaz mindenki vonjon le mindebből azt, mit akar.
Folyt. Köv. (?)
Utolsó kommentek