A hit átsegíthet életünk nagy nehézségein, reményt és vigaszt nyújt. Legyen szó akár Istenről, Allahról, Jahvéról, lélekvándorlásról, vagy bárki||bármi másról - ki miben hisz. Tehát a hitről egy vicc következik, meg az, mi tanulságot levonok ebből a történetből.
Kiönt a folyó, árvízvédelem, blabla. Béla bá' a tető szélén ücsörög, a víz már kis híján eléri a lábát. Arra jön egy csónak, tele menekültekkel és katonákkal.
-Jöjjön velünk bátyám, mert bele fog fulladni az áradatba!
-Nem megyek én innen sehova, mert Isten vigyáz rám, bizton állítom, hogy nem lesz semmi bajom, hiszen egyfolytában hozzá imádkozom!
Pár óra múlva Béla bá' már a kúpcserepeken egyensúlyoz, jönnek a katonák csónakkal...
-Urambátyám! Jöjjön velünk, mert még a végén belefúl a vízbe!
-Nem megyek én innen sehova, mert az Úr vigyáz rám, bizton állítom, hogy nem lesz semmi bajom, hiszen egyfolytában hozzá fohászkodom!
Pár óra múlva ismételten arra járnak a katonák, mentik a menthetőt. Béla bácsi már a kémény tetején álldogál, a víz az álláig ér.
-Béla bácsi! Ennek már a fele sem tréfa, jöjjön velünk, nehogy belefulladjon az árba!
-Itt maradok, hiszen egyfolytában imádkozom az Úrhoz, ő majd megóv engem a vízbe fúlástól!
No, szó mi szó, Béla bá' teljesen véletlenül mégiscsak megmurdel, s odakerül Isten színe elé.
-De Uram! Miért kellett meghalnom? Miért nem óvtál meg engem az árvíztől? Hiszen egész nap imádkoztam hozzád és nem segítettél meg!
Erre az Úr:
-Nem-e?. Én úgy emlékezem, hogy egy csónakot háromszor is elküldtem arrafelé...
A hit, az nem csodaszer. A hit, az egy mankó mindennapjaink nehézségeihez. A hit az csak hit. Teljesen mindegy, hogy ki és kiben||miben hisz, mert nem az a lényeg. Nem is valamiféle csodaszer. Mert nem az Úr határozza meg azt, hogy miféleképpen döntünk, miféleképpen cselekedünk. Nem Allah dönt úgy, hogy a nevében öngyilkos merényletet követünk el. Nem is a patásorbán dönt úgy, hogy ma elmegyek dolgozni, holnap meg nem. Én, te, ő, mi, ti, ők. Mindannyian döntéseket hozunk, nap mint nap. A hitnek ehhez csak annyi köze van, hogy...
Bár szinte minden vallásnak megvan a maga hite (vagy hitnek a vallása?) , de a hívők nem igazán tartják be azon parancsolatokat, melyeket a vallás ír elő. Így, vagy úgy, de megmagyarázzák maguknak azt, hogy ők 'felmentést' kapnak ezen parancsolatok alól.
Akik meg nem látnak tovább a leírtaknál, illetve az elmondottaknál, azok nem a lelki támaszt lelik meg a hitükben, hanem csak az ellenségeskedést, a gyűlöletet, és a másik elítélését. S (szinte) egyik vallás sem erre tanít. Elviekben.
Valahol meg kell találni az arany középutat, ahol hiszel benne, de még nem vagy a rabja, ráadásul a valóságot sem fogod szembeköpni mindazért, mert a rabbi||pap||imám||auditor aszongya hogy ezt követeli tőled az urad&istened.
No, mindegy is. Ha rám hallgattok, akkor mindenki abban hisz, amiben akar, aféleképpen cselekedik, ahogy akar. Csak a másik jámbor embernek ne ártsatok vele.
Utolsó kommentek