Csak úgy mindenről...

Ez valami olyan érzék, mellyel a lehető legpontosabban tud magának az ember egy olyan könnyű sérülést okozni, amit még a sebészeten is körberöhögnének, ámde kurva szar helyen van, lassan gyógyul, lehetetlen bekötözni, minden szarba elakad és ráadásul ekkor fáj is. Jelen pillanatban a hüvelykujjam hegyét sikerült egy kissé megfűrészelnem a fémfűrésszel... De sebaj, tanultam belőle. Legközelebb rafináltabb módszerrel metélem össze magamat...

Ezt a szégyent is megértem. Tavaly a kertben kellett havat lapátolni, tegnap meg a padláson...

Alapvetően az oskolákban kitanítják a fogalmakat, úgysmint a kovalens kötés, meg a miből mi lehet fogalmakat... Ámbátor azt alapfokon mindig elfelejtik megemlíteni, hogy egy reakció nem mindig egy lépcsőben játszódik le, néha-néha (mindig) van egy köztes folyamat is. De a végeredmény a fontos, nem? Hát nem mindig. A nebuló az életben nem fogja megérteni azt, hogy például miképpen is működik a katalizátor...

A lentebbiek némileg fedik majd a kémiát, ámde nem tartalmaznak mindenre kiterjedő leírást. Mondhatni, hogy csak érintik a valóság kicsinyke szeletét.

Kezdeném a legegyszerűbb reakcióval, ahol is a hidrogént elemészti az oxigén. Amit minden általános iskolában tanítanak:

2H + O -> H2O

Ahha. Ha ez ilyen egyszerű volna. :) Ha eltekintek attól, hogy a kiinduló anyagok sem teljesen szennyeződésmentesek... Akkor még mindig kialakulhatnak OH molekulák is az égés közben. Mert semmiféle kémiai reakció nem egy lépcsőben zajlik le. Aki ezt cáfolni képes, az esélyes egy Nobel-díjra.

H+ O2 -> OH + O->
OH + H -> H2O vagy
OH + O2 -> H2O2

De ezen kívül keletkezhet még H2O3, H2O5, meg mindenféle fiszfasz is menet közben. Mind eléggé instabil anyag, meg eléggé tudományos neve is van.

De gyorsan tovább is lépnék valami szénhidrogénre... Metán. CH4. Égése az oskolás tanulmányaim alapján:

CH4 + 2 O2 -> CO2 + 2H2O

De valójában? Ha szabad levegőn égetem el, akkor egy kissé mást mutat az ábra. Ugyanis a levegő tartalmaz többek között nitrogént is, meg... Meg sok más mindent is. Tehát az összes kimenetelt nem vagyok hajlandó (s nem vagyok képes) leírni... Inkább égessük el tiszta oxigénben, s akkor menet közben keletkezik:

CH4 + O2 -> CO2 + 4 H2
CH4 + O2 -> 2 H2O + C
CH4 + O2 -> CO + OH + 3H
CH4 + O2 -> ...

Lehet kombinálni. A végeredmény jó eséllyel közelít ahhoz, mit megtanultunk az általános iskolában, de azért még maradhatnak 'szennyező' anyagok is benne.

Ugye hogy milyen egyszerű ez az egész? :D

A szén-monoxid érzékelő egy hálás találmány lenne, ha... Ha az emberek tisztában lennének egypár dologgal.

Ha a kereskedelmi forgalomban lévő küszmüszöket (akció!!!) nézem, akkor nem biztos az, hogy jól jár az az ember, ki egy háromezer forintos szart életvédelmi berendezésként vásárol meg. Már nem azért, mert csak háromezer forint, hanem azért, mert a leírásban benne vagyon, hogy "...határérték: 100PPM +/-50PPM."

Alapvetően a CO (szén-monoxid) mérgezés nem közvetlen fulladást eredményez (végül is igen, de másképpen). Nem kell keverni a CO2-vel, mert ez utóbbi csak kiszorítja az oxigént a légtérből, így nincs is mit felvennie a szervezetnek. Itt lenne mit felvenni az oxigén szállításáért felelős hemoglobinnak, csak éppen ez a fránya CO fickósabban kötődik a hemoglobinhoz, mint az oxigénmolekula. Elég bajosan szál is le a hordozóról.

Ez lehet az oka annak is, hogy már 150PPM mennyiség is halált okozhat. Elég pár lélegzetvétel  a koncentrációtól függően. A PPM az meg egy rövidítés, mely azt takarja, hogy egymillió molekulából hány darab a tárgyalt izé. Magyarán szólva, ha egymillió molekulából százötven CO vala, akkor jó eséllyel megmurdeling. A kérdés: 100PPM +/-50 PPM, az fasza? Szerintem nem.

Továbbá az érzékelő felület a legnagyobb tisztaság esetén is el fog szennyeződni, ómagyarul fogalmazva: szart sem ér. Pár éven belül cserélendő az eszköz - mert az érzékelőt csak úgy magában nem adják ám oda...

A telepítése az meg egy külön tudományág. De ha józan paraszti ésszel nézem a dolgokat, akkor... Hála istennek, csak gázokkal kell kalkulálni az események során. Összecsapva a dolgokat és csak az égéstermékekre, illetve az oxigénre szorítkozva a következőeket sejtem:

• A szén-dioxid nehezebb az oxigén molekulánál.
• A szén-monoxid könnyebb a levegőnél.

Ennyi. Tehát érdemes az érzékelőt fejmagasságban, vagy még fentebb elhelyezni, mondjuk a szoba közepére...

Szó szót követ, de nincs értelme tovább ragozni a dolgokat. Nem az eszköz ára számít, hanem az, hogy áramszünet esetén is visítson (elem!), a riasztási határérték 100PPM közelében legyen (mert az sem túl fasza, ha egy lehelettől beindul),  ne a padlón helyezzük el. Ha mindezeket szem előtt tartjuk a vásárlás folyamán, akkor elveszünk egy esélyt a haláltól.

Zárszó gyanánt...
A tüzelőberendezés(ek) mibenlétét sem árt szem előtt tartani, mert egy olyan lakásban, ahol mondjuk a távhő tolja a meleget - oda csak pénzkidobást jelent egy ilyen eszköz felszerelése. De! Ahol a fűtőbizbasz a lakás levegőjét használja az égéshez, oda nagyon nem árt. Ilyen vackok például a gázbojlerek, a kéményes konvektorok, a gáztűzhelyek(!!!), a fa- és széntüzelésű izék. A 'kazánházban' sem árt egy ilyen miskulancia - ha központi fűtés van a lakásban.

Az előbb láttam két jegesmedvét. Éppen dél felé menekültek. Közeledik a jó idő.

Az benne a legszebb, hogy az embernek csak be-be villan egy téma, esetleg a napi történéseket akarja leírni... S egy hosszú út is csak egy lépéssel kezdődik. De fogalmazhatom úgy is, hogy egy negyvennyolc órás, megszakítás nélküli szörfözés a hálón... No, ez utóbbi is csak egy kattintással kezdődik.

Szóval az emberfiának eszébe jut valami érdekes téma, elkezd róla írni, csak úgy lazán, mintegy érintve a témát. Aztán írás közben eszébe jut még valami, megpróbálja belefűzni a tárgyba, méghozzá úgy, hogy ne üssön el az eredeti témától. Mondjuk ez nekem valahogy sohasem szokott sikerülni. Előbb vagy utóbb több oldal lenne a végeredmény, bármely dologról is lenne szó, csakhogy... Félúton megunom az infomorzsák csipegetését és megosztását, elrakom a vázlatok közé az irományt - majd később folytatom.

De a későbbi időkben már azt sem tudom, hogy mit is akartam írni, átolvasom a mentett vázlatot vagy sokszor, s rájövök: kurvára nem érdekem befejezni. Biztosan törli? Aha.

Így történhet meg az is, hogy a nagyérdemű mindössze csak egy halvány szeletét olvashatja a gondolataimnak.

Hát, ha holnapig nem múlik el, ráadásul sikerül is időben felkelni, akkor majd lesz ám az, hogy idézzem: "Mi a faszért nem jött előbb? Mindenáron meg akar dögleni?" Tehát elnézek Doktor Doktorovics Doktorovhoz, hátha ő rájön arra, hogy mi a fasz bajom is lehet. Mert az lehet akármi is.

Persze nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, lehet hogy csak agytumor, fertőző agyhártyagyulladás, kisebb fokú agyvérzés, agyérgörcs, agyérelmeszedés... De lehet higanymérgezés (ez mondjuk elméletben lehetne, de akkor már a Mikulás meghozta volna ajándékba), szén-monoxid mérgezés (ezt gyorsan letudom, mert most totál leoltottam a konvektoromat), középfülgyulladás, ideggyulladás, BPPV, vérnyomásgondok, eveterre, ecetarra.

De már kezdek hozzászokni. Ha egy remekbe szabott mozdulat után megjő a ringlispil, akkor nem szabad beülni a dolognak, nem szabad kapkodni, nem szabad megijedni, csak nézni ki a fejünkből. Ha megy az ember, akkor menni kell tovább, ha áll, akkor állni kell tovább, mindeközben mereven nézni magam elé, hogy a környezet elmozdulásából ki tudjam következtetni azt, hogy éppen elesek-e, vagy csak úgy érzem. Nem fasza, de megszokható.

Ha netán holnap lealudnám az orvoshoz igyekvést, akkor sincs semmi vész, holnapután is lesz nap, ráadásul akkor délután van rendelés. Azt már csak nem alszom el.

Tompika megemlítette, hogy ne basszak már ki vele, mert ha elmegyek táppénzre, akkor csak vele baszok ki, mert nem tudja kivenni a szabadnapjait. Gyorsan megaszondtam azt, hogy én nem akarok vele kibaszni, de magammal még ennyire sem, mert ez a munkahely egyáltalán nem ér annyit, hogy megdögöljek miatta...

Bemenjek-e ma dolgozni, mert ritka szarul érzem magam. Egy-egy hirtelenebb mozdulat után úgy érzem magam, mint legutóbb, amikor véletlenül megittam egy üveg vodkát... Múló érzés, de valami nem stimmel. Mondjuk nem lenne szerencsés az, hogy biciklizés közben eldőlnék, mint a zsák, vagy éppen megnézném azt, hogy fáj-e az, mikor a dagasztógép lecsapja a kezemet, esetleg az fájdalmas lehet-e, hogy beesem a kemencébe, vagy netalán kibírom-e röhögés nélkül azt, hogy ledarálom a kiflisodrógéppel az ujjaimat, meg ilyenek... Azt hiszem, menten telefonálok egyet.

Updét: Bemegyek melózni, de engem ma olyan helyre rakjanak, ahol nem lesz túl nagy baj abból, ha meg kell kapaszkodnom valamiben. Bicikli felejtős. Buszozás lesz. Éjjen. Megint két-háromszáz pénz.

Az egyik kétméteres csőszakasz totál be volt rakódva, azt hittem leszakad a tököm is, mire kiemeltem a gödörből. Mint az élet. Nem nehéz, csak nincs rajta fogás. No, kibasztam belőle a szart (közben küzdöttem a hányingerrel), meg kettő akkora vízkőplakkot, mint egy-egy fél hódfarkú cserép. Azok szépen beálltak keresztbe és jó napot. Úgy sejtem, lehetett volna görényezni egy darabig...

-Mert már a picsám tele van ezzel az egésszel!
-Megkeresed az újságot, kiböngészed belőle a telefonszámot és kihívod a duguláselhárító szakembereket...

No, ezek alapján mostanában nem jönnek a mesterek... Nem kérdeztem anyámat, de mintha sokat kértek volna a májsztrók (my stroke - szerintem innen eredhet az elnevezés, illetve az árazásból)...

-Nagyon kell pisilnem, elmehetek-e?
-Igen, de ne húzd le.

Másfél perc múlva már jött is a lábamra a tizenpár liter víz. Elképzelhetetlen módon örültem neki. Nem elég a már meglévő szar, még rá is kell rántani egyet a tartállyal...

De a napi jó tanács is megvolt, S. Róberttől.
-Meg kell ütögetni a csövet és ha kong, akkor ott nincs eldugulva!
-Ugye azért nem árt kiásni azt a csövet a megkocogtatás előtt?
-Háde, háde...

Félreraktam egy fürdőkádnyi tapasztásra tartalékolt vályogot, ami pont a kiásandó rész felett volt (öntöttvas fürdőkád. A vasas cigányoknak sem kellett ebben a formában). Úgy éreztem, hogy a heréim visszamásznak a fiatalkori helyükre. Vagy huszonöt méter a szennyvíz csöve. De az udvar az olyan, mint a rakott krumpli - egy sor tégla, egy sor cserép, némi betondarab, s egyebek. Néztem is, hogy mi töri annyira a talpamat, hát nem hogy egy szeg volt az, ami átment a cipő talpán?

De holnap kiderül minden a vallatásnál. Remélem, hogy a járdát nem kell felszednem a helyéről... De még be is kell mennem létravasalatért, meg ha arra járok, akkor kenyér sem ártana...Ez utóbbi csak a kiömlött szarról jutott eszembe... Nem tudom, nem-e járnák jobban akkor, ha kiásnám a legelején, és jó erősen megszívnám az egészet. Az ebéden sem kellene gondolkozni vagy két-három napig... Apropó, ebéd. Ma tojásos nokedli volt, fejetlen salátával (már nem fejesedik, kezdte hozni a magszárat).