Embertársaim meg minden bizonnyal megörültek leleményességemnek és emberségemnek...
Minap, nem túl derűs hangulattal felvértezve kerekeztem befele a céghez, s jött szembe egy párocska - persze, hogy a kerékpárút közepén. A leányzó szende tekintettel épp az olajat próbálta kiszuggerálni a föld alól, mellette a pasi meg a leányzó didkóit a pólóból. Kézenfogás, csalinkázás jobbra és balra. Megpendítettem a csengőt. Semmi reakció. Megcsengettem a csengőt, úgy rendesen. Még mindig más volt a figyelem tárgya, nem a szembe jövő kerékpáros. Hmm. Még jobban lelassítottam, oszt' olyan méterről éktelenül elkezdtem kurjongatni. Körülbelül oly módon, mint ahogyan az elevenen való megnyúzás közben szokás. Érdekes módon nem elém ugrottak, hanem le az útról.
Azóta is gyötrelem lakozik a lelkemben, töprengek azon, hogy miért is vagyok én ennyire geci. De azé' akkor még jó ötletnek tűnt. De még most is annak tűnik...
Utolsó kommentek