Speciel ez volt a címe a cikknek. Vagy ilyesmi. Első körben az jutott eszembe, hogy
Nem olyan rossz biznic ez a szolgáltatóknak...
Pina. Csöcs. Elektroakusztikus-puncifikátoros-hidrobuzerátor. Amúgy testileg itt vagyok, de amúgy nagyon nemtom, hogy mi van. Könnyű dolga lenne velem egy pszichomókusnak. Vagy nem. Vagy mi. Permetező. Valószínűleg ez utóbbival fogok álmodni. A kemény tíz deka zöldbabból (aka.: vetőmag) lett ezidáig tizennégy kiló (öt négyzetméter sincs)... A saláta magját lassan lehet szedni. A répáét is. A metélőzöldségét is. A hagymáét is. A dughagymát is. A fejtősbabot is. A répát is fel lehetne szedni. Kellene vetni még metélőzöldséget. Kellene vetni még retket magnak. Aludtam tegnap óta vagy négy órát sem.
Jajj, mi maradhatott ki ebből a kenyérből? Nem tudom, én csak szedtem a kenyeret a dagasztás közben...
Buszsofőrhöz:
-S miképpen történt a baleset?
-Nem tudom, éppen a jegyeket ellenőriztem hátul, amikor nekimentünk valaminek...
-Minden rendben? Jó a létszám?
-Nagyon faszaaa. Se elszedő, se kemencés... Ma még valahogy elmegy, holnap már nem lesz jó, holnapután meg már én sem jövök inkább és majd valaki megoldja...
-Áááá, értem, viszontlátásra, további jó munkát...
Remek Elek. Hatszor öt az huszonnégy. Számolni azt bezzeg jól tud... S amit a főnök mond...
Mindjárt kelni kell.
Segmentation Fault: valahol->System Shutdown.
Miért annyira hihetetlen az, hogy egy futóbab napi tíz centit is nőhet? Az a kocsog kínai bab a tegnapi nap folyamán szemmel láthatólag növekedett. De tényleg. Majd tizenöt centit. Bár a kollégák közül ezt sokan nem hiszik el. De nem csak a kollégák...
[este permetezni készülődtem, me' a takácsatkák meglepték a babokat. de közbelépett az időjárás... de majd ma?]
Értem én, hogy ellenzed. Értem én, hogy törvénnyel tiltanád egy új blokk, esetleg egy új atomerőmű létesítését... De akkor honnan a bánatos faszból lesz villamosság a konnektorodban te baromarcú? Szénerőműből, esetleg szemétégetésből? Ja, az nem kóser, mert vagy füstöl és mérgez, vagy pedig kurva drága leend a delej. Esetleg mozduljunk a megújuló technikák felé? Magyarország adottságai remekek, elég sok ár-apály erőművet tudnánk létesíteni, ráadásul annyi helyen lehet vízerőművet létesíteni, hogy ki sem látszanának alóla a folyóink. A napenergia hasznosítása is járható útnak tűnik, hiszen itt minálunk a napsütéses órák száma közelít a napi huszonöt órához - ráadásul télen, amikor amúgy is rövidek a nappalok. A szél erejét is ki lehet használni - megbízható statisztikák szerint évi 10.000-12.000 órán keresztül kiaknázhatjuk a szél erejét.
De most komolyan. Ha az emberfia kurvára környezetbarát módon akar villamos áramot előállítani (a jelenlegi energiafelhasználási szokásokkal), akkor arra a következtetésre jut, hogy nem megy. Az, mi hosszú távon a legkevesebb kárt okozza a környezetnek, az jelen pillanatban pont az atomenergia. Ráadásul elméletben van a jelenleginél is biztonságosabb technológia, ahol is nem az urán az üzemanyag. De mindez lényegtelen is.
A "zöld technológia" sajnálatos módon pont növeli a környezetszennyezés mértékét. Az hagyján, hogy le kell gyártani azt a kurva szélkelepet, napelemet, vagy miskulanciát. De ezek csak akkor termelnek áramot, ha süt a nap, fúj a szél, vagy ilyesmi. Ha netán neked, te kedves, okos, szép és népszavazásbenyújtó teremtménye istennek, szóval neked meg-megszakadna a netkapcsolatod, esetleg nem működne a légkondi a nap mintegy tíz óráján keresztül, vagy netán éjjel nem lenne világítás... Akkor te lennél legjobban megsértődve. Az ilyen istenbarmai miatt kell a megújulók mellé még pluszban erőműveket teremteni. Az olyanok miatt, akik éjjel vagy szélcsendben világítani akarnak, neadjisten tévézni, játszani a suxboson, esetleg elvárják azt is, hogy ne a saját lábán másszon ki a fagyasztóból a hús... Ééérted?
Mindig is sejtettem azt, hogy nagy az isten állatkertje, de a pofám leszakad ilyen népszavazási kérelem esetében. Mit is mondhatnék még erre...
Embertársaim meg minden bizonnyal megörültek leleményességemnek és emberségemnek...
Minap, nem túl derűs hangulattal felvértezve kerekeztem befele a céghez, s jött szembe egy párocska - persze, hogy a kerékpárút közepén. A leányzó szende tekintettel épp az olajat próbálta kiszuggerálni a föld alól, mellette a pasi meg a leányzó didkóit a pólóból. Kézenfogás, csalinkázás jobbra és balra. Megpendítettem a csengőt. Semmi reakció. Megcsengettem a csengőt, úgy rendesen. Még mindig más volt a figyelem tárgya, nem a szembe jövő kerékpáros. Hmm. Még jobban lelassítottam, oszt' olyan méterről éktelenül elkezdtem kurjongatni. Körülbelül oly módon, mint ahogyan az elevenen való megnyúzás közben szokás. Érdekes módon nem elém ugrottak, hanem le az útról.
Azóta is gyötrelem lakozik a lelkemben, töprengek azon, hogy miért is vagyok én ennyire geci. De azé' akkor még jó ötletnek tűnt. De még most is annak tűnik...
Süldő korom után ritkult a számuk, de szerencsére egyre hülyébb helyeken jöttek elő. Volt már az orromban, volt már a tökömön is (ez utóbbi egy kissé necces volt). Majd negyven évesen kellett az megérnem, hogy a fülcimpám hátulján is nőjjön egy széép naaagy. :S
240 fej fokhagyma, öt kiló valamennyi borsó, négy kiló zöldbab. Eddig ennyi.
Néha elmerengek azon, hogy ki kellene zavarni a gecibe a határ közepére zöldséget gyomlálni, fát metszeni, paprikát szedni némely embert. Vagy egy öntödébe berakni egy-két hétre a nyár közepén, esetleg betont talicskázni, árkot ásni, netán asztalt síkba csiszolni... Már nem geciségből, csak éppen tanulság gyanánt. Az ilyen "városlakó állatfajta" azt képzeli, hogy minden a teszkóban, putrikerben, lidlben meg az ósönben terem, ott keletkezik a satu is (bár java részt az ilyen emberek azt sem tudják, hogy mi a halványlila fejű bánatos fasz is az a satu). Az elvégzett munka értékével tisztában nincsenek, hiszen ők egész nap nyomogatják a gombot az xzy hivatalban lévő számítógépen és ettől már mennyire de elfáradnak péntekre...
De tényleg. Tisztára mint kedves vezetőink. Egy kibaszott vasvilláról nem tudják megállapítani azt, hogy nehezen lehet vele fellapátolni a diót a padlásra. De ha az ilyen faszkalapoknak kellene egy négytagú családot havi hetvenezerből fenntartania (két purdé, asszony|ember munka nélkül), akkor lenne ám hőbörö. Annak függvényében meg pláne, hogy úgy tudják, hogy a tehén az lila, a cseresznye meg ládában terem. Egyszerűen nincsenek tisztában azzal az aprósággal, hogy mindenbe ami hozzájuk kerül, abba munka van belefektetve. Egy kicsit arrébb.
Valahol ez kurvára tud bosszantani.
Adott az alapelv. Keress egy jól bejáratott piacot. Aztán pozicionáld magad az eladó és a vevő közé, s érd el, hogy mind a kettő azt higgye, hogy nélküled semmire sem menne. Ezt egy Bt. vagy egy Kft. keretein belül megteheted, feltéve, ha elég hihetően adod elő az eladónak azt, hogy ez valóban így van. Az a lényeg, hogy TE pótolhatatlan legyél a piacon - legalább is ezt higgye mindenki, főleg a vevő... A befektetési kockázat konvergál a Kft. vagy a Bt. létrehozásához szükséges összeghez.
A másik megoldáshoz már muszáj rendelkezni némi kapcsolati tőkével. Az sem túl nagy baj, ha éppen a törvényhozóknál is támogatásra lel az elképzelésünk... Ezen az elven működik a szerzőijogvesztő izé is. Például.
De hogy miről is lehet itt szó, nézzünk egy nem is annyira kitalált példát. A polgármester haverja rád csörög, hogy "hááát, van itten egy piac, de szar helyen. Amott terveztünk egy másikat, mert ott már jó helyen lesz. Némi kis pénzmagért még akár te is megnyerheted a pályázatot." Káefté létrehoz, mintegy ötszázezer forint törzstőkével. Terv skiccelve, cimbinek odaad. A terv szövege többnyire tartalmazza a következő szóösszetételeket is: "Magyar Nemzeti Bank", "Húszezer forint", "lesz ez még több is." Mindez minimum ötven példányban. Mindezek után megírják a pályázatot, te átolvasod, itt-ott igazíttatsz rajta (akár visszamenőleg is), s ez alapján pályázol. Megnyered. Aztán az ÖK. kiad egypár rendeletet, nyilatkozatot, blabla. Az piaci árusok meg vagy tejelnek, vagy mennek a sunyi picsába. Persze lehet hitelt is felvenni, de az rizikós, sok esetben a fél millás tőkére nem adnak kétmilliárdos hitelt. De némi pénzmagért és ismeretségért cserébe néha igen. Már csak alvállalkozókat kell keríteni, akik el is végzik az érdemi munkát. Emigyen szépen el lehet summantani némi kis pénzmagot, ha ügyesek vagyunk, akkor még külföldre, kedvezőbb adókkal rendelkező országba is.
Egy kis sógorkomajóbarátság, némi kezdőtőke, oszt' legyen ön is milliomos... Csak némi utánajárás, némi... Ja talán más nincs is hátra, csak a kasszírozás.
Azért nem szeretem az őszi fokhagymát, mert nagyon sok munka van vele. Szólott a nyolcvan éves nénike. Én meg néztem bután, mint orángután szopás után, s visszakérdeztem, hogy: HE? Hát kell vegyszerezni, kapálni, szóval nagyon sok munka van vele. Aha. Én meg felrotáltam a helyét, eldugdostam, tavasszal egyszer megkapáltam, egyszer meg kiszedtem a nagyja gazat közüle. Bár most már eléggé gazos, de már nem érdemes összetörni a hagymát a gyomirtás miatt (már egy hónapja nem volt érdemes), nem is érdemes összemetélni a kapával a fejeket. Ráadásul itt-ott rebesgetik a faluban, hogy milyen szép volt, de elkezdet rothadni ennek-annak a fokhagymája. Pedig olyan tiszta volt a földje. A mienké meg fasza. Tele van folyondárral, de nem rohad, nem barnul, nem péniszesedik penészesedik. Bár nincs is akkora hambár nagy feje, mint a főnökünknek (még mindig szeretem a hazug [ámbátor csudaszép] fejét a jó(?)embernek), de legalább tovább eláll, mint azé, aki eladásra termeli.
Közben meg rájöttem, hogy a gyomnövény nem ellenség, csak megfelelő békeszerződést kell kötni vele. Neki sem döglik ki a fajtája, nekünk is lesz termény (bár némileg kevesebb), s lesz komposzt is. Mondjuk gaz is. De ha kell, akkor árnyékot ad (bab, krumpli), ha kell, akkor támaszt nyújt (borsó, futósbab), ha kell akkor a csibék megeszik... Ráadásul visszatartja a nedvességet is - ha olyan az idő. De ezen még dolgoznom kell. :]
Utolsó kommentek