Az előbb elkarcolás némi nehézségekbe ütközött, mivel kivételesen a melegvizes izét javítgatták. Tehát vagy hideg vízben fürdök, vagy sehogy. Inkább a harmadik lehetőséget választottam... S eltáv előtt nem sokkal ecseteltem a kollegináknak a félig megdöglött bakancsot (back to time: sziloplaszt), illetve az új cipő vásárlásának a muszájosságát, arra azért nem gondoltam, hogy a takancs (takancsbakarítást megkezdeni!) talpa ösmét megadja magát (kivételesen a javítottal szemközti). Nosza, piarc van, vannak árusok. A nép jólétét jelzendően, csak lézengtek a piacon, ámde cipőárus... Volt olyan is, na. De ilyen koranyári időben gumicsizmába menjek valahova?
Csájna pláza, első felvonás.
Kiszúrok egy cipőt (az ikertestvérének két év alatt csak a talpa kopott el), kérdem van-é negyvenegyben? Há' persze hogy tudom azt, hogy egymillió cipő között van-e ilyen ebben a méretben! Há nincs. Nézelődés, másik cipő, barátnő búcsúzkodik. Van? NINCS.
Másik csájna pláza.
Jól néz ki, de baromi kényelmetlennek tűnik - ránézésre. Jól néz ki, kényelmesnek látszik, de negyvenegybe... Kényelmesnek tűnik, de rohadt randa. Ráadásul negyvenegybe...
Közjáték:
Betértem a korcsmába, ittam egy kishubit, ami kettő volt. A harmadik után már erősen megasztáresélyesnek éreztem magam.
Így érkeztem meg a harmadik chinese plaza színhelyére. Lehet, hogy hiba volt beállítani a "Lopni, megyünk lopni..." szövegű örökzölddel, ámde az állandóan gyanakvó főnökünk mai látványának hatására ezt dúdolgattam már vagy jópár órája. A kishubik meg megemelték a hangerőt... Legközelebb majd "LOPNI JÖTTEM!!!" feliratú buziklubbos (láthatatlansági) mellényben megyek vásárolni, hátha a tulaj hamarább elköszön. Mármint a beosztottaktól. Mert biztos, hogy nem a tulaj volt, mert errefelé minden második ember kínainak látszódik. Ráadásul minden második emberre furtonfurt néznek. Ráadásul minden második embernek köszönnek úgy, hogy "viszont látásra uram." Másnak meg csak viszlát... Vagy még annyi sem. No, itt vettem egy kényelmes cipőt, bár lehet hogy kissé buzis... Me' ami tetszett is, meg ilyenek, az izé... Volt harminckilencig, és negyvenkettőtől. Utóbbiban láttam egy szép, termetes darabot, evező nem jár hozzá. Megkérdeztem...
Vettem még motorolajat, hajtóműolajat, megkérdeztem a kecskealkatrészek árát (nem merek oly nagyot álmodni, hogy meg is vegyem), vettem még borsót és zöldbabot, posta, csekkek, szelvények a lotyóhúzásra. Bolt, aszkorbinsav, füstölt desznyónyúlja, májkrém, filter, dohány ,SÖR.
Haza. Aztán el, húsvétra füstölt sonka (húsból készült, sózott és füstölt*) beszerzése.
Ohne kredit. Egyéni rekord. Hat óra alatt a fizetés: HUSS... Ezt már csak a Jánosom tudta fölözni a nyerőgépekkel.
*Nem a löncsálltka sonkájából készült, hanem disznóéból. Nem csak bekenték sós vízzel, hanem sózva volt. A füstös íz nem csak a füstízű gyorspácnak köszönhető, hanem a füstölésnek. A késztermék nedvességtartalma nyolcvan százalék alatt van, így nem vizet vettem kétezer pénzért. Kilogrammonként...
Utolsó kommentek