Valamikor, réges-régen, egy messzi-messzi lófaszban... Akkor kezdtem el netezni. A gépet nem győztem újrarakni, mert hát amikor anno egy játékhoz cracket kerestem, akkor sűrűn kellett ám sakkozni. Azaz paraszt üti Alt+F4. De a következő újraindításnál egy akkora szőrős pina tátogott előttem fullszkrínen, hogy először azt hittem, hogy egy tasmán ördög az, vagy egy jól elbaszott denevér éppen majonézt eszik. Aztán sakkoztam tovább. Paraszt üti Alt+F4. De az ablakok csak nyíltak, csak nyíltak... Reboot.
Ez kitöröl, az kitöröl, megy is egy darabig a gép, ámde egyszer csak visszajöttek a tasmán ördögök, vagy negyven ablaknyian, éppen a dárt véder csupaszőr fénykardját ették. Ekkor éreztem többnyire szükségét egy friss installnak. A későbbiek folyamán már rutinos játékos voltam, a crackeket kerültem, a pornóoldalakat is, de...
Néha azért még befigyelt egy-két jóindulatú reklám, amit az IE látatlanban is benyelt. Mivel akkor még füttyszóval is képes voltam kommunikálni a netet szolgáltató szerverrel, így a modemnél már egyből feltűnt az, hogy ha a csatlakozás során másképpen fütykörészett, mint kellett volna. Modem power off, win reinstall. No, átnyergeltem linuxra.
Akkortájékban, minálunk felé sem volt agyonszkriptelt telepítő, maradt a kunyerált CD és a telepítőfloppy. Vagy a MuLinux. Ahha. A régi szép idők. Rendszerindító floppy, part, format, tar, ramdisk, gzip, gcc, copy, configfile... A QNX és a BeOs kellemes meglepetéssel szolgált, kár, hogy mindkettő fizetős volt. Bár nem is ez a nagy kár, hanem az, hogy a drájvereket főbbként vindózra gányolták össze a szojgosz kici ész óccó kínaji munkászok. Így ez a két rendszer is ment a kukába. Pedig mindkettő mekkora nagy királyság volt... A QNX egy floppyn(!!!) tartalmazott egy komplett rendszert, grafikus felülettel, meg minden lófasszal együtt. Akkor, amikor a vindóz kilencvenötöt inkább varez cédén illett beszerezni, mert amúgy aztán szopóka volt az a két stóc floppy...
No, a beépített böngészők is szopókák voltak, hiszen akkortájt (mikor is? De rohadt régen volt...) mindenki az Internet Explorerre optimalizálta az oldalakat, így pl. a netszkép is mehetett a kukába, mert java részt az összes weblap olvashatatlanná csúszott szét alatta. S jött a firefox.
Multiboot rendszer, itt MuLinux (Az alap win telepítés gzipben, külön partíción), amott meg windows98, majd Me (ez egy szégyen volt). A modem kikopott, lett ádéesel helyette, a firefoxxal és az S&D támogatása mellett alig-alig kellett újrarakni a rendszert. Aztán jött az ikszpé, de maradt a tűzróka. Bár próbáltam az operát is, de az első pár példányt nem sikerült megszokni, oszt' utána meg már annyira begyepesedtem az FF-re, hogy nem is érdekelt a dolog. Nem volt ezeregyszáz automatikusan megnyíló ablak, nem volt semmiféle kéretlen és rendszerbe épülő extra... Ezidáig meg voltam vele elégedve. De eeeez. Ez a kibaszott frissítés... Már reszeltem is az egész rendszeren, de a csiga a jégen beelőzi ezt az egészet, mint a szart. Az oldal csak töltődik, csak töltődik, a processzor a száz százalék közelében (az oldal még mindig csak töltődik), pár perc és betölt a frímél bejelentkezési felülete. Hát bazdmeg.
Most fösteny van fent. Osztán jó napot. Majd egy hét múlva kiderítem, hogy javult-e valamit az FF huszonhétpontnulla. Ha nem, akkor majd ránézek egy hónap múlva, ha akkor sem... Akkor majd közel az ötvenhez találkozunk. Vagy lemondom a netet a gecibe.
Utolsó kommentek