Csak úgy mindenről...

Ma kimentem a temetőbe. Próbafekvésre. Hááát... Nem azért hogy dicsérjem, de kibaszottul belepett a gaz mindent. Anyám a kapát és a gereblyét javasolta, én meg magamnak a gyomirtót. Hogy a bánatos pék faszába lehet kigyomlálni a tarackot? Elárulom: sehogy. Szuperszelektív gyomirtó, oszt' majd két hét múlva jöhet a kapa. Azokat a 'gazakat' is meghagytam, ami anyám szerint kigyomlálandó lett volna. Szép a virága. Majd ha meghól, meg ledobja a magját, akkor lehet szó a kihuzigálásáról. Volt egy kidobásra váró koszorú is, de amint felemeltem, meggondoltam magam... Majd két hét múlva. De akkor már viszek ásót, kapát és nagyharangot is. Meg gereblyét. A nagymamám sírját is körbegondoztam, kihúzgáltam a nagyja gazat, oszt' jól legyomirtóztam a betonmelléket. Ha most leszakad az ég, akkor nem kell vele bajlódni vagy másfél hónapig.

No, csirkék be, és szpatty.

Nem teljesen terv szerint alakul ez a 'locsolóautomatika' projekt. Az eleinte biztató eredmények ellenére, most ismét beszaladtam a faszerdőbe. Tátott szájjal.

Hát... Bő két és fél hete kaptam magam mellé új kemencésnek való tanoncot. Hát ez sem megy, az sem megy, ilyen kemence nem volt a ***ban. Pedig volt és van is. Amikor nekiállt gömbölyíteni, meg találtam jegyezni: ahogy látom, tészta sem volt. Egy kissé később azt is beszúrtam, hogy söprű sem. Erre bepanaszolt a vezetőségnél, hogy nem akarok neki mindent megtanítani. Jól megmondta azt is, hogy bunkó a stílusom, ráadásul most már nem is szimpatizál velem.

Két hét szabi után ma ismét panaszféle volt rám, a magatartásommal kapcsolatban. Nos, kifejtettem a 'középvezetőnk' a véleményemet.

Ebből a srácból nemhogy olaszkemencés nem lesz, de még az is szerencse, ha a polinra betanul fél-egy év alatt. Gömbölyíteni nem tudott. Majd belejön. Akinek nem is volt szakmája ez egész szarrakás, az is megtanult két-három hét alatt virgolni, csípni, mérni, préselni, kenyeret formázni. Nem sokkal később már a polinra is oda lehetett rakni egyedül. Neki nem megy. Még a söprögetés(!) sem. Ma nem emlékszem, hogy egyel több, vagy egyel kevesebb kenyeret cimkézett. De bazdmeg a három az tudtommal nem páros szám! S ezt meg is merészeltem jegyezni neki! Háromig a szefós iskola első osztályában el tudnak számolni - ha más nincs is, lerajzolják. Az, hogy miért nem lehet kiadni lapos, fekete tetejű, apró kenyérnek készült tárgyakat - ötödik olvasatra sem értette meg. Naponta az ötödikre.

Szóval a számokkal hadilábon áll, de ha azt szóvá meri tenni az ember, hogy valami Fourier-transzformációt kell kiszámolni egy n-dimenziós tömbre vetítve (nem tudom mik ezek, de nagyon jól hangzanak), hanem kitalálni annak a megoldását, hogy hatszor négy az mennyi is, akkor már bunkó vagyok. Hát ja. Nem egy n ismeretlenes egyenlet megoldóképlete - de ez nem megy neki. A nyalás az már menne, de én sajnos nem vagyok vevő rá - lehet panaszkodni arra is, hogy nem szeretem ha főnöközik nekem.

Agyilag mint a kiselefánt. De tényleg. Lassan tanul és gyorsan felejt. Órák alatt megtanulja, másodpercek alatt elfelejti. Hát nem vagyunk egyformák. 

A másik új emberrel lehet, hogy jobban jártam (jártunk) volna, bár neki csak annyi dunsztja van a pékségről, hogy őt most oda felvették póttartalékos-alsegégmunkás-helyettes-tanoncnak. Valamiért értelmesebbnek tűnik, ráadásul nem csak a seggnyaláson jár az esze (írom annak ellenére, hogy nem tudom miképpen állná meg a helyét).

Hát dijjóhéjjban ennyi volt a véleményem.

Magamról meg csak annyit, hogy nem azt nézem, hogy mit mondanak, hanem, hogy mit is tesznek... Én magam nem azt nézem egy embernél, hogy fekete vagy fehér-e, mert mindannyian különbözünk. De a munkával kapcsolatban azt nézem, hogy fekete vagy fehér-e. Ha szart szar hátára halmozza, akkor alkalmatlan. Ha mindezt a másik nyakába keni, akkor egy faszkalap is. Ha mindezek felett nyalni és besúgni tud csak, akkor nem érdemes szót váltani sem vele. A vezetőség meg olyan, amilyen.

</theEnd>

Sejjjjj, imádom azt, mikor valami a terv szerint történik. Előbányásztam egy parafadugót, amit még Noah húzott ki saját kezűleg az üvegből, valamikor az özönvíz előtt. Pont jó lesz. Alul egy Reed-relé, meg felül is egy, dugóra egy mágnes rágyógyítva melegtakonnyal, már mehet is a móka. Hát nem. Mágnes ohne. Volt három marékra való. Most vagy két órát kutatgattam egy darabkáért. Fasza. Már csak rá kell taknyolni a dugóra. De az meg nem megy bele a colos kpe-csőbe. Csiszolás? Ahha. Parafából sem fogok sok mindent eszkábálni. Már valami műanyagos megoldáson töröm a fejem... Valami hungarocell vagy mi... Az talán jó lesz... Vagy nem.

De amúgy már ma hazacuccoltam (talán) a hiányzó alkatrészegeket és kpe-csövet. Majd minden kiderül. Szakadt az eső. De locsolni... Azt kell. :)

Ja, a szomszéd bodzáját eszik a krumplibogarak... Májusi jégeső aranyat ér. Bár már egy hónappal többet írunk.

Hát van az a szopás, ami megéri. Nem egy nagy telek, de ami nekünk kelletik, az megterem benne. Időben sok, pénzben kifejezve sok (de van amit csak egyszer kell megvenni), nem zabálunk feleslegesen vegyszereket ("már kezd cirmosodni, de rohadni is, kellene bordói lé a babra, mert jövő héten már kellene vinni a piacra." Várakozási idő: 30 nap.) Nos, e tavaszi szopásgyűjtemény eredményei:

 Borsó. Hát láttam már jobb kelést is. De csak lesz rajta pár kilónyi termés.

Ez meg grumbli. Ráadásul virágzik. Anyám kis híján megölt, amikor megtudta azt, hogy mennyiért rendeltem a vetőgumókat. Szuperelit.

Ez meg a sora. Ha annyi gumó lesz alatta, mint amekkora a zöldje, akkor már nem is jövök ki annyira rosszul a helyzetből. Meg vagy tíz évig nem kell vetőgumót vennem...

Szerintem szeles lesz a tél, ez az első vetés fejteni való bab. De szerintem java részt száraz lesz. Remélem, nem csak a szára...

De tényleg szeles lesz ez a tél. Ez az első kanyar lencse. A vöröslencséből még csak két-három szál lézeng. A locsolócucc még nem aktív...

A szeles tél további előhírnöke a csemegekukorica. A háttérben látható gazrakás köszöni szépen, de jól van. A gazrakástól balra egy rakás gaz látható. Most még. De nemsokára érni kezd az is, pontosabban sárgulni...

A benti udvarban meglelhető még némi sárgarépa, zöldség, vöröshagyma, meg egy kevés paprika is. A rendkívül munkaigényes őszi fokhagymáról nem is szólva. Tavaly elültettem, nemsokára lehet szedni. Közben ki is fogom gazolni... A második vetés répa&zöldség kombó nem akar megtáltosodni, pedig már esőtáncot is jártam - a sorát onnan ismerni meg, hogy nincs benne annyi gaz mint mellette.

A képeken nem látható részen kel (majd egyszer) a dughagymának való mianeve, a kapor, az ánizs, meg a körömvirág. Kacérkodtam a gondolattal, hogy a krumpli közé vetek sarkantyúkát, de ez elmaradt. Mint sok annyi más is. De a mustár - az kel. Annyira igénytelen növény, hogy én szinte eltörpülök mellette. 

Izé... A locsolkodáson sokat törpöltem, lassabban is készül el, mint a Luca széke. De már csak az utolsó simítások... És... És mindig közbejön valami. Sokba fájt ez idáig. De esküszöm a Szarvas fél tökére, talán megéri. Mihelyst elkékül a dolog, közreadom a how-to-t, ne szopjon már más is vele ennyit. Ami sokba került rajta, az:

• KPE cső + idomok (tényleg szép pénzt kóstálnak),
• csapos indító bigyulák (ezt így kell kérni és garantált a megrökönyödés)
• szivattyú (ez amúgy is kell - de volt!)
• csepegtető szalag (a többihez képest bakfitty ~14Ft/m)
• vezérlés (ez ráz, de egy kibaszott kültérre való doboz+ 2 tömszelence karcolja a tízezeret, maga az elektronika nem kóstált annyit),
• vashordó (két sör),
• egy halott mikrósütő (fél sör, de mindegy is - a reléket kell belőle menteni 18A/300V per darab, meg ha már itt volt, akkor lenyúltam belőle a használható dolgokat),
• egy üveg bor (a parafa dugó kellett),
• kettő egész reed-relé a bringabuzi ismerősöktől - plusz egy mágnes is,
• melegtakony-pisztoly (nézett is rám az eladó, mint pina az új bugyira).

Ez sokba fáj. Holnap még kielégítem a plistát, mert ami egy köpés, az nyolc méter, egy kanyar az két leágazás, meg ilyenek. Ammen.

Fényes nappal, munkaidőben, a kerítés tetején, egy üveg borral a kezünkben, a vezetőség szeme láttára - balszerencsét jelent.

Így lett hét év után munkanélküli a Lackó.

Hatalmas fejetlenség uralkodik a csirkeudvarban. Már csak tizenhárom csirke megy a saját lábán. A másik felének nincs se feje, sem pedig nyaka. Görény, görény... Hogy megbaszlak az anyád hátán.

Rohadjon meg, hetedíziglend ki fogom irtani azt a geci egeret, ami beszabadult a folyosóra. Úgy örültem neki, hogy a paradicsompalánta már majd' három centi magas, a paprikáknak olyan szép csírájuk van, erre... Egy éjszaka alatt eltűnt a paradicsom. A paprikáknak java részt csak a héja van meg, a bele eltűnt. Ja, ki van ásva majdnem az összes mag... She is live. Láttam. De már nem sokáig. Remélem hamar meg fog döglendeni.

Amúgy meg... A tavalyról maradt cementet borító nejlonzsákot kirágta (kirágták?) a dög(ök), aztán be lett temetve a vályogfalból származó földdel. Egy mázsa cement huss. Annak ellenére, hogy ha nem kap nedvességet a cement, akkor szinte korlátlan ideig eláll. Hát ez nem fog. Hát ez felér egy hadüzenettel. Hát rakok le egérfogókat. Hát mérget is kellene kirakni, hiszen a macskák csak díszítő jelleggel vannak minálunk felé, meg azért, hogy beszarjanak a lakásba. Hát megbaszom az anyja hátán az összeset... Nem a macskákat (egyelőre), hanem az egereket. Háttal nem kezdünk mondatot. És? És-sel sem...

Kettő-három hét csúszás a kertészkedéssel. Hála égnek, a spéci magokat még nem bántották a dögök. Be is baszna, mikor az öt szemet egy ezresért vesztegették. Pritamin ohne, erős ohne, a chilit megkezdték, rohadjanak meg.