A nyáron megemlítettem ún. 'mesterembereknek' azt, hogy térkövezni szeretnék. Reakciók:
Nem kell oda szegély, megáll az magától is, csak úgy kell csinálni!
Nem kell alá annyi sóder, elég alá az öt centi is!
És a többi.
Persze gyanakvó fajta vagyok, mindezek előtt utánanéztem annak, hogy miképpen is megy ez. Ezek után el kellett döntenem, hogy a térkőgyártók ajánlását követem, vagy pedig a 'jó lesz az úgy' májsztróét. Maradtam az első verziónál.
Egy napig méricskéltem, számoltam, konzultáltam a mutterrel, mi, merre és hány méter. Mivel nem ártott az sem, hogy anyám ki tudjon menni a házból, emigyen úgy kellett megszervezni a munkafolyamatokat, hogy jó legyen és nekem is tetsszen. Ezek után következett a betonjárda felverése, a romeltakarítás. Az udvarunkról elég annyit tudni, hogy egy kibaszott nagy.hepehupás dombvidék. A virágoskert felől lejt a járda fele, meg a szomszédék felől is - következményképpen odamossa a földet az eső. Ide került zsalukőből egy 'támfal'. Azért, hogy bizonyosan ne emelgesse meg ezt az építményt a fagy, ezen okból kifolyólag véletlenül nyolcvan centi mélyre sikerült leásni. Ide került kétszer másfél köbméter transzportbeton. Mintegy három-három órámba tellett betalicskázni, bedolgozni, és még keverni hozzá egy kevés betont - mert szokás szerint kevés lett. Ha úgy dobja ki a gép, akkor jövőre kerítek egy betonkeverőt...
Ezek után szépen 'kiemeltem a földet'. Széép sima lett, de biztos ami biztos alapon egy speciális vibrátorral levibráltam. Ez a speciális eszköz egy darab 10x10-es gerenda volt, de előbb a végét összepántoltam egy hulladék lemezzel, bár lehet, hogy feleslegesen - ez nem fog már idén kiderülni. Amire kiszedtem azt az egyhetven széles gödröt huszonhárom méter hosszan... Mondjuk ott viszonylag haladós volt, ahol nem találtam semmiféle gyökeret, téglát, még egy betonjárdát, meg ilyesmiket... Volt ahol csak negyven centi vastagságban kellett a földet elhordani, volt ahol már a nyolcvanat súrolta. Szóval kiemeltem a földet. Meg el is lett talicskázva. A másik opció az az lett volna, hogy kiásom, talicskával kitolom a ház elé, amint szemre összegyűlik annyi, akkor szólok fuvarosnak, szólok napszámosnak, feldobáljuk a platóra, elviszi százötven méterre a fuvaros, kétezer forint lesz. S még nem is szólhatnám meg érte, hiszen ki kell jönnie (idő, amortizáció), várnia kell (idő), meg ilyesmik.
Nos, a hely kész, mehetett bele a sóder. Bár a mesterek erőlködtek, hogy nem az kell alá, hanem zúzott kő... No mindegy is, igazság szerint tényleg jobb lett volna, de a magyar szabvány szerint sóder vagy homokos kavics is megfelel, annak fényében meg pláne, hogy ezen a környéken aranyárban mérik a zúzottkövet. Egy köbméter kavics árába megvan két köbméter sóder - fuvarral együtt! Nincs akkora lejtése a járdának, hogy baj legyen belőle. Az utca és a kerítés felőli részen viszont már problémát okozhat a dolog, oda zúzott beton + 0-22-es murva megy. Buszra méretezve, mert szerintem lesz még pár forduló ezmegaz, illetve a kedves szomszédék is szeretnek ráállni a járdánkra autóval és miegyébbel.
Némi sóder, beton, madzag, méricske, és már repültek is be a helyükre a járdaszegélyek. Aztán rám sötétedett és másnap véshettem ki a betont, mert az a geczi eb szétbaszta egy részét.
Két köbméter sóder behordása és tömörítése másfél óráig tartott, összesen bent van 14 m^3. Ja, a sódert kurvára szar dolog egy gerendadarabbal tömöríteni... Lógott a belem is. Nos, sóder bé, szintezés, tömörítés, utána olyan két és fél centi homok következett. Nagy segítségemre volt az a két hatméteres zártszelvénydarabka. Mint észrevettem. ez a vasdarab a saját súlyától is képes elgörbülni, így elég sűrűn alá kellett támogatnom sóderrel, hogy valóban egyformán egyenes legyen minden, és ne össze-vissza lejtsen, hanem arra, amerre kelletik. Szóval homok a zártszelvénydarabok közé és mellé, egy darab deszkával lehúz, zártszelvény arrébb, csibéket széjjel, homokot a lyukba, térkő rá.
Itt sajnos nem a technológiai előírásoknak megfelelően csináltam a dolgot, mert... Mennyi az óradíja a lapvibrátornak? :O Mennyi a kaució? :O :O Mint a lottóreklám... Szóval, mivel nem volt hirtelen több mint százezer forintom, így... Maradt a gumikalapács. Három soron átkocogtattam az összes térkődarabkát, mígnem már nekem is tetszett a látvány. Besöpörtem homokkal, aztán még egyszer átkocogtattam, hogy a fúgaszélesség mindenhol egyforma legyen - legalábbis szemre. Még egyszer besöpörtem, oszt' látám, hogy ez így jó.
De azért nem volt ám ez ilyen egyszerű. Meg lett beszélve, hogy semmi cicoma, sima szürke térkő. Bár én mondtam, hogy vörös szegély és a lefolyó rész is vörös legyen. Neem, nem kell - mondta anyám. Aztán amikor végre készen vala a nagy mű, akkor megszólal: Csak le kellene festeni valamivel a szélét... Argh. Majd mész a fal mellett, az jól látható. Én nem fogom felszedni!
De hát azért ejtenék pár szót a kivitelezésről is. Ha az utca felől nézem, akkor a csapadékot csak a nagy kapu alatt tudom kivezetni, tehát arra kell hogy lejtsen a járda. De. A kapu alapteste kurva jól meg van csinálva, mivel hogy annak vízszintesnek kell hogy legyen, ezért nem az. Szemből nézve nem arra lejt. Nem vészes, megvan annak a négy százalék lejtése, ahogyan a nagykönyvben meg vala írva. Következő akadály: vízóraakna. Nos, a derékszög az +-10 fokra sikerült. Nem vicc. Ez is a másik irányba lejt... De sebaj. Aztán szidtam is a a kezemet, mert kurva sokat le kellett faragni az alaptestből. Én csináltam, bibííí, de ha ezt tudom, akkor inkább nem is rakok bele cementet... Szóval sok szopás volt. De ahogy elnézegetem - megérte. Jövőre folytatom, jöhet az utcafront, a virágoskert minimalizálása, locsolás, gyomirtózás, locsolás, gyomirtózás, pázsit. Már csak meg kellene érni ezt.
Utolsó kommentek