A múlt héten kecskealkatrész kergetés közben (egész pontosan monoblokk-behajtó) Pöty beinvitált egy kocsmába. Nehéz dolga is volt, mintha egy békát kellene a tónak ugrasztani...

-Abszintot? Kérdezte.
-Megnézhetem az üveget? Kérdeztem.
-Persze. Mondta a kiszolgáló leány.

Összetétel: fekete üröm, színezék, ánizsolaj, blabla. Fehér üröm sehol. Az a díszgaz, mivel elméletileg ezt az italt 'Rose' színre lövik be, sehol (tudom én a nevét, de nem jut eszembe - pedig valahol itthon is van olyan gaz). A kiszolgálás egyébként a 'hagyományos' volt, viszkispohár, kiskanál, égő kockacukor, a pohárban jég. Azt hittem, hogy dobok egy hátast.
-Köszönöm, de inkább kihagyom...

A normál abszint a következőképpen készül - és ez a minimum összetétel: ánizsmag, római édeskömény, fehérüröm beáztatva olyan jóóó nagy alkoholtartalmú (>70%) gabona- vagy borpárlatba. Áztat, hígít, lepárol, magasabb mint 60% alkoholtartalmúra. Egyéb növények bele (opcionálisan), állni hagy, leszűr, palackoz, elrak. Nem hűtőbe.

Tálalás: abszintos-pohárba (ha nem valami úri negyedbe lakunk, akkor jó valami közepes méretű pohár is - ez egyesek szerint istenkáromlás) kitölteni pár centet a 65-90 százalék alkoholtartamú italból. A pohár fölé abszintkanál tartandó (végszükség esetén lehet egy nagyobbacska teáskanál is). Ebbe ízlés szerint lehet tenni egy-két kockacukrot. Lassan, szinte cseppenként jéghideg vizet kell a kanálra önteni. A végeredmény egy kb. 10-15 százalékos, opálos ital lesz. Ennyi. Semmi pirománia, semmi jég.

Hogy a bánatban alacsonyodhat így le a világ igénye a jó dolgok iránt?