Csak úgy mindenről...

Hát igen, ez a korral jár. Lassan már saját írásomat is nagyító alatt kell olvasni, ugyanis... Pedig a nagybetűk majd egy milliméteresek szoktak lenni...

Nos, adódott, hogy meg kellett csinálnom, mert - a nagy őszinteséget megvallva, hozzáértő iparost itt a környéken egyszerűen nem találni || nem lehet megfizetni || nem lehet kivárni. Szóval gyűjtöttem az információkat, mielőtt nagy baromságot csinálnák. A jelek szerint, nem is volt olyan ördögtől való gondolat az, hogy diy legyen elkészítve a cucc.

Szóval a kollégánál készítették a térkövezést, mindössze hatezer forint/négyzetméter áron. Anyaggal együtt. Bár ez nem meglepő annak fényében, hogy a Tompikánál a kazán az termeli a fát... Szóval kiszedték a tükör helyét, elfuvarozták a földet, lerakták a térkövet és befúgázták. Két hét alatt, részmunkaidőben és ketten.

A rétegrend a következő volt az elmondások alapján, meg amennyire emlékszem:

Tizen pár centi kohósalak.
Három centi beton.
Erre rárakták a homokot, arra meg a térkövet, homokkal beseperték és már kész is.

Csak egy kicsit hibáztak - szerintem. A tulaj mindennap jön és megy sz.gépgocsival. Meg amúgy szoktak neki tűzifát is hozni (sok-sok mázsát egyszerre). Ehhez a terheléshez kicsit kevés az a tizenpár centi kohósalak. A beton állítólag 'könnyűbeton', de szerintem inkább sovány beton. Amúgy a víz útját rendkívül jól elállja így is. De ez utóbbi nem biztos, mert nem várták ki a kötési időt... Erre ráterítették a homokot, rárakták a térkövet, levibrálták, befúgázták homokkal. Hogy hol a hiba? Vízzáró aljzatra nem tesz normális mester vízáteresztő burkolatot. Jelen esetben habarcságyba kellett volna pakolni a térköveket és vízzáró anyaggal kifúgázni. S mi lesz a vége? Majd jövőre kiderül, de szerintem az első télen feldolgozza egy részét a fagy a térköveknek, az autónak meg lesz automata sávkövető rendszere, ott ahol a nyomvályú húzódik...

Háát, nem kellett volna kipróbálni. Hiszen, ahogyan a mondás is tartja, a pokolba vezető út is...

Mintha forrasztana az ember. Nem kell salakolni, meg ilyen lófaszok. NEKEM KELL EGY ILYEN! Csak ne lenne olyan rohadt drága egy apparát...

Tekerek be félálomban a munkahelyre. Olyan féléjfél körül volt az idő. Jön egy autó balról, szépen és lassan. Már ekkor rosszat sejtettem, de azért megálltam a stoptáblánál. Erre megállt. Hát akkor uccu, én megtettem mindent, ami az elsőbbségadást illeti. Jön utánam. Majd elmegy ha akar. Mellém áll menet közben, ablak letekeredik. 
-Jó estét kívánok! Elkapott a röhögés... 
-Hát ha ez önnek annyira jó, akkor viszont kívánom.
-Lenne szíves megállni?
-Persze. Satufék.
-Hova megy ilyenkor?
-Megyek az ültetvényre, gyapotot szedni. Ilyen az, amikor a pavlovi reflex működésbe rendül. Sejtettem, hogy ebből nem fogok jól kijönni, gyorsan hozzátoldottam, hogy:
-Amúgy dolgozni.
-Aha. Hova megy dolgozni?
-Pékség.
-Azt hittem, hogy a gyapotföldre.
-Már majdnem teljesen ugyanaz.
-Személyi igazolvány van magánál?
-Persze.
Fél perc kínos csend. 
-Lenne olyan kedves és odaadná nekem?
-Természetesen. Itt van. Adok mellé ajándékba egy lakcímkártyát is, mert ebben a kurva sötétben nem látom, hogy melyik melyik.
A szerv félreáll, intézkedik. A kolléga meg kijött szemmel tartani.
-Látom van láthatósági mellénye, hátsó és első világítása is.
-És ez még mind semmi! Világítanak is! Sőt van első és hátsó fékem is!
-Hát, ha megfogadsz egy tanácsot (tegezőmód on), akkor száz forint körül van a küllőprizma darabja, az nem árthat.
-Érdekes. mintha lenne az első keréken. Meg a hátsón is.
-Tényleg. Csak egy kicsit koszos.
-Nagyon koszos.
-Vigyázzál ám magadra, mert itt kurvára szar az út! De itt legalább még van, a glenkornál már lassan az sincs.
-Ah. Észrevettem. Már nem is rakom ki a kezemet, hogy ha kanyarodni akarok, mert ebben a nyomvályúban biztonságosabb megállni, megvárni amíg mindenki elhúz a faszba, aztán átmenni az úton.

Ezután megtudtam, hogy ő mennyit is biciklizett, amíg visszapakoltam a kacatokat a zsebembe, addig barátságosan elköszönt.

Nos bármennyire is barátságosak voltak, azért a TÜV-t megúsztam. Egyelőre. De egy életre megtanultam: a problémáktól nem szabad megijedni! Létre kell hozni őket...

A nyáron megemlítettem ún. 'mesterembereknek' azt, hogy térkövezni szeretnék. Reakciók: 
Nem kell oda szegély, megáll az magától is, csak úgy kell csinálni!
Nem kell alá annyi sóder, elég alá az öt centi is!
És a többi.

Persze gyanakvó fajta vagyok, mindezek előtt utánanéztem annak, hogy miképpen is megy ez. Ezek után el kellett döntenem, hogy a térkőgyártók ajánlását követem, vagy pedig a 'jó lesz az úgy' májsztróét. Maradtam az első verziónál.

Egy napig méricskéltem, számoltam, konzultáltam a mutterrel, mi, merre és hány méter. Mivel nem ártott az sem, hogy anyám ki tudjon menni a házból, emigyen úgy kellett megszervezni a munkafolyamatokat, hogy jó legyen és nekem is tetsszen. Ezek után következett a betonjárda felverése, a romeltakarítás. Az udvarunkról elég annyit tudni, hogy egy kibaszott nagy.hepehupás dombvidék. A virágoskert felől lejt a járda fele, meg a szomszédék felől is - következményképpen odamossa a földet az eső. Ide került zsalukőből egy 'támfal'. Azért, hogy bizonyosan ne emelgesse meg ezt az építményt a fagy, ezen okból kifolyólag véletlenül nyolcvan centi mélyre sikerült leásni. Ide került kétszer másfél köbméter transzportbeton. Mintegy három-három órámba tellett betalicskázni, bedolgozni, és még keverni hozzá egy kevés betont - mert szokás szerint kevés lett. Ha úgy dobja ki a gép, akkor jövőre kerítek egy betonkeverőt...

Ezek után szépen 'kiemeltem a földet'. Széép sima lett, de biztos ami biztos alapon egy speciális vibrátorral levibráltam. Ez a speciális eszköz egy darab 10x10-es gerenda volt, de előbb a végét összepántoltam egy hulladék lemezzel, bár lehet, hogy feleslegesen - ez nem fog már idén kiderülni. Amire kiszedtem azt az egyhetven széles gödröt huszonhárom méter hosszan... Mondjuk ott viszonylag haladós volt, ahol nem találtam semmiféle gyökeret, téglát, még egy betonjárdát, meg ilyesmiket... Volt ahol csak negyven centi vastagságban kellett a földet elhordani, volt ahol már a nyolcvanat súrolta. Szóval kiemeltem a földet. Meg el is lett talicskázva. A másik opció az az lett volna, hogy kiásom, talicskával kitolom a ház elé, amint szemre összegyűlik annyi, akkor szólok fuvarosnak, szólok napszámosnak, feldobáljuk a platóra, elviszi százötven méterre a fuvaros, kétezer forint lesz. S még nem is szólhatnám meg érte, hiszen ki kell jönnie (idő, amortizáció), várnia kell (idő), meg ilyesmik.

Nos, a hely kész, mehetett bele a sóder. Bár a mesterek erőlködtek, hogy nem az kell alá, hanem zúzott kő... No mindegy is, igazság szerint tényleg jobb lett volna, de a magyar szabvány szerint sóder vagy homokos kavics is megfelel, annak fényében meg pláne, hogy ezen a környéken aranyárban mérik a zúzottkövet. Egy köbméter kavics árába megvan két köbméter sóder - fuvarral együtt! Nincs akkora lejtése a járdának, hogy baj legyen belőle. Az utca és a kerítés felőli részen viszont már problémát okozhat a dolog, oda zúzott beton +  0-22-es murva megy. Buszra méretezve, mert szerintem lesz még pár forduló ezmegaz, illetve a kedves szomszédék is szeretnek ráállni a járdánkra autóval és miegyébbel.

Némi sóder, beton, madzag, méricske, és már repültek is be a helyükre a járdaszegélyek. Aztán rám sötétedett és másnap véshettem ki a betont, mert az a geczi eb szétbaszta egy részét.

Két köbméter sóder behordása és tömörítése másfél óráig tartott, összesen bent van 14 m^3. Ja, a sódert kurvára szar dolog egy gerendadarabbal tömöríteni... Lógott a belem is. Nos, sóder bé, szintezés, tömörítés, utána olyan két és fél centi homok következett. Nagy segítségemre volt az a két hatméteres zártszelvénydarabka. Mint észrevettem. ez a vasdarab a saját súlyától is képes elgörbülni, így elég sűrűn alá kellett támogatnom sóderrel, hogy valóban egyformán egyenes legyen minden, és ne össze-vissza lejtsen, hanem arra, amerre kelletik. Szóval homok a zártszelvénydarabok közé és mellé, egy darab deszkával lehúz, zártszelvény arrébb, csibéket széjjel, homokot a lyukba, térkő rá.

Itt sajnos nem a technológiai előírásoknak megfelelően csináltam a dolgot, mert... Mennyi az óradíja a lapvibrátornak? :O Mennyi a kaució? :O :O Mint a lottóreklám... Szóval, mivel nem volt hirtelen több mint százezer forintom, így... Maradt a gumikalapács. Három soron átkocogtattam az összes térkődarabkát, mígnem már nekem is tetszett a látvány. Besöpörtem homokkal, aztán még egyszer átkocogtattam, hogy a fúgaszélesség mindenhol egyforma legyen - legalábbis szemre. Még egyszer besöpörtem, oszt' látám, hogy ez így jó.

De azért nem volt ám ez ilyen egyszerű. Meg lett beszélve, hogy semmi cicoma, sima szürke térkő. Bár én mondtam, hogy vörös szegély és a lefolyó rész is vörös legyen. Neem, nem kell - mondta anyám. Aztán amikor végre készen vala a nagy mű, akkor megszólal: Csak le kellene festeni valamivel a szélét... Argh. Majd mész a fal mellett, az jól látható. Én nem fogom felszedni!

De hát azért ejtenék pár szót a kivitelezésről is. Ha az utca felől nézem, akkor a csapadékot csak a nagy kapu alatt tudom kivezetni, tehát arra kell hogy lejtsen a járda. De. A kapu alapteste kurva jól meg van csinálva, mivel hogy annak vízszintesnek kell hogy legyen, ezért nem az. Szemből nézve nem arra lejt. Nem vészes, megvan annak a négy százalék lejtése, ahogyan a nagykönyvben meg vala írva. Következő akadály: vízóraakna. Nos, a derékszög az +-10 fokra sikerült. Nem vicc. Ez is a másik irányba lejt... De sebaj. Aztán szidtam is a a kezemet, mert kurva sokat le kellett faragni az alaptestből. Én csináltam, bibííí, de ha ezt tudom, akkor inkább nem is rakok bele cementet... Szóval sok szopás volt. De ahogy elnézegetem - megérte. Jövőre folytatom, jöhet az utcafront, a virágoskert minimalizálása, locsolás, gyomirtózás, locsolás, gyomirtózás, pázsit. Már csak meg kellene érni ezt.

Nekiálltam Telik és múlik az idő, változnak a dolgok. Augusztusban beadtam a felmondásomat. De miért akarsz te felmondani? Hát mi a problémád? Szerény válaszomban kifejtettem azt, hogy nekem csak nyolc problémám van. Az egyik az éjféli műszakkezdés. A maradék hét meg sorrendben: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat délelőtt és utána a szombat éjszaka. A következő héten meg ismétlődik a sorrend, és utána megint és megint és megint és...Gyorsan elküldtek szabira. Kétszer egy hétre, nehogy ki is tudjam magam pihenni.

Nos, ez idő alatt a mindennapok folyamán... Szóval mennyivel jobban hangzik az, hogy" kiemeljük a földet", mint az, hogy felverem a betonjárdát, utána az az alatt talált betonjárdát, aztán a pár centi föld után talált téglajárda alatt lévő gyökérhalmazon is átverekszi magát az ember... Két hét alatt végre át sikerült aludni az éjszakát. Napközben meg véletlenül kiszedtem egy kevés földet és csináltam kettő támfalat. Végül is nem igazi támfal, hiszen csak annyi szerepe van, hogy nem fogja az új járdára mosni a földet az eső a virágoskertből és a szomszéd háza mögül.

Szóval beindult a térkövezési szezon. Egy kicsivel több mint 22 köbméter lett a kihordott föld és a beton, szerencsére csak olyan 150 méterre kellett eltalicskázni. 14 köbméter matéria ment be a térkő alá. Így már kész van vagy 25 négyzetméter az udvarból, a teraszból és a többiből. Az is igaz, hogy a kétszer másfél köbméter instant betonhoz (lsd.: hozattam) még keverni is kellett egy feles környékén, illetve a kerti szegélyek lerakásához is kellet pár taliccsal keverni. Jövőre beruházok egy betonkeverőre...

Hát a kert... Nem vagyok rá büszke. Szép nagy gaz van benne. :( Ahogy ez a hátsó udvarra is elmondható, úgy az ex-virágoskertre is. Azért ex, mert jövő évben a nyár közepéig csakis gyomirtót fogok bele vetni. A mutter meg kap egy csíkot a járda mellé, és oldja meg a virágait. Amarra meg minden csupa gyep lesz. Már ahol nem lesz gaz. Ő nem bírja csinálni, én meg nem tudok két-három fele szakadni... Valahogy gyorsabbnak tűnik átszaladni rajta motoros kaszával, mintsem kapálgatni, gyomlálgatni, lenyesni, visszavágni, átültetni, blablabla.

Nekiálltam a 'kincseimet' is rovancsolni. Van olyan, ami egyszerűen nem kell, és nem is fog kelleni, mint például az a sok PC alaplap, elektromos bigyula, elektronikus miskulancia, satöbbi. Viszont sok alkatrészre még szükségem lehet. Mit is tehet ilyenkor a földi halandó, miképpen is gyorsíthatja meg az alkatrészek mentését? Vettem egy 10 wattos* halogén refit... Tök jó. Az előlapi üveg leműtése után elég rárakni a nyákra, bekapcsolni, és egy perc után le lehet rázni az alkatrészeket. Kiválogat, ami meg nem kell, az kuka és kész.

Közben készül a burkuskutyának is az új ól, szerintem nem lesz letaknyolva semmiféle lazúrral - ehhez már hideg van. Áááh. Szpatty. Tizenegykor már lehet kelni, holnap a kukoricaszállítás világnapja lesz, de még a héten muszáj leend kolbászt is készíteni, meg ilyesmik...

*Ezt elbasztam. 100 wattos akart lenni.

Ha netalán ki sikerül vennem a szabadnapokat,  akkor Elfogyott a tavalyi szabim. Tök jó. Már csak huszonnyolc nap van az ideiből. Kicsit unom én már azt, hogy minden nap, legalább 10 órám elmegy a munkahellyel. No, nem is lenne ez baj.

A baj az az, hogy éjfélkor kezdődik a műszakom. Az is baj, hogy az emésztésem nem áll teljesen szinkronban ezzel a fasztarisznya műszakkezdéssel. Az is baj, hogy mire éhen veszek, addigra pont nincs idő a kajára. Mire van, addigra éhes vagyok ugyan, csak ép egy falat nem akar levándorolni a torkomon, mert inkább én vándorlok el a munkahelytől, miután nyolc ledolgozott óra után elmegyek dobni egy sárgát. Persze, addig is van rá idő, hiszen ki nem tudná elvégezni a dolgát egy-két perc alatt az ötven méterre lévő mellékhelységben? Végül is semmi baj nincs ezzel, a vezetőség értetlenül áll a dolgokkal szemben, hiszen sokszor egy-két perc == reggeli szünet. Istenem, milyen jól is esik a reggeli kenyérelszedés közben, miközben még a többi vacakot is ki-be kell toligálni a kemencékbe, de nem árt összesöprögetni sem, meg a cuccokat lemosni, ésatöbbi. Én meg éhen veszek, majd összeszarom magamat, szomjan döglök, de már csak fél perc és kisül a portéka, lesz megint két perc szünetem utána.

Aztán a szombat az felrakja a tortára a vőlegényt és a menyasszonyt, hiszen semmi kifogásolni való nincs abban, hogy éjfélkor elkezdi az emberfia a málenykij robotot, ha minden terv szerint halad, akkor már hétkor elkarcol. Ja, ez úgy van, hogy azt a napi negyedóra túlórát majd lecsúsztatod... Nos, aztán lehet visszamászni este nyolcra, mert bár nem kötelező, de muszáj. Másnap azért érjél be éjfélre!

Ha netalán sikerül kiadni a szabadnapokat, akkor vagy három napig úgy érzem magam, mint a falhoz vert lófasz, döglök és eszem, iszom. Oszt' ki is vagyok pihenve, mert a negyedik napon már lehet bemenni éjfélre.

Most stabilan tartom az 50-53 kilómat. Műszak elején 53, a végén meg 50. Tavaly augusztusban voltam 64. Öt éve meg 72...

Ennek az összevisszaságnak az eredménye az is, hogy annyi energia nincs bennem, mint egy szétrohadt elemben.

Másik melóhely kellene.

Sajnos most nem tudok bemenni szombat éjjel dolgozni, mert Elvis koncert lesz a művelődési házban. A Beatles lesz az előzenekar, ott lesz John Lennon is.

Mondtam vala a ma éjszakai műszakkal kapcsolatban (ami sajnos érdeklődés hiányában elmarad). Ez a kijelentésem az igencsak hihető kategóriába tartozik - szerintem. De erre mi is volt a reakció több embertől?

Mikor is kezdődik? Hova is kell menni?

Ez valamiért siralmas... Sírva vigad a magyar. :S

Sokan vagyunk, de nem elegen! Erre jött rá a vezetőség, miután pár embert kirúgtak (főleg személyes bosszúból), illetve amikor pár ember elment nyugdíjba. Aztán elkezdtek felvenni ifjú, államilag támogatott titánokat.

Most ott tartunk, hogy még a Vagymi Zsuzsa is felmondott. Mert kurva jó is az, hogy annak ellenére, hogy a létszám megvan, a dolgozók valahogy nem akarnak gyarapodni. Nagyon jó érzés az, hogy van harminc melós, kilenc irodás, öt főnök, három takarító, meg pár három retardált barom, akiknél már az ember erősen gondolkozik, hogy miképpen lehetne jobban leegyszerűsíteni azt a mondatot, hogy "Igen." Plusz a sofőrök, akik megint más kategóriába tartoznak.

Nos, a péknek nem kell ész, ezt tartja a mondás. Pedig nem árt, ha van neki. Legalább is egyes pozíciók betöltésekor. Például nem árt, ha tud számolni. De amikor valaki ránézésre nem tudja eldönteni, hogy ez most húsz forma vagy éppen ötven... Ráadásul nekiáll megszámolni... Egyesével... Kétszer egymás után... Mert bonyolult az olyan képlet, ami túlmutat azon hogy 3*7-1=20... Aztán meg a három az számára páros szám... S tele van erővel, mert mindig úgy megy, mintha dinnyét cipelne - bár harminc kilóval nehezebb nálam, de a gurtnit aztán nem képes kirántani a tészta alól...

Fiatalok na. Nem képesek megérteni, hogy miért is baj az, ha egy rakás szarfostrágyát adnak ki a kezük közül - a késztermék helyett. Nem értik azt, hogy miért is baj a sós-köményes-vizes ládába belerakni a frissen kiégetett kenyeret, mert nem képes, vagy nem akarja felfogni, hogy az a szénné égett, lapos szarrakás az nem kell a halál faszának sem, nemhogy a vevőknek. Nem értik azt, hogy miért is sérelmezik azt a dolgozók, hogy ők csak enni, szarni, hugyozni és cigarettázni járnak be a munkahelyre. Meg néha kiugranak az öltözőbe, csevegni a faszbúkon keresztül a család többi tagjával. A többiek meg csinálják meg a létszám helyett is a munkát, mert azok éppen szarnak rá, vagy elmentek beszélgetni, vagy vacsorázni vannak harmadszor is...

De nem szabad beszólni nekik, mert kevesen vagyunk és amúgy is  államilag támogatottak.

Szóval nem szabad nekik elmondani (negyedik-ötödik nekifutásra a ba'zdmeg már kezd kötőszóvá alakulni) azt, hogy mi is a baj a munkájukkal, de ha elmondjuk is nekik - nem értik. Ezek a jóemberek elvannak, s bár igaz, hogy lassan dolgoznak, de legalább nagyon szarul. A beszélgetés az viszont nagyon jól megy nekik. Biztosan voltak kommunikációs tréningen. Egyszerűen elvannak a meleg vízben, nem is akarnak dolgozni, nem is érdekli őket. 

A vezetőség felé szánt szavakkal, melyben ki vannak fejtve ezen problémák, körülbelül annyira megy az emberfia, mint amikor a macskát repülni tanítja. Tudod, a macska makacs madár. Csak akkor repül, ha belerúg az ember.

Már úgy irgalmatlanul komolyan fontolgatom a dolgot, hogy felmondok a gecibe. Aztán majd vesznek fel államilag támogatott start-kártyás, rehabos cigányokat, akik az égvilágon semmit nem fognak csinálni. S ebből lesz az, hogy még aki tud is, akar is dolgozni, az is el fog húzni a sunyi picsába ettől a retkes, káoszba fulladó mocsodékból, amit az idióta vezetés, az idióta kettős mércéjével (nem szabad beszólni nekik) sikeresen létrehozott a frissen felvett idiótákkal együtt.

Aztán amikor már meglesz a létszám, csak ép a termelés nem fog elkészülni az életben sohasem, akkor el lehet gondolkozni azon, hogy mi a bánatos, szarcsimbókokkal összekent faszért mentek el innen az emberek, hiszen csak szopniuk kellett volna azt a bánatos, szarcsimbókokkal összekent faszt, amire még nyomtak tejszínhabot is.

Hát igen, van egy kis bérfeszültség. Havi nyolcvanpárért meg sem álljál a meló végéig, ráadásul le is basznak érte, ha valami szar. A másik véglet meg a fasz- és pinavakargatás, mindenféle lebaszás nélkül. A bérezés, az nagyjából kiszámítható: minimálbér. Aztán a főcsőcsapcsonkkezelő fő-csoportvezetők szarnak az egészbe, nem érdekli őket semmi sem. Megkapják a maguk kis pénzecskéjét azért, amire tök alkalmatlanok. Az egyik, az két napra előre dolgozik, a másik meg szarik az egészre. Nesze bazdmeg munkamorál. Hát már én is leszarom.

Viszont a környéken rengeteg munkahell van üresen! Az egyik szarabb mint a másik! Vágóhídra udvaros -> hordd a beleket, tartsd rendben az udvart, minden reggel hétkor kezdés, du. ötkor befejezés. Kivéve szombat és vasárnap. De az sem baj, hogy csak papíron kell du. ötig lenni, mer' majd megoldjuk okosba'. De még az sem baj, ha szombaton és vasárnap is bejössz... Ja, be kellene ugrani az egyik hentes helyett, mert ketten nem jöttek be dolgozni... Későn reggel fél ötre... Operátor -> Nahát, baszod meg, ezek képesek megcsinálni egy-két óra túlmunkával a normát! Emeljük meg egy picit! Mondjuk a duplájára... Vendéglátós -> óránként négyszáz a zsebbe, mindössze csak napi tizenhat-tizennyolc órát kell dolgozni, de mi legalább néha fizetünk is! Ja, ha már így aláírtad, akkor még időben szólok, hogy ez a bruttó, mert húsz százalék az az enyém, mert jár.

Vajon mikor jön el az a pillanat, amikor a cselédség rádöbben arra, hogy három ember munkáját egy végzi el egy fél fizetésért? Remélem mihamarabb, mert akkor itt olyan munkaerőhiány fog fellépni, hogy csuhajja. A 'gazda' meg majd mehet háromszáz forintos órabérért kapálni (az ex-cselédség meg majd stopperrel méri az időt, hogy hány perc alatt is ér ki a sor végére), szarért és húgyért (kakiért és pisiért) robotolni egész nap saját magának.

Tévedés ne essék, nem a kapitalizmus ellen vagyok. De ami van, az nem az. Ez egy államilag támogatott rabszolgatartásra sem hasonlító államforma, ami csak látszateredményeket képes produkálni. Vagy még azt sem.

Az elmúlt huszonöt évet ki kellene baszni a picsába, aztán aki a zsírosbödön közelében volt - azt is száműzni. Vagyonosodási vizsgálattal egybekötve.

Így, ebben  a formában, ebben a felállásban ez az ország nem viszi semmire sem. Mert minden úgy szar, ahogy az illetik.

Ez egy befejezetlen poszt. Nincs mivel befejezni, hiszen nem látni a kiutat.

Valami azt súgja, hogy nincs neki. Pedig szerintem valahol humoros dolog az ívhegesztő ívjén meggyújtani a cigarettát. Amúgy kergült két és fél kilóra való cellulóz-rutil pálca. Mint a koton után az első full kontakt, kíváncsi lennék a CO-ra és az AWI-ra... A salak egyben válik le, kisebb ámpéré is elég, ívet gyújtani szopóka, de mélyen beég. Tisztább, szárazabb érzés.