Ha pályakezdő lennék, vagy netalán munkanélküli, akkor nem gondolkoznák sokat. Mennék. De van egy megfoghatatlan érzésem. Nem jó érzés.

Ha valaki volt már úgy, hogy pont kilépett volna egy autó mögül, de valami visszatartotta... S a következő pillanatban egy jóember százhússzal húz el a fekete BMW-vel azon helyen, hol a következő lépés után állna az ember...

Hetedik vagy nyolcadik érzék? Nem is tudom. Néha csak megérzem, de van amikor álmaimban látom is a jövőt. Pontosabban nem tudom azt, hogy mikor fog megtörténni. De azt tudom, hogy meg fog történni. Nem dézsavü, nem valami olyasmi, amire az ember azt mondhatja, hogy mintha ez már megtörtént volna. Valami olyasmi érzés, de mégsem.

Például amikor főnökasszonyunk lelépett, akkor ez nem ért teljesen meglepetés gyanánt. Azt tudtam, hogy lelép, csak az időpontot nem ismertem. Tisztára olyan leszek, mint az ezotévé. Annyi kivétellel, hogy nem kell idetelefonálni. :D

Szóval balsejtelmeim vannak ezen új munkahellyel kapcsolatban. Vagy mi. Úgy érzem a vizeletemen, hogy maradok. Vagy nem.