Csak úgy mindenről...

Már megint kerül egy kacat. Konkrétan egy mikró. Ingyé'! Sok csodás dologra lehet használni, úgy is mint... Öööö... Izé... Háát...

Hiányzik belőle a forgóizé, meg amúgy nem is működik. Valami szervizben már feladták rá az utolsó kenetet. De mi baja is lehet? Hiszen a szervizesek tévedhetetlenek, ezt már elég sokszor megtapasztaltam...

Szétszerelés közben sűrűn emlegettem azt, ki a torx csavart kitalálta, aggattam is rá a szenteket rendesen. Kerestem bitet is, került is, és rájöttem, hogy majdnem jó. Secure torx (jól szétkúrva a csavarfej bélése), hogy azt a szőröstalpú jeti román kurva anyját. Reszelő, vasfűrész, laposfogó, szimpla csavarhúzó. Azért engedett a burkolat. Sérülés nélkül. Csak a csavaroknak lett kisebb-nagyobb baja...

A grillező aparátot lekötöttem,aztán bizticsere után rátoltam a kettőharmincra. Szép kéken világít a kijelzője, a vezérlés a jelek szerint mukodik. A mikró fokozat bekapcsolása után szemmel látható szép fehér füst jött ki a kacatból, meg olyan hangja volt a cumónak, mint egy méhkasnak. Jó zsíros szaga volt a füstnek, némileg a pattogatott kukoricára hajazott...

Csavarnyúzó(k) elő, meg hát... Hát valamivel ki kellene csapkodni a delejt a nagyfesz kondiból. Célszerszám? Szívószál, szigszalag, meg egy negyed kilós(súlyra értendő) kétszáz kiloohmos ellenállat... Ez utóbbit nem is tudom, hogy honnan keletkezett...

Mikrójavító kiskáté megnézegetése és memorizálása. Tényleg ki kell sütni a kondit, mert ezer voltokról vala szó, s nem kellemes az a bizsergés amit egy ekkora feszültségre tervezett kondenzátor okozhat (konkrétan meg is döglendhet tőle az emberfia). A nagyfesz dióda jó, a magnetron jónak tűnik (fűtőszál épnek tűnik, zárlat talán nincs), a trafó már nem annyira. Valaki előrelátóan megpatkolta a nagyfesz oldalon a biztosítékot, de még így is szakadás szagú az egész. Pontosabban először menetzárlat, majd valahol elégett a tekercs(ami nem mákos). A zárlat még mindig jó egészségnek örvend, kár, hogy a trafó már totál használhatatlan, hiszen az összes felvett póver a szekunder tekercset olvassza szorgosan, illetve a füstöt termeli ezerrel. Két kilowattal. A grillezős rész az jó, de azt meg leszarom. :D

A mikró további sorsa az volt, hogy összeraktam és visszavittem a gazdájának. Ő a továbbiak folyamán el kívánja szállítani a darázsba. De az is lehet, hogy a méhbe. Azért szóltam neki, hogy a vezérlésben lévő SSR-ek (Solid State Relay) nekem kellenének... Az sem baj, ha a vezérléssel együtt kerül ide - hasznosítható fém jóformán nincs bennük egy szál sem, ellenben fel lehet használni őket mondjuk... Őőőőő. Izé? Aham. Szóval valamire. :)

No, de a magnetront azt rakja félre, három okból is. Az egyik az, hogy az nem olcsó, és többnyire csereszabatos minden mikróban - tehát ha az újban megmurdeling, akkor ez a cseredarab egy kissé olcsóbb, mint egy új, ráadásul mindig kéznél van. De inkább láb alatt. Továbbá a magnetronban előfordulhat némi berillium, kifejezetten nem tesz jót a tüdőnek a vele való kapcsolat (más testrészeknek sem). A HV dióda is használhatónak tűnik. Meg nem is olcsó. Többnyire ez is csereszabatos.

Ennyit tudtam mondani, kérem NE kapcsolja be....

Tegnap felébredtem, kávé, cigi, másik kávé, fussunkszaladjunk, közben cigi. Gyomlálás, a csibék ellátásával egybekötve. Baaszod... Fél egy. Kajaszünet. Hmm. Hmm? Hmm-hmm. Krhmmm! Fagyasztóba be. Hmm? Ahham. Ühhüm.

Jé, hagyma. Hmm? Ahham. Beszélgettem magammal, de nagy vita és gyilok nem lett belőle. Amúgy minden ebéd elkészítése így szokott kezdődni.

No, lényeg a lényeg, volt itthon tojás, krumpli, tejföl és kolbász, illetve némi zsír. De mivel a rakott krumpli az életben nem készült volna el, s én rohadtul éhes voltam... Mosogatni meg nem szeressem...

Két tojás és egy ötöd zacskó liszt, és némi só segedelmével csuszát gyúrtam. Oszt' kemény lett, mint a rohadalom. No, még egy tojás és már jó is. A laskasirittővel nagyon vékonyra elnyújtottam (a jelek szerint nem elég vékonyra), felkockáztam. Amíg döglött pihent a tészta az elnyújtása előtt, addig megpucoltam két picinyke vöröshagymát (az egyiknek belül is volt héja, hát zsémbeskedtem is miatta) és összerecskáztam. Volt is vagy öt-tíz deka kolbász kéznél, azt is összemetéltem. Némi krumplit - mit szemre elviseltem, megpucoltam, oszt' összerecskáltam kockákra.

A szomszéd malacait haza, kerítést vissza.

Zsír elő, hagyma bele, majdnem üvegesre az aragázon gáztűzhelyen. A szomszéd malacait haza, kerítést vissza. Kolbász rá, tészta rá (tészta össze, szentségelés össze és vissza), kicsinység megpirít. A tésztát. Voltak itt fennakadások, kérem szépen. A végeredményből úgy sejlik, hogy még sörcöghetett volna a zsíron a laska egy picurkát. A végén fűszerpaprika bele, erőspaprika bele, összekever. Víz rá, krumpli rá, még víz rá. Hmm. Kell még víz rá? Hát kell. A szomszéd malacait haza, kerítést vissza. 

Hun a faszba van a bors? A múltkor még volt... Ahha. Levesbe beledarál, éhes vagyok. Só. Vazze, majdnem kimaradt... Hmm. Sótlan. Még egy kicsi só. Hááát... Már nem sótlan... Víz? Most talán jó. Kerítést vissza - de már nem én. Ha holnap is, akkor disznótor lesz... Nálunk... Az övékét.

Megfőtt. Éhes vagyok. De rohadt forró.

Konklúzió? Mindenféleképpen jobban jártam, mint a zacskós levesekkel. Felhasználtam hozzá két igencsak apró vöröshagymát, tizenpár deka zsírt, három S-méretű tojást (a törpecsibe már csak ilyen), tizenöt-húsz deka lisztet, némi borsot és sót, és tíz dekányi kolbászt, kábé húsz deka krumplit. Elkészítési idő az olyan... Egy-egynegyed óra volt. Kész tésztából talán 30 perc ha lenne. Feltéve, hogy a szomszéd malacait nem vissza és a kerítést nem haza.

Hatalmas nagy karriert fog befutni az új srác, hiszen a hatágú kalácsot már képes öt ágból is megfonni! Ez ám a spórolás. Bár menedzser az biztos nem lesz, mert mióta nálunk melózik, fürdeni még nem látta senki sem, állítólag otthon fürdik. Mert ez itt egy kicsit ciki. De már kezd szaga lenni. Sebaj, nemsokára itt a nyár.

Idestova tíz-húsz éve, hogy hetente többször is szopóka volt a kemencéken lévő gázégőkkel. A szerelő meg kijött, aztán vagy fél órán keresztül kísérletezett a hibajelenség reprodukálásával. Akkor kaptam egy elektronikát, hogy ugyan nézzem már meg - hátha javítható. Az volt. Csak hát ugye az időzítő része egy hődrótos-bimetálos csoda volt. Ja, a hődrót már nem volt rajta... No, mindegy is.

Aztán kaptam egy komolyabb elektronikát, volt is benne három marék ellenállás, két marék dióda, pár kondi és négy tranzisztor... Ebből kettő a lángérzékelőhöz tartozott.

Nagyjából ezen idő tájékában vetődött fel bennem a gondolat, hogy nem-e lehetne kiváltani ezt a sok szart egy mikrovezérlővel és a hozzá tartozó kacatokkal. Hiszen akkor nem kellene tűnődni azon, hogy a lángérzékelő szart-e be, vagy a nyomásérzékelő, vagy a ventilátor, vagy csak szimplán nincs szikra, vagy a... Bekapcs, hibalista megnéz, kicserél és/vagy javít. Percek alatt.

A szerelő csóka azt mondta, hogy nem hinné, hiszen az engedélyeztetési eljárás, meg az életvédelmi blabla, meg amúgy is gázzal megy az égő, blabla. Meg nem is érné meg. Erre most néztem, hogy bizon ám már forgalomban van az ilyesfajta gázégő. Mezei alkatrészekből összetákolva. Nincs tíz éve, hogy forgalomba került.

Kell nekem mindig másokra hallgatni... Mi a véleményetek? :D

Már javában dúl mindenfele, de valahogy kibaszottul nem érzem azt, hogy egyáltalán lenne kire szavaznom. Az egyik fél nagyobbat hazudik, mint a másik, ráadásul látszatproblémákkal foglalkoznak. Értem én a látszatproblémák alatt azt, hogy egymásra kenik a szart, azzal foglalkoznak, hogy ki és mennyit lopott a közösből, kit és hogyan fognak megszívatni (felelősségre vonni) azon esetben, ha hatalomra kerülnek.

Mi abban a furcsa, ha én nem kívánok olyan emberre szavazni a polgármájsztró választásokon, aki már el lett ítélve kétszer is, de a harmadik még csak folyamatban van? Mi furcsaság van abban, hogy hazug, csaló, tolvaj és rabló emberekre én nem akarok szavazni? Miért nincs olyan opció, hogy rohad meg a lista a gazdájával együtt, de én nem ezeket akarom? Egy kicsit furcsa a viselkedésem és a gondolatvezetésem... No.

Hogyan ne viselkedjünk egy újonnan keletkezett kollégával?

-Te Zoli! A Tompi üzeni, ha ez kész van, akkor ergye be a staférungba, oszt' hozd ki a laskasiríttőt és nyújts segédkezet a pogácsánál!
-Öööö, ezt nem értem. Mit kell kihozni és honnan?
-Akkor elmondom lassabban. A Tompi üzeni, hogy ha ez kész van, akkor hozd ki a laskasiríttőt a staférungból és segíts a pogácsánál!

Kábé itt kezdte el feladni a dekódolást.

-Mit kell kihozni?
-A laskasiríttőt..
-Nem értem. Azzal az izével mit szoktatok csinálni?
-Hát azzal siríttjük a laskát.
...

Azt hiszem, hogy belátható időn belül meg fog ismerkedni azzal, hogy miképpen is kell virgolni és abslagolni a kenyeret, kideríti hogy miféle képen kell a trokserrel kicsípni a zsömlét a csészéből. Meg fog ismerkedni a slájfolással, illetve azzal is, hogy hova kell majd tolni a gárbot. Belátható időn belül megy majd abzecolni a pépécére, ahol majd tisztába jön azzal is, hogy mi az a svöl, a strejzekter, a hert, a rikhejzli, a visli...

De geci vagyok. :S

Kedves Béka!

Anyám üzeni, hogy cseszd meg a receptedet. Réges-régen kipróbáltam, a párolt zöldségizé és a sülthúsizé recezipéjét elraktam a kályhába, de a grumbli... Anyám ma csinált negyedszer. :) A jelek szerint bevált...

Annyira egy dög vagyok, hogy az szinte szörnyű. Annyira nincs kedvem semmit sem csinálni, hogy még valamihez sincs kedvem. Bezzeg ma (tegnap) hét ágra sütött a nap, kimentem kivégezni a maradék aranyesőt, erre beborult. El is ment gyorsan még a maradék életkedvem is. Kellene takarítani, meg valami rendfélét összerittyenteni, kellene ezt is, kellene azt is, meg amazt is... Csak nincs hozzá kedvem. Valahogy nem látom értelmét. Fasztele.

Az állami támogatásokról.

"Szarok rá hogy mit csinál, az állam fizeti a bérét másfél évig, akármit csinál, az az én hasznom."

Nos, ennyit az állami támogatásokról a főnökünk szerint.

Izé, na. Van egy új kollégánk, nagyon ügyes, volt már dagasztó és kemencés is. Izé... Többnyire táblás volt, de volt már kemencén is. Aha. Amikor le kellett takarítani a tetejét. Akkor. Amúgy meg sík hülye mindenhez(taigetosz+), de legalább ügybuzgó vallásos... S mindezt minden elfogultság nélkül írom.