Hát, ha holnapig nem múlik el, ráadásul sikerül is időben felkelni, akkor majd lesz ám az, hogy idézzem: "Mi a faszért nem jött előbb? Mindenáron meg akar dögleni?" Tehát elnézek Doktor Doktorovics Doktorovhoz, hátha ő rájön arra, hogy mi a fasz bajom is lehet. Mert az lehet akármi is.

Persze nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, lehet hogy csak agytumor, fertőző agyhártyagyulladás, kisebb fokú agyvérzés, agyérgörcs, agyérelmeszedés... De lehet higanymérgezés (ez mondjuk elméletben lehetne, de akkor már a Mikulás meghozta volna ajándékba), szén-monoxid mérgezés (ezt gyorsan letudom, mert most totál leoltottam a konvektoromat), középfülgyulladás, ideggyulladás, BPPV, vérnyomásgondok, eveterre, ecetarra.

De már kezdek hozzászokni. Ha egy remekbe szabott mozdulat után megjő a ringlispil, akkor nem szabad beülni a dolognak, nem szabad kapkodni, nem szabad megijedni, csak nézni ki a fejünkből. Ha megy az ember, akkor menni kell tovább, ha áll, akkor állni kell tovább, mindeközben mereven nézni magam elé, hogy a környezet elmozdulásából ki tudjam következtetni azt, hogy éppen elesek-e, vagy csak úgy érzem. Nem fasza, de megszokható.

Ha netán holnap lealudnám az orvoshoz igyekvést, akkor sincs semmi vész, holnapután is lesz nap, ráadásul akkor délután van rendelés. Azt már csak nem alszom el.

Tompika megemlítette, hogy ne basszak már ki vele, mert ha elmegyek táppénzre, akkor csak vele baszok ki, mert nem tudja kivenni a szabadnapjait. Gyorsan megaszondtam azt, hogy én nem akarok vele kibaszni, de magammal még ennyire sem, mert ez a munkahely egyáltalán nem ér annyit, hogy megdögöljek miatta...