Hozzáfűzném, hogy szeretem a minimalista és laktató ételeket.

Kellékek:
Valamennyi jófajta füstölt csülök,
valamennyi száraz és tarka bab,
valamennyi zöldség és sárgarépa,
valamennyi petrezselyemzöld,
valamennyi zellerzőld,
valamennyi vöröshagyma,
valamennyi zsír,
valamennyi őrölt paprika - édes és erős,
talán nem felejtettem ki semmit sem.

A füstölt csülköt folyóvíz alatt áztatom addig, amíg le nem jön a rárakódott por... Ezután felrakom főni. A vöröshagymát viszonylag apróra összemetélem, s üvegesre pirítom - nem kevés zsíron. Félrehúzom a kotlát (így nem égetem meg a paprikákat), belerakom az őrölt paprikákat, keverek rajta párat, hogy a paprikák feloldódjanak a zsírban. Ezután felöntöm némi vízzel és visszarakom a lángra. Az előre leáztatott(hahaha) szárazbabnak a zacskóját kibontom, megmosom a babot és a vöröshagymás lébe beleinvesztálom a belevaló babszemeket.

Amikor a hús és a bab már félig megfőtt, akkor a húst kikanalazom a léből és felkockázom, majd beleszóróm a bab mellé. Ugyanígy beleöntöm az apróra vágott sárgarépát és az apróra metélt zöldséget is. Bár ez utóbbi most nem lett apróra vágva, mert vállalhatatlan kivitelűt sikerült bevásárolni... Még egy félóra rotyogtatás és lehet kóstolni. Amennyiben sótlan lenne a leves, úgy a (félig)főtt csülök levével ízesítem. Ha már elég sós, akkor hozzádobom a petrezselyem zöldjét és a zellert. Ha megfőtt, lehet tálalni. Köretnek a kenyeret javaslom. :)

Oszt' ennyi. Pár napra meglesz az ennivalóm. Na már most vagy nagyon rutinos szakács lettem, vagy nagyon éhes voltam, de mindenféleképpen jól sikerült a kaja. Mértékeket meg azért nem írtam, mert nincs mit. Ez egy olyan étel, amit kislábostól kezdve, bográcson át, az üstig bezárólag el lehet készíteni. Lassan készül el, de a végeredmény többnyire kárpótolja az embert.