Csak úgy mindenről...

A héten átkerültem állandó délelőttös posztba. Fasza. Ma kérdezték, hogy miért is lett nyers az a szar... Hát, őőőő. Hmm... Hmm? Valahogy az a harminc-negyven perc az eltűnt a memóriámból, de sok-sok fejtörés után sikerült kisilabizálni a cselekmények menetét. Amikor az emberfiának szinkronba kell figyelni öt kemencét, két kelesztőt, meg miegyebeket, s közben a kiflit is kell sózni, ráadásul két kemencén sorozatban kimegy a gázégő hubára... De amelyik lemezre rálestem, az jó volt. Csak a többi nem - hiszen olyan egyformán sütnek a kemencék, hogy az már tiszta szégyen (egyik lemez nyers, a felette lévő fekete). De sebaj.

A kocsmába menet (igen, már áthelyeztem oda az irodámat, míg tegnap alkatrészegre vártam) hallom ám a buszmegállóból: "...indul a... át... a ... kékhegyesre(?)" A folytatásban meg a buszsofőr kommentálta, hogy "...rá a kékeresekre." Vagy valami ilyesmi...

A rotakapa nagyon fasza, ilyen jó még sosem volt. Öt perc szétszedni a hajtóművet, kettő lemosni az olájtól, cigiszünet a benzin elpárolgása közben (egy kissé arrébb), szilózás még egy öt perc, összeszerelés tíz. 24 óra kötési idő... S mint fentebb említettem az alkatrészre várást... Megvan az előnye annak, hogy tudom azt, hogy melyik sofőr, hol és mikor múlatja a szabadidejét. Mivel ez a fosganétrágyaszar város, így itt csak lófaszt lehet kapni - azt is aranyárban. Kénytelen voltam faluról hozatni egy kis műanyag szart (főcsőcsapcsonk csatlakozó cseredarabot, csillárral, csempével. csilivili állapotban), ráadásul kemény pénzért (220 HUF). Holnap hagymaduggatás leend, meg ilyenek.

Ja, a salátára nem győzünk, kell eladni belőle, a zöldség (népies nevén petrezselyem) eladása is folyamatában van.

Alig élek, mindjárt kelni kell, de amúgy minden a legnagyobb rendben van. Azt leszámítva, hogy vagy két nap fáziskésésben vagyok... De hogy hol is vagyok?

Kérlek téged Istenem, hogy áldd meg pár mázsa ébresztőórával azt, aki kitalálta a hajnali fél hármas műszakkezdést. Ámen.

Autó, bokor és egyéb tereptárgy mögül váratlanul kilépni és/vagy kerékpárral kihajtani, az ősi román szokás... Se körbenézni, se csengetni, se lófasz, se esti fény. Nagy az Isten állatkertje, alacsony a kerítés is. A büdös parasztjai. Aztán ha nekik megy az ember a kecskével, akkor még nekik áll feljebb. Ha busszal, akkor meg a rendőröknek...

De most komolyan. Nem lenne ellenemre ha kerékpárosoknak is kellene jogosítvány, de ahogy a kedves államot ismerem, ez is csak pénzlehúzás lenne, másod soron meg ugyanúgy menne minden tovább, mint eddig. 

Majd még le kell basznom még egyszer a téemkást, mert már megint egyszerre cserélte ki mind a négy kereket az egyik kocsin... Aztán ha az ember már beleedződött abba, hogy a forró kocsit már könnyebb vinni, mint húzni, akkor meglepetésként érheti az, hogy az a fránya kocsi nem akar megállni magától. Pár embernek a sarka már bánja... Gyorsan odanyúltam, aztán gyorsan el is rántottam a kezem, mert lyukas a kesztyűm. Hááát. Nem kellett volna, mert a kocsi továbbra is gyorsan közeledett az orcám felé, így odatartottam a kezemet - inkább az, mint a csodaszép és gyönyörű pofám. Egy kissé megégett. Mármint a kezem. Most meg a csajok mindenféle bizbasszal akarják kenegetni. A lófaszt. Azt kenegethetik. Szépen hegesedik, begyulladva nincs. Az, hogy piros a környéke, az megint más lapra tartozik. A sebek gyógyulása már csak ilyen. Ha már két-három nap alatt nem indult meg a piros csíkocska, akkor most már csak nem fog.

Amúgy meg menten lefújtam valami égés sebre való habbal az EÜ szertárból. Biztosan jó lehet még, mert rá van írva, hogy "Felhasználható a gyártástól számított kettő évig." Bár azt még sohasem néztem, hogy mikor gyártották, csak arra csodálkoztam rá hogy hol... Made in GDR. Térítési díj: 20Ft. Vannak ám ennél a cégnél csodák, találtam egy bontott steril kötszert is jómúltkorjában. Miután kiráztam a csomagolásból a csótányokat, úgy döntöttem, hogy kibaszom a kukába az egészet. Csak nem vérzik el senki, vagy ilyesmi.  De az még mindig szebb halál, mint valami baktériumos fertőzésbe megmurdelni. :]

Még mindig el lehet vetni a petrezselymet és ugyanezt metélőben, a sárgarépát, lehet vetni vagy duggatni a vöröshagymát, a tavaszi fokhagymát... Retek, fejes saláta, káposzta... Lehet vetni palántának a különféle paprikákat, paradicsomokat... Még érdemes kiszórni a snidling magját is, mehet a földbe a kapor, az ánizs, a majoranna, lehet vetegetni a burgonyát is, a borsó és a lencse sincs még nagyon megkésve. 

[már csak az kurva dugó kell a rotába és mehet a kertásás ezerrel]

Nem mondhatnám azt, hogy valami igényes lennék a tárgyakkal kapcsolatban, de ami szép, az szép, ami tetszik, az tetszik... Sem autóbuzi, sem motorbuzi nem vagyok - csak így elöljáróban. Számítógépbuzi az lehet, de...

Autóból az, mi nagyon tetszik, az ez a kis aranyos. Guba szerint ez szar egy járgány, mert nem lehet belerakni a rotát... Mint az egyszeri nádvágó, akinek beszart a munkába járós autója, és Porsche 903-al ment ki nádat aratni...

Motorból meg ez a vasparipa. Erre még a tolikapát is nehezen...

A fenti kettőben az a közös, hogy szép is, tetszik is, de itthonra azért nem kellene... De ami kellene... Az jelen pillanatban anyagtechnológiai okokból nem gyártható...

Ez utóbbi egy kecske. Vas-kecske. Kár, hogy nincs rajta csomagtartó.

Nemszeressem munka az olyan, amit meg kell csinálni, csak a faszom sem tudja azt, hogy miképpen is kellene hozzálátni. Ezt a kibaszott rotációs kapát már összeraktam, de valami rejtélyes okból kifolyólag most a kuplung szarakodik. Lehet, hogy valamit fordítva raktam vissza? No, holnap ma majd kiderítem. Lassan már ki kell tanulnom minden szakmát, vagy mi a bánat?

Amit eddig láttam, az az, hogy egy része ki lett spórolva a szimeringeknek, a hajtómű házából egy kissé ki lett szakítva a menet... Szakmunka. Az, hogy basza meg. Hozzáértő szakember. Ja. Hozzá ért ő. Édes faszom.... Mi lehet még a motor környékén? :S

Néha-néha bevillan a gondolat azzal kapcsolatban, hogy azt, mi éppen a kezemben van... Szóval... Azt odabaszom a földhöz, és az "Itt hagyom a tanyátokat, basszátok az anyátokat!" népi rigmussal eltávozom egy másik vidékre, ahol nincs ennyi nagyképű, tahó, baromállatja istennek.

Hej, de milyen fárasztó egy műszakon keresztül azt sorolni (mikoron visz [húz, von, emel] valami érdekeset az ember), hogy: Visszük a hullákat! Hozzátok a halottakat! Visszük a hullákat! ....

A műszak vége felé már erőteljesen bíztam abban, hogy a polícia nem állít meg hazafelé menet... (A kollégák meg abban bíztak, hogy nemsokára engem is visznek majd - mint hullát).

-Jó estét kívánok! Maga ilyenkor mit keres a városban?
-Visszük a hullákat! Hozzátok a halottakat!
-Jó estét doktor úr! Lenne itt egy izé, aki...

Egy kissé rákattantam. Nemhiába, hiszen jóformán velem egyidős ez a film. De viszem a hullákat!

Nem vagyok benne biztos, hogy tegnap jó ötlet volt lecserélni a rotában a hajtóműolajat... Legalábbis elkezdtem lecserélni. Ahogy tekerem kifele azt a műanyag csavart, az gondolt egyet és lenyílt a teteje. A maradék meg benne maradt a likba. Gondoltam egy merészet, és nekiálltam csavarnyúzóval kipiszkálni a maradék műanyagot - mivel az olyan leleményesen van kialakítva, hogy lyukas a közepe, s így kifolyik az olaj... No, szó mi szó, bele is sikerült piszkálnom a hajtóműbe. Tehát ez az elgondolás nem volt túl bölcs gondolat. De sebaj, most már legalább láttam a hajtóművet belülről is. Már csak össze kell rakni.

Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez valóban jó lesz majd csengőhangnak...