Hát ja. Mint a hülye járások minisztériuma. Anyám története, az elmúlt pár hétből.
Én orvoshoz el, betegszállítót meg. Anyám szemészetre be, aztán vissza. Érdeklődés hiányában a rendelés szünetel. Pedig arra a napra kapott időpontot - a betegszállítók örültek is neki. Egy-két hétre rá vissza a szemészetre. Térde menet közben szarni, én be - a járókerettel, sebészeti rendelésre át, fogadás és tolókocsi kipuncsol, Szöme? Fáj és ég. Viszket? Nem, hanem fáj és ég. És szokott viszketni? Minden rendben, jó a liszt. Át a sebészetre. Semmi gond, mehet haza, reumatológia. Másnap háziorvoshoz be, gyógyszerek ki, érdekli-e? Hát nem is tudom - három napig forogtak a kerekek anyám fejében, mire úgy döntöttem, hogy igen, érdekli. Fizikoterápiáról vala szó. Jól van. Háziorvoshoz el, megbeszél, hétfőre elintézik a dolgot. Mára kapott időpontot, reggel nyolcra. Fél kilenckor már itthon volt... A rendelés szabadság miatt... Szünetel... Anyám boldog volt. Én is rettent mód megörültem a dolgoknak. Holnap a Pista is örülni fog, mert éppen szabadságos lenne, de ma ő volt én. De azért muszáj lesz megemlíteni neki, hogy minimum öt ember napja el lett baszva.
De legalább megfőztem a marhapörit, felszedtem a fokhagymát - fel is aggattam. Meg ilyenek, de ez hosszú törpénet.
Utolsó kommentek