A poszt címét szajkózzák kedves politikusaink, a munkaadóink, a gazdasági elemzőink. Ehhez még sokszor hozzáteszik azt is, hogy a "nyugathoz mérten". Varázslatos.
Csak azt felejtik el, hogy nyugaton a vasas csóka CNC marógéppel, esztergával, szikraforgácsolóval és egyebekkel dolgozik, Magyarországon meg kap a munkavállaló egy vasfűrészlapot (rongyot majd otthonról hoz), a csiszoláshoz jó esetben csiszolópapírt (vagy egy fél zsák homokot - mert az olcsóbb), a fúráshoz homokot hurkapálcikával (majd köpködi a végét, hogy ráragadjon a homok), oszt' had szóljon az a termelés.
Nyugaton a mezőgazdasági cselédség beszáll a számítógépvezérelt, légkondicionált kombájnba||traktorba, itthon meg adnak neki egy ásót (vagy majd hoz otthonról ha dolgozni akar), esetleg egy kaszát (majd hoz otthonról ha dolgozni akar), de a kaszáláshoz elég lehet egy kanálgép is (voltam ám én is katona).
A pékek odakint fotocellás ajtóval ellátott, légkodicionált helyiségben dolgoznak, korszerű és működőképes gépekkel, minden helyzetben betartva a gépek terhelhetőségét, illetve kihordási idejét. Minálunk meg az megy, hogy kap egy kézi szitát, egy nyársat a kenyérhez, egyet a péksüteményekhez, rőzsét meg majd szerez valahonnan, ha dolgozni akar. Azt a hetven éves falazott kemencét meg majd akkor szabad csak használni, ha nagy termelés van - ilyenkor a munkavállaló kötelessége a fát beszerezni hozzá a saját költségén.
Nyugaton a kőmérges kap téglavágót, lézeres vízmértéket a jobbik fajtából, távmércsövet, vakológépet. Itthon meg kap egy lapátot (vagy hoz otthonról) a betonkeveréshez, egy bádog ládát a malter keveréséhez (vagy hoz otthonról), madzagot (vagy hoz otthonról), kőműves kalapácsot (vigyázzatok rá, mert csak ez az egy jut tízetekre!). Fángliiii? Ugyan már, van neked markod is...
Nyugaton három ember munkáját három ember végzi el, három ember fizetéséért. Itthon három ember munkáját kettőnek kell megcsinálni, egynek a fizetéséért. Amit vagy megkapnak, vagy nem.
Nyugaton ha valaki hatékonyabbá teszi a termelést, kitalál valamit, amivel több profitja keletkezik a tulajnak, akkor azt az embernek pénzben és/vagy előléptetésben hálálja meg a munkaadó. Itthon meg az megy, hogy "örüljél, hogy van munkahelyed!" Ráadásul még több munkát basznak az ember nyakába.
Értem én, hogy a fentebbi példák az 'erős túlzás' kategóriába tartoznak, de a valóságot elég jól érzékeltetik, ráadásul van némi valóságalapja is a dolgoknak. Ha jól megnézzük, akkor a legtöbb melóhelyen olyan gépekkel dolgoznak, amit még Noah hozott le magával Ararát hegyéről. A termelékenység meg le van szarva, mert a munkavállaló nincs pozitívan motiválva, a munkavállaló egy utolsó szar szemét tróger, tudjátok, "ha behívok valakit a buszmegállóból, az különbül megcsinálja." A bér az többnyire csak a minibálbér, esetleg zsebből is csurran-cseppen valami. Jó esetben mindezt ki is fizetik a cselédségnek.
Ezek után mi a faszt csodálkozik a sok vezető beosztású léhűtő (pardon, naplopó, mert a léhűtő is munka) jószág azon, hogy nincs elég munkavállaló, illetve a termelékenység is a béka picsája alatt van? Aki akar is, tud is dolgozni, az már kiment külföldre bérrabszolgának. Igaz, ott kint is csak egy utolsó senki, egy tróger, egy lábtörlő, egy rabszolga... De többnyire normális munkakörnyezetben dolgozhat, az itthoni bérek többszöröséért. Mert ha már senkinek nézik az embert, ha már elvárják tőle a napi tizensok óra minőségi munkát, akkor azért nem mindegy az sem, hogy nem kézzel kell beverni a szöget a falba, illetve ezt normálisan fizetik is...
Hát... Valami ilyesmi jutott eszembe a fentebb említett mantráról.
Utolsó kommentek