Az benne a legszebb, hogy az embernek csak be-be villan egy téma, esetleg a napi történéseket akarja leírni... S egy hosszú út is csak egy lépéssel kezdődik. De fogalmazhatom úgy is, hogy egy negyvennyolc órás, megszakítás nélküli szörfözés a hálón... No, ez utóbbi is csak egy kattintással kezdődik.

Szóval az emberfiának eszébe jut valami érdekes téma, elkezd róla írni, csak úgy lazán, mintegy érintve a témát. Aztán írás közben eszébe jut még valami, megpróbálja belefűzni a tárgyba, méghozzá úgy, hogy ne üssön el az eredeti témától. Mondjuk ez nekem valahogy sohasem szokott sikerülni. Előbb vagy utóbb több oldal lenne a végeredmény, bármely dologról is lenne szó, csakhogy... Félúton megunom az infomorzsák csipegetését és megosztását, elrakom a vázlatok közé az irományt - majd később folytatom.

De a későbbi időkben már azt sem tudom, hogy mit is akartam írni, átolvasom a mentett vázlatot vagy sokszor, s rájövök: kurvára nem érdekem befejezni. Biztosan törli? Aha.

Így történhet meg az is, hogy a nagyérdemű mindössze csak egy halvány szeletét olvashatja a gondolataimnak.