Gyász ide vagy oda, de valamit enni kell. Ma fejtős bablevest készítettem. Bár van ahol fejteni való babnak becézik, de mivel kifejtve kerül a levesbe, így alapból nem értem ezt az elnevezést - legalábbis szerintem nincs értelme. Fejtősbab és kész.

Egy kevés zsíron megfuttattam az apróra metélt fokhagymát, dobtam bele egy kevés lisztet, azt is eldolgoztam. Ezek után egy kevés csípőspaprikát és némi csemegét is beleinvesztáltam az egészbe. Persze őrölt paprikáról írok jelenleg. Felöntöttem vízzel, dobáltam bele babot, zöldséget és répát, némi petrezselyemzöldet, egy csipet sót és had rotyogjon. Bár... Némi főzést még elviselt volna pár szem bab, mert az egyik krémesre főtt, a másik meg még olyan, hogy elharapni is alig lehet. De legalább ízre jó lett. Tésztát már nem volt kedvem és lelkierőm gyúrni, így nem csipetke lett mellé, hanem 'bóti' tészta.

Nos, kéremszépen ennyire bonyolult is tud lenni a főzés. Amúgy a zöldborsólevest és a zöldbablevest is hasonlóképen szoktam elkészíteni. Sajnos az én gyomrom nem bírja a fehér leveseket...