Ugye megvan szüleink és nagyszüleink örök klasszikusa? Mert ezek a mai fiatalok...
Valahogy nekem is kezd feltűnni, hogy ezek a mai fiatalok... Még csak nem is generációk közti különbségről vala szó, csak pár év...
Tisztelet a kivételnek. De tényleg, mert ismerek ilyen embereket is. Csak éppen keveset. A többségük eladná az anyját is húsz forintért - az elenyésző kisebbség meg le is szállítaná. Dead or alive. A női nem oldaláról közelítve a dolgokat: Egymillióért? Meg hát. Ezerért? Hát minek nézel engem!!? Már csak az árfolyam a kérdéses...
De hát mit is várhat az ember az olyan emberszabásúaktól, akik jó esetben csak átlépik a földön fekvőt, rosszabbik esetben meg is rugdalják? Ha valaki támolyog, netalán esik-kel mint a betlehemesek, az csak berúgva lehet, megérdemli a sorsát. Akinek éppen infarktusa van, az le van szarva, biztosan csak a kirakatot nézi. Aki epilepsziás rohamot kap, azt bele kell baszni a kád vízbe, megszórni mosóporral, mellé meg be kell dobni a szennyest és had szóljon...
Ahogy egyre idősebb leszek, úgy érzem, hogy a mai fiatalok java részt egy nagy rakás szart sem érnek. Dolgozni büdös, de a pénz az kellene nekik. Amely foglalkozásnál nem kell megszakadni, de a pénz az dől, ahhoz meg sík hülyék. A hab a tortán az az, hogy azt hiszik, mindent tudnak... Sokkal jobban tudnak. Mindenkinél sokkal jobban tudnak.
Véleményem szerint a mai fiatalok azokról az emberekről alkottak maguknak egy bálványt, egy célkitűzést, egy mineknevezzemet: mémet, akiknek egy emberélet csak egy szám, ha egy ember az utcára kerül, az is csak egy szám. Nincs érték az emberek mögött. Mind csak egy szám a sok között.
Ez utóbbi tök jó is lenne, de... De nem gondolnak bele abba, hogy majd lesznek egyszer ők is számok. Amiket egy radírral vagy a Del gomb benyomásával... Törölni... Ők meg maradnak a híd alatt, vagy esetleg félig lerohadt lábbal a váróteremben... Forma szerint nem is létezve.
Utolsó kommentek