Hej, de milyen fárasztó egy műszakon keresztül azt sorolni (mikoron visz [húz, von, emel] valami érdekeset az ember), hogy: Visszük a hullákat! Hozzátok a halottakat! Visszük a hullákat! ....
A műszak vége felé már erőteljesen bíztam abban, hogy a polícia nem állít meg hazafelé menet... (A kollégák meg abban bíztak, hogy nemsokára engem is visznek majd - mint hullát).
-Jó estét kívánok! Maga ilyenkor mit keres a városban?
-Visszük a hullákat! Hozzátok a halottakat!
-Jó estét doktor úr! Lenne itt egy izé, aki...
Egy kissé rákattantam. Nemhiába, hiszen jóformán velem egyidős ez a film. De viszem a hullákat!
Utolsó kommentek