Tegnap kimentem tojásért,aztán nem tojással tértem vissza, hanem egy félkész madárral. Jött a fasza nagy égzengés és földindulás, oszt' szerintem a kiscsuri megriadt és kirepült a fészekből. A nagy kár az az, hogy csak félig volt készen a repülőalkalmatosság.
Micsináljak, micsináljak, hogyiscsináljam... A fészek vagy harminc méterrel arrébb volt van, meg vagy nyolc méterrel magasabban (másfél óra kutakodás után találtam rá)... Háááát. Oda én fel nem mászom, hacsak nem akar megharapni. Kibasztam a mogyoróbokor alá, csak nagyobb esélye van, mint a csirkék között (szétszednék, mint bohóc a biciklit). Nem tudom, hogy mi lett a sorsa, de felitta a föld, továbbá a szülőrikkancsok nem keresték tovább a rigócsimotát. Remélem megmaradt, mert igencsak nagy szeretettel fordultak a feketerigók a mogyoróbokor fele. Sokszor. Remélem, hogy még látni fogom ezt a dögöt repülés közben.
Apropó, csimoták. Ma sikeresen megszabadultam egy mogyoróbokor csimotától, de már előrendelés van egy tőgyfára tölgyfára is. Már most is hatalmasra nőtt ez utóbbi, van vagy öt centi... De hogy honnan a faszbú' került ez mihozzánk...
Utolsó kommentek