Frissen borotválkozva és lezuhanyozva elindultam a bolt irányába. Ezen mondattal azért nem kicsit hazudtam, mert csak előző nap este zuhanyoztam és ki vagyok szőrösödve, mint ahogyan a macskaszar a pincében szokta tenni. Szóval szép terv volt, csak ép pár olyan tapasztalattal gazdagodtam, amivel sajnos sokan nap mint nap szembesülnek.
Ennek előtte azért kipróbáltam az életet mankóval. Kettővel ugyanott vagyok, mint a járókerettel - csak nem lehet hozzáfogni semmit sem... No, akkor próbáljuk meg eggyel. Az meg nem jó, mert másodpercek alatt megfájdult a térdem tőle. Ráadásul az egészséges. Undo. Hogyan rakom fel a járókeretet anyám triciklijére? Összehajt, gumipók. Problem solved. Tekerés, alig fáj, jó lesz az úgy a parasztnak. Bolthoz oda. Hogyan parkoljak le a triciklivel, mert azért az út közepén mégsem hagyhatom... Fél lábon ugrálva félrapa(r)koltam a kecskét. Járókeret széthajt, elindul. Hmm. Kettő lépcsőfok, vagy kerülök vagy tizenöt métert - feltéve ha elférek a bicikliktől. Velem nem basztok ki. Lusta vagyok ahhoz. Átléptem a problémán, amúgy is kettesével szedem a lépcsőfokokat. Következő probléma: bevásárlókosár. Hogy a faszomba tudom én ezt cipelni? Sebaj, ismernek annyira, hogy nem szokásom a lopás. Málhazsák le, cucc bele, pénztárnál kiönt mindent - bár a nagyobb bevásárló központoknál egy kissé necces lenne ez a megoldás. Holnap már viszek egy csíkos szatyrot is, bevásárlókosár gyanánt... Kifelé menet mindenki kedves és segítőkész volt. De igazán nem kellett volna, mert még a sört is úgy dugták bele a málhazsákba, hogy biztosan törje a hátamat... Hazatekertem. Problem: hogy a ménkűbe fogom én a lejtőn feltolni a triciklit másfél lábbal felszerelkezve? Megoldottam, van kézifék is, nem csak kontra. Ahha. Szóval ki kell nyitni a kaput is. Ó, hogy rohadjon meg. A szél is. A kapu becsukása után felültem a triciklire és beljebb tekertem...
Összegezve a dolgokat: Hát ez szopás, de nagyon. Nagyon nem irigylem a tartósan mozgássérülteket.
Utolsó kommentek