Csak úgy mindenről...

Ezt nem hiszem el. Már megint szédelgek - de kurvára. Kezdem megszokni. De azért már eljutottam addig, hogy ha holnapig nem múlik el, akkor irány a doktor  doktorovics orvosov.

Éjfél után ismeretlen számokat hívni - már csak a poén kedvéért is.

Kedves Viktor! Igen te, azzal a fekete hajjal. Úgy érzem, hogy a te fejed belül is sötét, nem csak kívül. Éjfél után négy perccel egy tök idegen számot felhívni és stresszelni a mondanivalóddal a másik felet, az nagyon jó móka. Nagy kár, hogy nem én értem oda előbb a telefonhoz. Ennél már csak az a sajnálatosabb, hogy nem tudom azt, hogy te ki vagy és hol laksz. De nem kell aggódni, a telefonszámod már meg van. Nyugodalmas és csodaszép álmokat neked, kedves tiltólistás haverom.

Elnézést kérek elnök úr. De ha lehet, akkor máskor ne éjnek éjvadján...

Most, bejelentkezés előtt kacérkodtam a gondolattal, hogy a "keress rá a kedvenc témádra" rubrikába beírjam azt, hogy pina... 

Jómúltkor a Szilvi megkérdezte azt, hogy kellene-e pár kidobásra ítéltetett számítógép, mert sajnálná kidobni őket - de az lesz a sorsuk - belátható időn belül. Ühhüm. Lassúak, meg kishibásak, meg...

Az egyiket hazacuccoltam a csomagtartón, összehánytam és húúúúú. Nem mai darab, de izé. Fasza. Olyan zajos, mint állat - először meg is néztem azt, hogy be van-e kapcsolva egyáltalán... Az alaplapi driverekkel lesz még némi kis fennakadás, de remélhetőleg semmi komoly. A frissen felhányt OS kevesebb mint egy perc alatt eljut az asztalig. Úgy érésre tíz kiló. Nem spórolták ki belőle a vasat. Szétszedni és összerakni pár másodperc- célszerszám sem kelletik nagyon hozzá.

AMD Athlon 3800+ 64bit,
80 giga SATA vinyó (a SMART szerint még engem is túlél),
SATA DVD drive (ez a legzajosabb alkatrész),
1 giga RAM,
6 USB,
integrált grafika, LAN, hang, meg ilyen szarok,
PCIx 16 slot,
Valami eszement BIOS...

Van ebben minden, csak a kannásbort hagyták ki belőle. S még van kettő ott figyel a melóhelyen a szekrényben, de azok nem ilyen egzotikumok. Ha jól érzem a vizeletemen, akkor azoknak csak a bele fog hazaérkezni... PSU, proci, alalplap, VGA, vinyó... A maradékot meg egy telephellyel arrébb fogom elhelyezni, lsd.: MÉH.

Ja, a proci heat-pipe hűtéssel is rendelkezik...

Jómultkor kiszúrtam egy kővágó korongot. Kettőt el is koldultam belőle. Ja, ezen korongokat nem úgy kell elképzelni, mint amit egy 115-ös kisflexbe be lehet fogni, ezek egy kissé nagyobbak, olyan ötven-hatvan centi átmérővel rendelkeznek, a kőmérgesek ezzel szokták átvágni a betonjárdát, stb. Elég brutális anyagból vannak. Először csak úgy gondoltam, hogy profilgyaluba lesz belőle penge, erre az ex-tulaj megemlítette, hogy van aki kapát csinál belőle. No, ez sem egy elvetendő gondolat, a tolózást jelentős mértékben megkönnyítené egy-két extra alkatrész felszerelvényezése. Bent a cégnél a Pöttynek megemlítettem ezt a gondolatot, ő erre azt mondta, hogy fasza késeket is lehet belőle készíteni. Hmm. Tegnap nekiálltam a késkészítésnek, mivel az összes kés ami megtalálható itthon (egy kivételével), az olyan éltartóssággal rendelkezik, mint a szar. Mire átvágtam azt a negyven centi hosszúságot és kialakítottam a formáját a bökőnek, addigra csonkig lekopott egy korong. Ma a késnyél készítésének a művészetébe fogom magam beleélni... Remélem van valamerre egy-két szárazabb gyümölcsfaág darabka... Aztán meg jöhet az élezés. 

Először is, főzzünk egy kávét, vagy teát...

Mindezek után teszteljük le a grillsütőt, nehogy a délutáni partira fossa össze magát.

Én is komp akartam lenni, de... Ez a pasi tényleg nem komplett.

Tegnap volt itt az állatdoki, beótani ezt a kocsog ebet. Mondom neki, hogy hajnalban megemlítettem a Kiss Pistinek azt, hogy igencsak elcsudálkoztam azon, amikor hívni akartalak, s láttam ám, hogy Sakál... Ki a faszom az? Jaaa, megvaaan! Az állatorvos, csak ippeg kimaradt egy 'z' betű. Höhöhö. Dr. Sakál xxx állatorvos... Erre mondja az Pisti, hogy az is milyen már, hogy jön a sebész, s megjegyzi: Én fogom önt műteni, amúgy Mészáros vagyok. Az állatdoki hozzáfűzte azt, hogy a Bakó főorvos úr sem semmi...  Hát ja. Egy csapásra véget vet a fájdalomnak...

Nagyon fasza az idő, ilyen jó még sohasem volt. Végre vége annak a párás, fülledt forróságnak.Igazi, hamisítatlan kirándulóidő. Kellemes, lágy tavaszi szellő lengedez, vakítóan süt a nap, hőmérséklet is kellemes, olyan 26-27 fok. Az a nagy kár, hogy a szikrázó napsütést eltakarják azok a geci felhők, az a 26-27 fok meg innen mintegy háromezer kilométerre délre van, a lágy szellő meg a Szaharában. Meg biciklizni sem lehet, mert az a geci szél kifújja az ember alól a kecskét. De télleg. Fasztfaszt. De legalább a napos csürkéknek kedvez...

Kedden jött a cédula, hogy nemsokára sort kerítenek a kutyaoltásra. Úgy május nyolcadikán délelőtt...

Hol volt, hol nem volt... A faszt.

Él egyszer egy család. Nagyon szegények voltak, az összes vagyonuk csak egy viskó volt, illetve egy tehén. Egyik reggel felébred az asszony, s indul az udvar végén lévő budira, ekkor látja ám, hogy a Riska tehén dögölve fekszik az udvar közepén. Nagyon nekikeseredik, bemegy a házba és mélységes fájdalmában felakasztja magát a mestergerendára.

Nem sokkal később felébred a férj, kimegy a szobából, s látja, hogy az asszony ott lóg a mestergerendán. Kinéz az ablakon és látja az udvar közepén a döglött Riska tehenet. Nagyon nekikeseredik, mert nem elég az, hogy az asszony felkötötte magát, még a Riska tehén is megdöglött... Előveszi a puskát a szekrényből, s szájba lövi magát.

A dörrenésre felébred a legidősebb fiú, s kirohan. Látja ám, hogy az apja vérbefagyva fekszik a konyha közepén, az anyja lóg a mestergerendáról, ráadásul a Riska is megdöglött... Bánatában nekiindul a közeli folyónak. Éppen bele akarja vetni magát a tajtékzó habok közé, mikor is előbukkan egy csudaszép vizitündér, s emigyen szól: Szegény legény, ha tízszer a magadévá teszel, akkor visszacsinálok mindent, még a Riska tehén is élni fog! A legény nekigyürkőzik, de hat után kimerülten eltűnik a tajtékzó vízben.

Felébred a középső gyerek is. Látja ám, hogy a bátyja sehol sincs. Kimegy, látja, hogy az apja szétloccsant fejjel fekszik a konyhában, az anyja lóg a mestergerendáról, ráadásul a Riska is dögölve fekszik az udvar közepén. Hatalmas bánatában nekiindul ő is a folyónak, de előtte is felbukkan a vizitündér, s mondá néki: Szegény legény, ha tízszer a magadévá teszel, akkor visszacsinálok mindent, még a Riska tehén is élni fog! A legény nekifog a dolgoknak, de nyolcnál tovább ő sem bírja, elmerül a habok között.

Felébred a legkisebb fiú is. Látja ám, hogy a bátyjai sehol sincsenek. Kijjebb megy, s meglátja az apját egy vértócsa közepette, az anyját, amiként a huzat lengeti... Bánatában ő is a folyóba akarja vetni magát. Előtte is felbukkan a vizitündér, s mondja a kölöknek, hogy: Szegény legény, ha tízszer a magadévá teszel, akkor visszacsinálok mindent, még a Riska tehén is élni fog! A legkisebb fiú megvakarta a feje búbját, s visszakérdezett: Tízszer? Nem lehetne inkább hússzor? A tündér csodálkozva felelt: Hááát, akár hússzor is lehet... És harmincszor? Öööö, akár harmincszor is... Jól van, de nem ám kidőlsz te is huszonötnél, mint a Riska!

———————————————————————————————————————

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az óperenciás tengeren is túl, de még az üveghegyek is túl, még azon is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, szóval még azon is jóval túl, élt egy öregasszony. Egyik nap kinézett az ablakon, s megszólalt. Sejj a kurva életbe, milyen kibaszott messze lakok én mindentől...

———————————————————————————————————————

Piroska megy át az erdőn, kezében a kosárkája. Egyszer csak elé toppan a farkas.

-Hová mégy Piroska?
-Megyek a vadászhoz baszni.
-Hmm... Ez a mese is hogy megváltozott...

Tegnap kimentem tojásért,aztán nem tojással tértem vissza, hanem egy félkész madárral. Jött a fasza nagy égzengés és földindulás, oszt' szerintem a kiscsuri megriadt és kirepült a fészekből. A nagy kár az az, hogy csak félig volt készen a repülőalkalmatosság.

Micsináljak, micsináljak, hogyiscsináljam... A fészek vagy harminc méterrel arrébb volt van, meg vagy nyolc méterrel magasabban (másfél óra kutakodás után találtam rá)... Háááát. Oda én fel nem mászom, hacsak nem akar megharapni. Kibasztam a mogyoróbokor alá, csak nagyobb esélye van, mint a csirkék között (szétszednék, mint bohóc a biciklit). Nem tudom, hogy mi lett a sorsa, de felitta a föld, továbbá a szülőrikkancsok nem keresték tovább a rigócsimotát. Remélem megmaradt, mert igencsak nagy szeretettel fordultak a feketerigók a mogyoróbokor fele. Sokszor. Remélem, hogy még látni fogom ezt a dögöt repülés közben.

Apropó, csimoták. Ma sikeresen megszabadultam egy mogyoróbokor csimotától, de már előrendelés van egy tőgyfára tölgyfára is. Már most is hatalmasra nőtt ez utóbbi, van vagy öt centi... De hogy honnan a faszbú' került ez mihozzánk...