Csak úgy mindenről...

... ha megkérdik azt, hogy nincs-e kedvem ledobni a platóról egypár zsák műtrágyát, akkor előbb meg fogom kérdezni azt, hogy hány kilósak is azok a zsákok. Rá is csodálkoztam azokra az ici-pici zacskócskákra. Hét mázsás zacsekok. Fasza. Rendesen meggúvadtak a szemeim...

Pontosabban csak egyszer, de még akkor sem. A szédülés már faszán állandósult, kezdek hozzászokni. A neurológiára kaptam időpontot, secperc múlva mehetek, úgy augusztus közepén, ha minden terv szerint alakul, akkorra meg is döglök. Az a kukapozitív számítógép meg már félig a sírba tett. Oszt' felhánytam rá a linux mint 17 nevezetűt.  Tök jó, makk egészséges (az urológus is megmondta), először felkúrtam rá a zikszpét, aztán a drivereket, olyan jó volt minden, mint állat. Videodriver fel, ethernetdriver fel, minden fel. Az úesbéhez kell az espé1. Jó. Az audijóhoz kell az sp2. Felhány. Elmegy az internyet... Mert ahhoz kell az sp3. Telepít. Frissebb videódrájver kell, de nincs, meg net sincs. Anyád, az az üvegszemű. Nyócszázszor hatszáz. Mint16 le és fel. A telepítés alatt le. Meg fagy. Ilyen kánikulában. No de most minden a legnagyobb rendben van, liszt még soha sem volt ilyen, már csak a kemencékben klvő gázégők szarakodnak, az ötből kettő működőképes, ez egészen jó arány. No, de vissza a témára, egy kicsit átmentem optimistába, minden tök fasza, tök jó, csak szar, de ez utóbbi nem baj, mert az a jó és fasza. Szépen nőnek a kertben a gyomok és a haszonnövények, két és fél deci szuperszelektív gyomortóra otthagytam vagy négyezret. Csókoltatom a román őseit annak, aki kitalálta azt, hogy a regentet és a többi használható vegyszert ennyire be kell szabályozni. Alienek a grumblibogarak! Most lehet kéthetente permetezni. Faszaaa! Mondom én, hogy ilyen jó még soha semmi sem volt. Kellene pótolni a könyvjelzőket, meg ilyeneket, de valahogy nem visz rá a lélek. Tegnap is anyám már kora délután kilenc órakor zsémbelődött az miatt, hogy gyere már be bazdmeg, mert mindjárt kelni kell és már amúgy is sötét van. Ja, kert. Asszem vasárnap összefosta magát a négyszögesőztető, a következő nap meg a köpködő. Ez utóbbi megbuzerálva, az előbbit meg asszem kalapáccsal lehet csak szétszedni. Az lössz. Kalapács és irgumburgum. Hmm. Irgumburgum... Tegnap új tapasztalattal gyarapodtam. Ha legközelebb kérnek arra, hogy le kellene dobni pár zsák műtrágyát az ótóról, akkor előbb megkérdezem azt, hogy hány kilós az a zsák... Hét mázsa per zsák bazdmeg. Erőteljesen rá is csodálkoztam. Aztán hazaérve megcsodáltam a virágoskertet, azóta a kútya lágerbe van. Ha tíz másodperccel előbb találom meg azt a vascsövet, akkor már nőne a hulláján a dinnye. Anyám már el akarta engedni. Mondtam is neki, egy kissé feldúlt állapotban leledzve, hogy bátran. De ha az eljövendő egy hétben szabadlábon látom az ebet az udvarban, akkor nézek egy jóképű mianevét, és csitt-csatt, piff-puff, utolsó kenet. mint ma a gázégőre. Elég volt. Akkora gödröket ás, hogy egy atomtámadást simán átvészelne benne tíz cigánygyerek, hetegíziglenig unokatestvérekkel és azoknak a családjukkal együtt - le és felmenőket is beleszámítva, meg az élelmiszertartalékot... De akkor is minden nagyon szép, nagyon jó, attól hogy szarul érzi magát az ember, szóval attól még nem kell szarul éreznie magát. Mert még mindig jobban élünk, mint négy év múlva, minden sokkal jobb mint egyszer, de még annál is jobb - akkor is ha szar. Legfrissebb és legjobb híreinket olvashatták. Legjobb lenne megdögleni. Üzeni a Megdöglős Éva.

Észre sem vesszük, s már be is nyeli az embert a digitális világ. Speciel nálunk már nem csak a mosógépnek van köze a számítástechnikához, de már a csirkéknek is. Kaptam pár kukapozitív gépet, amit lehetett, azt kiműtöttem belőlük, de... Mi a faszt lehet kezdeni egy ATX midi toronnyal? Vasgyűjtés. Vagy... Kikaptam belőlük a felesleges számtech vinklivasat, kitömtem őket szénával, oszt' bebasztam a csirkeólba. A mai napon már a második tik ült el bennük...

Na, maga legalább nem vérszegény. [csak hülye szegény- gondolta doktor doktorovics orvosov]

A laborlelet olyan fasza, mint az apja fasza, bár a koleszterin egy kicsit sok, de az ellenhaverja is. Gyulladás nincs, oszt' jó napot kínálok.

-Az én kislányom farfekvéses volt, de simán megszültem.
-Jó tágas pinád lehet...

No, nem teljesen reménytelen a helyzet, ma már be tudtam menni dolgozni. Éjnek éjvadján bebasztam egy egész üveg alján lévő deci sört... Bementem melózni, aztán letúrtam a nagyját, s úgy gondoltam, elballagok a világ másik felén lévő kórházba - merthogy ott van a labor. Alig sikerült kiszenvednem a vizeletmintát, le is kellett túrni vagy egy liter vizet mire kijött vagy egy decire való matéria...

Aztán várom a soromat, szépen kényelmesen elhelyezkedve a földön, lásd: guggolás címszó alatt, olvasgatok, s mit látok? Plakát. Mit nem szabad vérvétel előtt csinálni? Alkoholt fogyasztani előtte mittomén hány órával, dohányozni, enni,  fizikai munkát végezni, sportolni, blabla... Blossom. Most raktam el a csikket a kórház előtt, nincs húsz perce. Éjjel ittam azt a sok sört. A melóból jöttem, de annyira éhgyomorra, hogy az utolsó étkezés óta eltelt vagy tizennyolc óra. Biztos fasza lesz mind a vércukorszint, mind a többi...

No, a hölgyemény nagyon ügyes volt, még nagy szerencse, hogy nem vett több vérmintát, mert itt is sikeresen bemutatkoztam, kicsit mozgott az a hideg szar, amit vérvételi lófasznak neveznek és egy tű van a végén. Bemegyek, köszönök, várom ott is a soromat, a kabát rajtam (nincs kifejezetten kánikulai időjárás), gálánsan előre engedtem mindenkit, mert nem szégyen a futás ha hasznos... No, az előttem lévővel végez, kabát le, póló fel, tartom a kezem. Jézusom! Mit csinált a kezével? Rotáltam. A kipufogódob már csak ilyen. Biztosan nagyon fájt! Nem jellemző. Így tartsa, úgy szorítsa, blabla. No, én akkor el is fordítom a fejemet. Miért, tán fél a vértől? Nem szeretem látni azt, ahogy egy hideg tárgy behatol a bőröm alá. Ahha. Véna meg, tű be. Merem remélni, hogy nem úgy fognak tőlem is vért venni, mint a szomszéd malacától... Kémcsőcsere. Mert attól hogyan vettek vért? Vájdlinggal. Itt egy kicsit megremegett a tű. Jééé. De hasznos kis kütyü. Nem kell ezerszer megszúrni a pácienset. Hát az. Amikor utoljára vettek tőlem vért, az három tűszúrásba fájt. Az mikor történt? Vagy húsz éve, amikor vért adtam... Vége. Vatta, szorítsaráöttízperccig. Ha netán megszédülne, akkor... Nem kell tovább mondani, pont a szédelgés miatt vagyok itt. Akkor tessék, itt a TB-kártyája. Köszönöm. Jobbra el. Ejjnye. Hogy a bánatba fogom én ezt farzsebbe rakni? Áhhá. Megoldom én ezt (tűnődtem magamban, de mivel vékony vagyok, így kihallatszott). Ahha. És a kabátot a bogasról hogyan-e? Megoldottam. Barátságosan el is köszöntem, hogy akkor további jó munkát, a viszont látásra. Remélem, hogy nem valami nagyon közeli viszontlátásra...

Kilép, vatta le, kabát fel, vatta vissza. A kórházból ki, vatta el, melóhelyre vissza.

Erőteljesen bízom benne, hogy ha valamimet egyszer netán műtik, akkor azt altatásban végzik, mert még a végén sikerül elpofáznom egy lábat vagy ilyesmit...

Tök fasza, holnap megyek laborba. Úgy döntöttem. Ma már szinte semmi lófasz szédülés, nagyon fasza minden, hazajövök, aztán mint akit pofán basztak. Mint megboldogult kislánykoromban, egy üveg vodka után... De ha már úgy is szédülök, iszom egy üveg sört a jobb laborlelet örömére. Aztán kimegyek elplántálni a palántákat. Négykézláb is megy az... [bár a vetésre is így gondoltam, oszt' mégsem...]

Nem sejtem azt, hogy ki is adta a nevét ennek az öngyújtónak, de kibasznám a legnagyobb vihar közepére, addig be nem jössz a fedél alá, míg legalább az egyik csücskét meg nem gyújtod a viharnak...

Ma voltam Doktor Doktorovics Doktorovnál. Minden a legnagyobb rendben van. Kár hogy már napok óta szédülök. Miféleképpen szédül? Hát a fassetuggya, kérem szépen. Mintha kirántanák az ember alól a talajt. De most tényleg! Olyan pörgő a szédülés jellege, vagy... Mondom, mintha kirántanák a talajt a lábam alól és lekapcsolnák a világot. Vérnyomásmérés, fasza minden, határeset, elfogadom. Kereken 140/86, hetvennyolcas pulzusszámmal. Noha az életben nem sokszor volt ilyen magasságokban, legtöbbször a száz per nyolcvan tájékán szokott tetőzni... No, de sebaj. Sikeresen kizárta középfülgyulladást, illetve megállapította, hogy a szemem ugyanolyan, mint húszéves koromban. Bár kurvára sokat látok a műszak végeztével, amikor is egész éjjel a geci neoncsövek világítják az ember retináját, illetve valamiért elfárad a szemem, de úgy, hogy néha öt méterre sem látok el... No, a ballal a piros csík alatt kettő sor, a jobbal meg az apraját már nem akartam sorolni, pedig a legalsó sort még azért valamelyes olvasgattam. Kifelé menet azért bemagoltam a tábla legalját. Engem ne küldjön már el ezekhez a sarlatánokhoz.

Szóval minden fasza, de azért menjek el tüdőszűrőre... Már megint? Nincs egy hete... Akkor jó,de menjen el a laborba, ott leveszik a vérét. Azfasza. Az összeset, vagy azért hagynak is valamit mutatóba? Lehet, hogy ezt kár is volt megemlítenem, mert furcsán nézett rám és adott egy beutalót a neurológiára is... Blossom. Mindmeghalunk.

Pár perc és el fogom kúrni az egész napomat azzal a geci laborral (javallott hat körül odaérni), meg a neurológiával (időpontot kell kérni, lehet, hogy még idén lesz is), meg a szemészettel (hát vakújjak meg, de ezek mégegyszer nem basszák szét a szememet).

Holnaptól ohne kávé, kevesebb bagó, több kaja és ismét elfelejthetnek az orvosok egypár évre...

Az én alapelvem a következőeken nyugszik:

Aminek meg kell történnie,az megtörténik.
Ha tudja előre az ember, ha nem, akkor is megtörténik.
S mindezt leszarom nagy ívben. Ami van, abban gyönyörködöm, azt megcsodálom... Ha elmúlik, akkor elmúlik. A múlt az elmúlt, a jövő meg még sehol. Az van, ami van. Most.

Csak erről a brekegéstől épp hogy csak hallható pacsirta danolászásról jutott eszembe.