Majd még le kell basznom még egyszer a téemkást, mert már megint egyszerre cserélte ki mind a négy kereket az egyik kocsin... Aztán ha az ember már beleedződött abba, hogy a forró kocsit már könnyebb vinni, mint húzni, akkor meglepetésként érheti az, hogy az a fránya kocsi nem akar megállni magától. Pár embernek a sarka már bánja... Gyorsan odanyúltam, aztán gyorsan el is rántottam a kezem, mert lyukas a kesztyűm. Hááát. Nem kellett volna, mert a kocsi továbbra is gyorsan közeledett az orcám felé, így odatartottam a kezemet - inkább az, mint a csodaszép és gyönyörű pofám. Egy kissé megégett. Mármint a kezem. Most meg a csajok mindenféle bizbasszal akarják kenegetni. A lófaszt. Azt kenegethetik. Szépen hegesedik, begyulladva nincs. Az, hogy piros a környéke, az megint más lapra tartozik. A sebek gyógyulása már csak ilyen. Ha már két-három nap alatt nem indult meg a piros csíkocska, akkor most már csak nem fog.
Amúgy meg menten lefújtam valami égés sebre való habbal az EÜ szertárból. Biztosan jó lehet még, mert rá van írva, hogy "Felhasználható a gyártástól számított kettő évig." Bár azt még sohasem néztem, hogy mikor gyártották, csak arra csodálkoztam rá hogy hol... Made in GDR. Térítési díj: 20Ft. Vannak ám ennél a cégnél csodák, találtam egy bontott steril kötszert is jómúltkorjában. Miután kiráztam a csomagolásból a csótányokat, úgy döntöttem, hogy kibaszom a kukába az egészet. Csak nem vérzik el senki, vagy ilyesmi. De az még mindig szebb halál, mint valami baktériumos fertőzésbe megmurdelni. :]
Utolsó kommentek