A héten átkerültem állandó délelőttös posztba. Fasza. Ma kérdezték, hogy miért is lett nyers az a szar... Hát, őőőő. Hmm... Hmm? Valahogy az a harminc-negyven perc az eltűnt a memóriámból, de sok-sok fejtörés után sikerült kisilabizálni a cselekmények menetét. Amikor az emberfiának szinkronba kell figyelni öt kemencét, két kelesztőt, meg miegyebeket, s közben a kiflit is kell sózni, ráadásul két kemencén sorozatban kimegy a gázégő hubára... De amelyik lemezre rálestem, az jó volt. Csak a többi nem - hiszen olyan egyformán sütnek a kemencék, hogy az már tiszta szégyen (egyik lemez nyers, a felette lévő fekete). De sebaj.
A kocsmába menet (igen, már áthelyeztem oda az irodámat, míg tegnap alkatrészegre vártam) hallom ám a buszmegállóból: "...indul a... át... a ... kékhegyesre(?)" A folytatásban meg a buszsofőr kommentálta, hogy "...rá a kékeresekre." Vagy valami ilyesmi...
A rotakapa nagyon fasza, ilyen jó még sosem volt. Öt perc szétszedni a hajtóművet, kettő lemosni az olájtól, cigiszünet a benzin elpárolgása közben (egy kissé arrébb), szilózás még egy öt perc, összeszerelés tíz. 24 óra kötési idő... S mint fentebb említettem az alkatrészre várást... Megvan az előnye annak, hogy tudom azt, hogy melyik sofőr, hol és mikor múlatja a szabadidejét. Mivel ez a fosganétrágyaszar város, így itt csak lófaszt lehet kapni - azt is aranyárban. Kénytelen voltam faluról hozatni egy kis műanyag szart (főcsőcsapcsonk csatlakozó cseredarabot, csillárral, csempével. csilivili állapotban), ráadásul kemény pénzért (220 HUF). Holnap hagymaduggatás leend, meg ilyenek.
Ja, a salátára nem győzünk, kell eladni belőle, a zöldség (népies nevén petrezselyem) eladása is folyamatában van.
Alig élek, mindjárt kelni kell, de amúgy minden a legnagyobb rendben van. Azt leszámítva, hogy vagy két nap fáziskésésben vagyok... De hogy hol is vagyok?
Utolsó kommentek