Csak úgy mindenről...

Az előbb elkarcolás némi nehézségekbe ütközött, mivel kivételesen a melegvizes izét javítgatták. Tehát vagy hideg vízben fürdök, vagy sehogy. Inkább a harmadik lehetőséget választottam... S eltáv előtt nem sokkal ecseteltem a kollegináknak a félig megdöglött bakancsot (back to time: sziloplaszt), illetve az új cipő vásárlásának a muszájosságát, arra azért nem gondoltam, hogy a takancs (takancsbakarítást megkezdeni!) talpa ösmét megadja magát (kivételesen a javítottal szemközti). Nosza, piarc van, vannak árusok. A nép jólétét jelzendően, csak lézengtek a piacon, ámde cipőárus... Volt olyan is, na. De ilyen koranyári időben gumicsizmába menjek valahova?

Csájna pláza, első felvonás.
Kiszúrok egy cipőt (az ikertestvérének két év alatt csak a talpa kopott el), kérdem van-é negyvenegyben? Há' persze hogy tudom azt, hogy egymillió cipő között van-e ilyen ebben a méretben! Há nincs. Nézelődés, másik cipő, barátnő búcsúzkodik. Van? NINCS.

Másik csájna pláza.
Jól néz ki, de baromi kényelmetlennek tűnik - ránézésre. Jól néz ki, kényelmesnek látszik, de negyvenegybe...  Kényelmesnek tűnik, de rohadt randa. Ráadásul negyvenegybe...

Közjáték:
Betértem a korcsmába, ittam egy kishubit, ami kettő volt. A harmadik után már erősen megasztáresélyesnek éreztem magam.

Így érkeztem meg a harmadik chinese plaza színhelyére. Lehet, hogy hiba volt beállítani a "Lopni, megyünk lopni..." szövegű örökzölddel, ámde az állandóan gyanakvó főnökünk mai látványának hatására ezt dúdolgattam már vagy jópár órája. A kishubik meg megemelték a hangerőt... Legközelebb majd "LOPNI JÖTTEM!!!" feliratú buziklubbos (láthatatlansági) mellényben megyek vásárolni, hátha a tulaj hamarább elköszön. Mármint a beosztottaktól. Mert biztos, hogy nem a tulaj volt, mert errefelé minden második ember kínainak látszódik. Ráadásul minden második emberre furtonfurt néznek. Ráadásul minden második embernek köszönnek úgy, hogy "viszont látásra uram." Másnak meg csak viszlát... Vagy még annyi sem. No, itt vettem egy kényelmes cipőt, bár lehet hogy kissé buzis... Me' ami tetszett is, meg ilyenek, az izé... Volt harminckilencig, és negyvenkettőtől. Utóbbiban láttam egy szép, termetes darabot, evező nem jár hozzá. Megkérdeztem...

Vettem még motorolajat, hajtóműolajat, megkérdeztem a kecskealkatrészek árát (nem merek oly nagyot álmodni, hogy meg is vegyem), vettem még borsót és zöldbabot, posta, csekkek, szelvények a lotyóhúzásra. Bolt, aszkorbinsav, füstölt desznyónyúlja, májkrém, filter, dohány ,SÖR.

Haza. Aztán el, húsvétra füstölt sonka (húsból készült, sózott és füstölt*) beszerzése.

Ohne kredit. Egyéni rekord. Hat óra alatt a fizetés: HUSS... Ezt már csak a Jánosom tudta fölözni a nyerőgépekkel.

*Nem a löncsálltka sonkájából készült, hanem disznóéból. Nem csak bekenték sós vízzel, hanem sózva volt. A füstös íz nem csak a füstízű gyorspácnak köszönhető, hanem a füstölésnek. A késztermék nedvességtartalma nyolcvan százalék alatt van, így nem vizet vettem kétezer pénzért. Kilogrammonként...

Mint a kábszeres az anyagtól. Kábé úgy függ az emberiség civilizáltabb(?) része az élelmiszeripar termékeitől. S közben - míg eszi a zacskós levest és a csipszet, önti utána a totálegészséges (nyomelemekben és ásványi anyagokban gazdag) vizet, melyet persze műanyag (az alapanyaga teljesen újrahasznosítható is nem is káros az egészségre) flakonba csomagolnak... Közben arra gondol, hogy ő milyen jól él, ráadásul kurvára egészségesen.

Apró példák jönnek, melyekre csak egy kevéske időt, némi helyet a lakásban (lehet fólia, fólia, napszámban is vetni a nyalánkságokat), s kurvára nemsok kreditet kell szánni.

Ha netán valaki hónapos retekre áhítozik, mondjuk március elején-derekán-végén... Akkor megveheti a legfaszább import terméket az xyz áruházban - mindössze kééétszáz pénzért a csomót (a csomó az egy negyed maréknak a harmadának a negyedének az ötödrésze, illetve a négy bőmarék közötti mértékegység), vagy... Vagy vesz húsz liter virágföldet, egy zacskó magot, meg egy kocsogot. Nagy, nagy, nagyon nagy kocsogot. Elvet, s ha kikel, akkor öröm és bódottág... Ja, kell neki rettenet sok víz is, lesz is vagy 0,23 forinttal több vízszámla.

Ha valakinek az udvarában van egy picsányi kis földdarab, s a munkaidő végeztével nem érzi magát úgy, mint egy falhoz vert lófasz, akkor akár készíthet fóliasátrat (sátracskát) is. Nagyker (háháhá) áron 6,5x2 méteres fólia kábé ezerhétszázötven pénz. Eme fűtetlen fóliában (fóliafólianapszám) meg lehet termelni a salátát, melyet a boltban megvéve... Kábé a beruházás (fólianapszám, vetőmag) és a munkadíj értékét bőven fedezi - azon kívül, hogy az ember tudja azt, hogy nincsen Lófasz 340™ vegyszerrel gyomirtózva, illetve a McDouglik vegyszert sem nagyon látott...

De nem akarok elrugaszkodni a valóságtól. Egy panelban, nem sok esély van a földművelésre. De izé... Zöldségzöld (pardon, petrezselyem zöldje)  egy csokor, most errefele már beszerezhető már száz pénz alatt is, jó esetben akár öt-hat szál is leend... No, húsz liternyi virágföld, egy zacskó metélőpetrezselyemnek magja, aszongyahogy... Nincs hétszáz kredit sem. Elvet, kikel, lecsiped. Évelő. Jövőre valószínűleg felmagzik... De addig is, hetente lehet szedni a leveleit. Metélőhagyma dettó. Elvannak egy nagyobbacska cserépnyi (vagy egy kidobásra váró PET palacknyi) földben . Víz, az meg szokás szerint rengeteg kell nekik.

Nem ágálok én itt senki java ellen, csak bassza a csőrömet az, mikor valakinek kivan a picsája a nadrágból, pénz az a talonban, oszt' ugatírozik azé', me' nincs zőccségződ, meg amúgy is milyen rohadt drága...

Szóval javarészt bele sem gondol a szegény megszorult állatja abba, hogy ha a gyepet lecserélné (tételezzük fel) haszonnövényekkel, akkor éves szinten igencsak sokat megspórolna. Igen, ez a környezetemből vett példa volt. De nem feszegetem tovább a témát.Alien Május 1!

Kút beüzemelve, remélem nem fog szétfagyni. A rőzse már majdnem mind itthon van, a balta meg- és beélesítve vagyon, az ujjaim még mind megvannak - de nem szeretném elkiabálni. A rotában a motorolaj megfelel, a hajtóműolaj elképzelhetőleg pótlásra szorul. Fólia itthon, váz folyamatban. Az új létra kétharmad részben készen van, faragasztó effott. Samott került, kisméretű tégla kevés. A virágoskert csupa gaz, ki kellene gazolni. A kutyát meg agyon kellene csapni, mert mindig odaszarik és legázolja a virágokat. Legalább egy kerítés kellene oda. De a vetőmagok egy része be van tárazva, a későbbiek folyamán nem szeretnék sokat reájuk költeni. Hmm. Krumpli is kelletik majd. Á, nem is sorolom tovább...

Minden a legnagyobb rendben van. S ez így van! Megmondták. Bele kell nyugodni. Nem lehet változtatni... Idővel majd sokkal, de sokkal jobb lesz! Vajon minden és mindenki így végzi majd? Már akkor, amikor jobb lesz...

Valahogyan mostanában egyre jobb kedvvel szoktam besétálni a munkahelyre. Összegezve: szar gépek, szar alapanyagok, szar fizetés, szar kollektíva. Ez utóbbit egy-két célszemély bátran magára veheti, bár kevesen vannak, de túl sokan. Pofájuk az van, ugatni azt tudnak, hogy ez szar, az szar, kemény, lágy, kevés, sok... De halványlila segédfogalmuk sincsen arról, hogy miféleképpen lehet normálisan, szemnek is tetszően kivitelezni a termékeket - mert ahhoz sajnos sötétek, azt sem tudják, hogy mi is jár mondjuk a vizes tésztákba...

Amúgy a maszekolással is tele van a faszom - pont a megmondóemberek maszekjaival. Téglatest alakú rozscipó, gömbölyű kenyér, gömbölyű diákrúd, másfeles súlyú sajtos hogyishívják, szezámmaggal meghintett véreres lófasz, pékek fasza apród módra, törpefasza olajban - vastagon bekenve búvármártással (lemegy, körbenéz és feljön). Ezzel több idő elmegy, mint a termékekkel. Kezd kurvára, de kurvára nagyon elegem lenni a sok faszkalappal, akik csak azért vannak itt-ott, hogy legyen olyan ember, aki idegesíti a másikat. Ja, meg ossza az észt. Lehet, hogy ezért nem maradt neki.

A cédulák még mindig a régiek, a termelés csökkenésével nem csökken az elbaszások száma (három papíron hatvanöt különféle szám szerepel rendelés gyanánt, ugyanazon termék esetében). Mindeközben az elbocsátás Damoklész kardjaként lebeg a fejünk fölött, a főnökség meg új termékeket akar bevezetni, de olyan csudákat, melyről még neki sincs halványlila segédfogalma sem - csak olvasott róla valahol, de senki sem tudja azt, hogy ezek miféleképpen is nézhetnek ki...

Összegezve a dolgokat: az összes faszom tele van. S ez még csak a jéghegy csúcsa...

Ma azon tűnődtem, hogy ha még egyszer megpróbál lecsalogatni a sarki szomszéd kutyája (kb. hatvan kiló, meg kilencven centi magas) a bicikliről, akkor hazamegyek a kisbaltáért, s megnézem azt, hogy éppen mire is gondol...

Először nem akartam róla írni, mert annyira jelentéktelennek tűnt a sztori. Csak hát hatsoron körberöhögtek a munkahelyen, s így...

Szóval szombat lévén, elhatároztam azt, hogy véletlenül meg fog döglendeni kettő kacsa. Oszt' felkelés után kimentem nekik enni adni. Majd bejöttem és lecseréltem a sáros nadrágot, illetve a sáros pulóvert tisztára. Egy kicsit sikamlós volt a pálya... Ezek még élni fognak egy darabig. Remélem szombat-vasárnap már járható leend a baromfiudvar.

Sosem gondoltam volna azt, hogy valami péksütemény elkészítését az interneten kell majd megkeresnem. Fejes mákos... Az lösz! Utoljára valamikor ipari tanuló koromban csináltam ilyet, idestova cirka 20 éve... Sovány vigasz az, hogy egy vagy két ember ha tudja a pékségből a fonás módozatát... Találtam róla egy érthető leírást, remélem elfelejtem majd addigra, mire kellene ez a nagy tudomány. Fasztfaszt.

Most anyámnak van kettese...

A mai meglátásom csak annyi volt, hogy ennek a sajtnak kevesebb köze van az állatokhoz, mint a madártejnek a madarakhoz...