Csak úgy mindenről...

Elkezdett mukodni a kovácsos uborkányban a bioszféra. Ma már ehető a zöldbab. És nagyon kelleti magát. A legnagyobb munka vele az, hogy leszedjük róla a szálkás miskulanciát és megfőzzük... Ebből pedig rendszer lesz. 

Na, végre elraktam azt, amit tegnap vettem meg. Mármint az uborkát. Csak egy kicsit kevesebb került megvételre, mint amennyi kitölti az üveget. De sebaj! Megvan az első szedés zöldbab is, sajnos csak annyi, hogy három napi levesnek vagy főzeléknek ne legyen elég. Így úgy döntöttem, hogy bedobom az uborka mellé, de előtte félig megfőzöm. Talán tavaly készítettem ilyesmit legutóbb, de akkor nyers zöldbabot használtam - hát az nem vált be. Olyan volt, mintha egy gyufaszálat próbálna meg elcsócsálni az ember. Viszont ízre finomra sikerült, így most egy kissé megrottyantom a kovászolás előtt. Alakul ez majd, mint púpos gyerek a prés alatt... Ja, és az idei év volt az első a kertészkedésem alatt, hogy egyáltalán kikelt a kapor! Pedig március elején csak szétszórtam a földön...

Azért egy kissé fárasztó ez a vasas szakma. Annak fényében meg pláne, hogy napi 9-10 óra meló után muszáj elmenni boltba, nem árt néha-néha főzni sem. Persze ez utóbbi velejárója a mosogatás is. A múlt hétvégén annyira fájdogált a lábfejem, hogy nem sok mindent cselekedtem itthon. Pedig lenne mit. Csak ép energiám nem marad rá a legtöbb esetben. :/

A szomszéd telken kukorica leend elvetésre kerülve. Azt megszórták gyomirtóval. A borsóból nemhogy eladásra nem jutott, de még nekem is szűken lesz elég. Elviekben legalább 15 (de mivel most kedvező volt rá az időjárás, inkább 20-25-re taksálom) kilónak kellett volna lenni kifejtve, de gyakorlatban cirka 5 kiló lett a végeredmény. A krumpli egyik felén már derékig ér a zöldje, a másik felén meg nagy jóindulattal térdig (inkább bokáig). Ameddig a szél elvitte a vegyszert... A metélő petrezselyemnek annyi, a retekmag még küzd az életéért. Nem is tudom, hogy miféleképpen hálálhatom meg a szomszéd földhasználónak ezt a kedvességet. De majd csak megtalálom a módját. Ugyanis vegyszerezni azt nekem is kell...

Ami jár az jár. De hogy miért nem jut? Visszaküldtem a czédulákat, mellékeltem minden filrefrancot, de annyit sem írtak, hogy bikkmakk. Ennek ellenére a befizetendő csekkek simán idetalálnak, de azt, hogy mi kell még ahhoz, hogy egyáltalán megkapjam azt az összeget ami jár (úgy tűnik, hogy jelenleg még én tartozom), arról egy fia értesítés sem jött eddig. Ezért vettem a fáradságot és írtam egy szívhez szóló levelet. Nem, nem küldtem el senkit sem a k. anyjába, pedig opcióként felmerült bennem ez az eshetőség is.

Történt az, hogy a főtt csülöknek egy részét félreraktam reggelinek. Pont jól megy az újhagyma mellé. De mivel még forró volt, így nem raktam be a hűtőbe, hanem otthagytam az edényben a gázon. De ha megtudom, hogy ma melyik macska kanalazta ki belőle, akkor azt elevenen meg fogom nyúzni és eladom a bőrét a vásárban. Vagy meghirdetem a faszbukon. Az biztos. Mindennek megvan ám a maga határa...

Hozzáfűzném, hogy szeretem a minimalista és laktató ételeket.

De miért nem fizetsz elő a kajára? Kérdezték.

Hát csak azért, mert inkább eszem 2-5 napon keresztül azt, amit szeretek, mintsem hogy olyan ínyencségeket hordozzanak nekem, amit talán ha a csirkék megesznek.

Májgombócleves. Brrr... Spenót. Boah. Tökfőzelék. Isten ments. S így tovább. Most is belekerült vagy 1200 forintomba 4 napi ennivaló. Csilis bab. :) Amúgy meg nem ezerkétszázba kerülne. Mondjuk a karfiolleves...

Ez úgy készül, hogy amit húsvétkor főztem hallevest a lefilézett halból, azt most fagyasztás után megmelegítettem. Valamiért semmiféle, kinézetre halra hasonlító húsdarab nem maradt benne... A honvédség után szabadon: robbantott hal. :)