No, nem teljesen reménytelen a helyzet, ma már be tudtam menni dolgozni. Éjnek éjvadján bebasztam egy egész üveg alján lévő deci sört... Bementem melózni, aztán letúrtam a nagyját, s úgy gondoltam, elballagok a világ másik felén lévő kórházba - merthogy ott van a labor. Alig sikerült kiszenvednem a vizeletmintát, le is kellett túrni vagy egy liter vizet mire kijött vagy egy decire való matéria...
Aztán várom a soromat, szépen kényelmesen elhelyezkedve a földön, lásd: guggolás címszó alatt, olvasgatok, s mit látok? Plakát. Mit nem szabad vérvétel előtt csinálni? Alkoholt fogyasztani előtte mittomén hány órával, dohányozni, enni, fizikai munkát végezni, sportolni, blabla... Blossom. Most raktam el a csikket a kórház előtt, nincs húsz perce. Éjjel ittam azt a sok sört. A melóból jöttem, de annyira éhgyomorra, hogy az utolsó étkezés óta eltelt vagy tizennyolc óra. Biztos fasza lesz mind a vércukorszint, mind a többi...
No, a hölgyemény nagyon ügyes volt, még nagy szerencse, hogy nem vett több vérmintát, mert itt is sikeresen bemutatkoztam, kicsit mozgott az a hideg szar, amit vérvételi lófasznak neveznek és egy tű van a végén. Bemegyek, köszönök, várom ott is a soromat, a kabát rajtam (nincs kifejezetten kánikulai időjárás), gálánsan előre engedtem mindenkit, mert nem szégyen a futás ha hasznos... No, az előttem lévővel végez, kabát le, póló fel, tartom a kezem. Jézusom! Mit csinált a kezével? Rotáltam. A kipufogódob már csak ilyen. Biztosan nagyon fájt! Nem jellemző. Így tartsa, úgy szorítsa, blabla. No, én akkor el is fordítom a fejemet. Miért, tán fél a vértől? Nem szeretem látni azt, ahogy egy hideg tárgy behatol a bőröm alá. Ahha. Véna meg, tű be. Merem remélni, hogy nem úgy fognak tőlem is vért venni, mint a szomszéd malacától... Kémcsőcsere. Mert attól hogyan vettek vért? Vájdlinggal. Itt egy kicsit megremegett a tű. Jééé. De hasznos kis kütyü. Nem kell ezerszer megszúrni a pácienset. Hát az. Amikor utoljára vettek tőlem vért, az három tűszúrásba fájt. Az mikor történt? Vagy húsz éve, amikor vért adtam... Vége. Vatta, szorítsaráöttízperccig. Ha netán megszédülne, akkor... Nem kell tovább mondani, pont a szédelgés miatt vagyok itt. Akkor tessék, itt a TB-kártyája. Köszönöm. Jobbra el. Ejjnye. Hogy a bánatba fogom én ezt farzsebbe rakni? Áhhá. Megoldom én ezt (tűnődtem magamban, de mivel vékony vagyok, így kihallatszott). Ahha. És a kabátot a bogasról hogyan-e? Megoldottam. Barátságosan el is köszöntem, hogy akkor további jó munkát, a viszont látásra. Remélem, hogy nem valami nagyon közeli viszontlátásra...
Kilép, vatta le, kabát fel, vatta vissza. A kórházból ki, vatta el, melóhelyre vissza.
Erőteljesen bízom benne, hogy ha valamimet egyszer netán műtik, akkor azt altatásban végzik, mert még a végén sikerül elpofáznom egy lábat vagy ilyesmit...
Utolsó kommentek