Csak úgy mindenről...

A múlt héten kecskealkatrész kergetés közben (egész pontosan monoblokk-behajtó) Pöty beinvitált egy kocsmába. Nehéz dolga is volt, mintha egy békát kellene a tónak ugrasztani...

-Abszintot? Kérdezte.
-Megnézhetem az üveget? Kérdeztem.
-Persze. Mondta a kiszolgáló leány.

Összetétel: fekete üröm, színezék, ánizsolaj, blabla. Fehér üröm sehol. Az a díszgaz, mivel elméletileg ezt az italt 'Rose' színre lövik be, sehol (tudom én a nevét, de nem jut eszembe - pedig valahol itthon is van olyan gaz). A kiszolgálás egyébként a 'hagyományos' volt, viszkispohár, kiskanál, égő kockacukor, a pohárban jég. Azt hittem, hogy dobok egy hátast.
-Köszönöm, de inkább kihagyom...

A normál abszint a következőképpen készül - és ez a minimum összetétel: ánizsmag, római édeskömény, fehérüröm beáztatva olyan jóóó nagy alkoholtartalmú (>70%) gabona- vagy borpárlatba. Áztat, hígít, lepárol, magasabb mint 60% alkoholtartalmúra. Egyéb növények bele (opcionálisan), állni hagy, leszűr, palackoz, elrak. Nem hűtőbe.

Tálalás: abszintos-pohárba (ha nem valami úri negyedbe lakunk, akkor jó valami közepes méretű pohár is - ez egyesek szerint istenkáromlás) kitölteni pár centet a 65-90 százalék alkoholtartamú italból. A pohár fölé abszintkanál tartandó (végszükség esetén lehet egy nagyobbacska teáskanál is). Ebbe ízlés szerint lehet tenni egy-két kockacukrot. Lassan, szinte cseppenként jéghideg vizet kell a kanálra önteni. A végeredmény egy kb. 10-15 százalékos, opálos ital lesz. Ennyi. Semmi pirománia, semmi jég.

Hogy a bánatban alacsonyodhat így le a világ igénye a jó dolgok iránt?

Rövid csevej után azongya a Csókesz Kata, hogy:
-Vigyáz, mert én tudok ám szemmel verni is!
-Már mondtam múltkor is, hogy akkor vethetnél egy pillantást a farkamra...
-Ha én arra ránézek, akkor az le fog száradni!
-Jól van, akkor majd áztathatod bő nyálban, hogy ne száradjon le olyan hamar...
S itt be is fejeződött a párbeszéd.

Pöty telefonált:
-Csak szólok, hogy táppénzen vagyok.
-S mit mondott a doki? Tartós tejet, új télikabátot, vastag könyvet nem emlegetett?
...
Mint minap említettem neki, lehet, hogy csak azért fáj a veséje, mert nyomja a mája. De a jelek szerint mégsem ez az oka. Gyanús is volt, hogy a kocsmában is csak narancslevet ivott...

Valahogy ez utóbbiról mindig az orvosok jutnak eszembe, akik elég könnyem meg szoktak rökönyödni. Ímhol egy csokorral:
-Alkoholt szokott fogyasztani?
-Nem. De szeszesitalt igen.
-S milyen rendszerességgel?
-Én úgy vagyok vele, mint a gyógyszerekkel. Kismértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság...
Több kérdés nem volt.

...
-Szívzöreje van.
-Az a dolga. Majd ha már nem hallja zörögni, akkor lehet aggódni, de addigra engem már annyira sem érdekel majd, mint most...

...
-És mennyire fáj a csuklója?
-Most, hogy megpihent, már semennyire, de tegnap már a sörösüveget nem tudtam megfogni vele. Ez márpedig betegségnek biztos jele...

...
-Milyen szépen köhög.
-Nem csoda, egész éjjel gyakoroltam.

...
-Remek a vérnyomása, szinte tökéletes! Most már nyugodtam ihat kávét.
-Már bent van négy...

...
-Nahát, ilyen szép színuszt még nem láttam az EKG-n!
-Még mindig jobb, mintha szép egyenest látna rajta...

...
-EKG közben:
bip...bip..bip..bííííííp...
-No, most hogy már meghaltam, azt hiszen nem kell tovább folytatni az üzemorvosi vizsgálatot, akkor én mentem is...
Oszt' csak valami csatlakozó...

Ha pályakezdő lennék, vagy netalán munkanélküli, akkor nem gondolkoznák sokat. Mennék. De van egy megfoghatatlan érzésem. Nem jó érzés.

Ha valaki volt már úgy, hogy pont kilépett volna egy autó mögül, de valami visszatartotta... S a következő pillanatban egy jóember százhússzal húz el a fekete BMW-vel azon helyen, hol a következő lépés után állna az ember...

Hetedik vagy nyolcadik érzék? Nem is tudom. Néha csak megérzem, de van amikor álmaimban látom is a jövőt. Pontosabban nem tudom azt, hogy mikor fog megtörténni. De azt tudom, hogy meg fog történni. Nem dézsavü, nem valami olyasmi, amire az ember azt mondhatja, hogy mintha ez már megtörtént volna. Valami olyasmi érzés, de mégsem.

Például amikor főnökasszonyunk lelépett, akkor ez nem ért teljesen meglepetés gyanánt. Azt tudtam, hogy lelép, csak az időpontot nem ismertem. Tisztára olyan leszek, mint az ezotévé. Annyi kivétellel, hogy nem kell idetelefonálni. :D

Szóval balsejtelmeim vannak ezen új munkahellyel kapcsolatban. Vagy mi. Úgy érzem a vizeletemen, hogy maradok. Vagy nem.

Mint lentebb írtam vala, möghót a középső agy. Ráadásul elmúltak már azon daliás idők, mikor a biciklivel együtt az emberhez basztak egy kombinált kulcsot, oszt' azzal mindent (majdnem mindent) meg lehetett javítani a kerékpáron, netán teljes mértékben szét lehetett szerelni, illetve többnyire össze is lehetett rakni a kecskét. Így most szoptam vagy egy hetet - csak a szétszedéssel. Bár való igaz, egy monoblokk jóval hosszabb élettartammal rendelkezik, mint a szimpla alkatrészekből összetákolt izé, de néhány helyen nem látom értelmét annak a kivitelezésnek, ami jelen pillanatban folyik.

A szopási láncolat első tagja az imbuszkulcs. Java részt (azaz az esetek kilencvenkilenc százalékában) elhagyható lenne. Meg egy hatlapfejű csavar esetében könnyebb a kitekercselés, mint egy imbusz esetében... Aztán meg jönnek a körmös anyák, a körmös apák, meg a körmös apja fasza csavarok. No, ezek már kezdik feladni a leckét, de...

A monoblokk, az minden emberi kibaszás összegzése. Egyben. Csak célszerszámmal lehet szétkapni (hát nem teljesen azzal szedtem szét) és a cserealkatrészt beapellálni a helyére (ehhez már kellett). Ez utóbbi lópikula négyzer pénz volt minap. Ennek beszerzését jelentős mértékben megkönnyíti az is, hogy van vagy négyféle szabvány. Most. De a technológia továbbra is töretlenül fejlődik...

Hogy miért is nem vittem be egy szervizbe kicseréltetni a megfelelő alkatrészeket? Hááát... Azért, mert ilyen kerékpár nincs is, mint az enyém. Az hagyján, hogy az elmúltnyócévben még nem volt macerálva az középtengely... De... A hajtóműhöz kapható célszerszámok, mintegy száz százalékának a segedelmével sem lehetett volna leszedni a lánckereket és a szemben lévő hajtókart. Mert ez egy kurvára szabványos kerékpár. De valamikor már mintha írtam volna erről is... A jelen pillanatban létező négy szabvány szerinti monoblokkokból körülbelül a hetedik vagy a nyolcadik alkalmazható az ex-középtengelyre. Ilyen alakú ki- és behajtó eszköz egészen egyszerűen nem létezik, sőt soha nem is létezett. Ilyen menetemelkedés meg nincs is és jó napot kívánok.

No, mindegy is, kijött minden bélés, az új blokk meg bent van (vágott menetet önmagának). Az új hajtómű, az új pedálokkal együtt... Az meg fent van. Oszt' szerintem ezt már szét sem kell szedni. Megy amíg megy, aztán új váz, új minden... A célszerszámra (lsd.: monoblokk behajtó) meg már van vevő. Ennyit tudtam mondani, kérem kapcsolja ki.

Használtan vettem a biciklit, ma már egy kissé kopottas, mondhatni, hogy nagyon viseletes. Megérett a csapágycserére. Hiszen semmi sem örök életű, meg már... De ez lényegtelen. A hajtőmű mindkét karját le sikerült buzerálnom, s abban a hiszemben voltam azodáig, hogy aztán már csak kitekerem, megveszem, betekerem. Hát ja.

A hajtóművek leszedése után szembesültem azzal, hogy az általam eddig megismert középcsapágyaktól jelentős mértékben különbözik az, mi a kecskémben van. Nevezhetném az ómagyar nevén is: monoblokk. Spéci ki- és betekerő szerszám kelletik hozzá, de mint mondtam, nem mai darab, így egy kissé berohadt minden ami begyógyulhatott. Az a része, mi harminchatos kulccsal oldható, az sem oldható harminchatos kulccsal. Alien május elseje. A műanyag idom meg egy kissé elnyalódott, szerintem csak a jó isten lenne képes egyben kiszedni. Hőre lágyul(t), de nem nagyon. Asszem ki fogom égetni a maradékot is a helyéről. Ha sikerül. Vagy kivésem. Vagymi.

-Jó reggelt! - szóla vala főnökünk.
-Jó napot. - Mondták a cselédek.-Mindenrendbenvan? - tréfálkozott a főnök.
-Ezidáig minden a legnagyobb rendben van. - Tréfálkoztunk mi is.
-A Cs. Gabi szabadságon van? - Kérdé ő.
-Nem, a Cs. Gabi csak holnaptól lesz szabadságon.
-Értem. Tehát akkor ma dolgozik.
-Nem, ma szabadnapos...
PAFF. Nem lehet mindenben igaza a főnöknek...
...
-Üdvözletem. (velem nem baszol ki - gondolta Strirlicz)
-Jó napot kívánok! (mondtam ugye, hogy nem baszol ki velem...) Minden rendben van?
-Természetesen minden a legnagyobb rendben van.
-Selejt?
-Természetesen sütöttünk selejtet is...
-MI?!!!
-Pár darab kenyér leragadt, mert nem az igazi a gőzcső sem, és...
-Á, értem, a viszontlátásra!
Huss.
...

Ez pár napi idézet volt a mindennapjainkból...

Minden változik, bár én ezt kibaszottul rühellem, mert eléggé pesszimistán szemlélem a negatív változást.

Kedvenc Jelenlegi munkahelyemen úúúgy, de úúúgy emelkedik a termelés és vele együtt a fizetés, hogy az szinte felfoghatatlan.De ma (amikor szentségelve mentem vissza a melóhelyre a kecskéért*, megcsörrent a mobil, s az, ki a munkaidő közepén kétszer is keresett**, most sikeresen elért) kaptam egy állásajánlat féleséget. Jövő héten úgy is szabadnapos leszek... Elmegyek, beszélgetek egyet, az is megeshet, hogy lezavarok egy próbaműszakot valamelyik nap. Ha jobbak a feltételek, mint ezen cégnél, akkor további sok munkát kívánok a jelenlegi kollégáknak.

Amennyiben kedvenc főnökünk nem kíván aláírni semmiféle közös megegyezést - velem lehet alkudni. Akár névvel és lakcímmel is vállalni merem azt a pár ganéságot, mi itt folyik. Persze ez utóbbit a megfelelő hatóságnál, szépen és apránként. Szerintem meg lehet győzni pár hét alatt. Bár ez gané dolog lenne tőlem, de aki korpa közé keveredik...

*szilánkokra ment mindkét csapágy a kecske középagyában (anatómia felejtős). Minap a políszia is megérdeklődte a dolgot (és miért van ilyen hangja?)... Gurulni gurul, megállni megáll, de hogy meddig lehet majd tekerni? Ez itt a kérdés. Elmentem kecskealkatrész-szaküzletbe, ott felhomályosítottak arról, hogy nem 111 a rögzítőcsésze mérete, a tengelyhossz, a blablabla. Szedjem szét, vigyem be, és akkor a... :S Kifejtettem a véleményemet azzal kapcsolatban, hogy ezt már valószínűleg csak flexxel lehet szétkapni... De ha így vala, akkor holnap hajnali kettőre nem tudok beérni. :(  Dehátdehátpogácsa. Ezt meg kell valahogy oldani.

**Ha nincs kredit a kártyán, ha nincs tőtet (káposztaleves?) az aksiban, akkor nehéz visszahívni a számot. Pláne ha a szekrényben pihen a mobil és én meg jó pár méterrel arrébb leledzem.

Amikor az ember a kakasokat pörköli a hirtelenjében összetákolt izével, s a palack kigyullad, akkor az a teendő, hogy sikítozva elszaladunk. Az már egy legalja megoldás, hogy eloltjuk a lángot a két ujjunkkal... Nem értem én ezt. Anyámat még most is a frász kerülgeti...

Miért kell minden szartól agybajt kapni? Azért, mert lángra kap a pébé palack, az nem gáz. Ha belül is lángra kap, az már nagyon gáz, de akkor már mindegy... Egy perc alatt meg van perzselve a négy kokas, oszt' még az is baj, ha valami lángot kap (lsd: pb palack)? Nem értem én eztetet kérem szépen...

A lentebbi poszthoz.

-Á, ez ugyanolyan folyékony. - Mondta Erzsike.

S tényleg. Folyik. El is lehet keverni. Sósavval elkeverve, cumót beáztatva már nem is olyan fasza a leányzó fekvése.

A ződtakony nem ennyire nyúlós. A savat megmurdelőling, beleraktam egy kis sütőszódát. Há ba'meg, a mosógépbe szórt ultra nem habzik ennyire (hönvédségi kaland)... Olyan volt a végeredmény, mint a madártej - csak kékeszöldben. A habot egyszerűen nem lehetett összekalapálni, mert olyan kemény volt, hogy rá is állhattam.

Kezdem sejteni azt, hogy mi a különbség a krém és az oldat között... Az oldatnál nem kell a hajszálvékony (még éppen látható) bizbaszokat összekapirgálni a metlakiról. De ez utóbbi fényesen csillogó lett a felmosás után.

A H2O2 és a sósav keveréke alá nem ildomos alágyújtani, mert kifut. De a kifutott lé kiváló tisztító hatással bír. A vízkövet úgy leszedi (a kifutott lé felmosása után keletkező felmosólé), mint a szart... A bóraxot talán még lehet a patikákban kapni. Ugyanis ez utóbbi eléggé mérgező... A Hypo nem az. A fluorsavas vízkőoldó sem az. Eszemfaszom megáll, hú! Remélem mielőbb be lesz tiltva a dihidrogén monoxid is, mert:

• gáz és gőz halmazállapotában égési sérüléseket okozhat,
• minden rákos sejtben kimutatták,
• a talajerózióért is felelőssé tehető,
• rontja a fékek hatásfokát,
• nagy mennyiségben, a tüdőbe kerülve fulladást okoz,
• stb, stb.

S ez utóbbi csak a dihidrogén-oxid (H2O), azaz a víz...

Igyunk tömény citromsavat és ecetsavat - szigorúan természetes forrásból. Az nem árthat.

Azt a sok baromállatot, aki kitalálta ezeket a "majdjólmegvédünktégedmagadtól" nevezetű dumát... Ja. Magamtól az lehet, hogy megvédenek. De az éj közepén a lakásunkban bent mászkáló békés polgároktól aztán nem védenek meg... De sebaj. Kezd a faszom fasza is kifaszosodni ezzel a sok faszsággal, amiket ezek a faszok a nyakunkba faszolnak a faszukba leszállt eszükkel...