Mióta a Manci néni meghalt, azóta egyre ritkább az az év, amikor nem zsémbeskedéssel kezdem a föld művelését.
Tavaly bezzeg nem szántottak bele a földünkbe, idén is csak egy 60-80-100 centit, mikor hol. Most lophatom vissza a földet. Páran már megkérdezték annak idején, hogy ez miért is bosszant? Talán csak azért, mert annak idején apám a földünk közepébe ültetett kis fácskákat, amik szépen megerősödtek, ettünk róluk sok mindent, meg... De ez nem baj! Az a baj, hogy a földünk évről évre keskenyebb lett. Egyik oldalt még van nyolc méternyi távolság, a másik oldalt négy. Mert mindig csak egy kicsit elszántottak... Ezek után ástam kettő ásónyom mély barázdát, hátha azt már észre is veszi a szántómen. Észrevette, be is szántotta. Meg még egy kicsit a földünkből. Amikor szóvá tettem, akkor még neki állt feljebb. Véletlenül elküldtem a kurva anyjába, meg megígértem neki, hogy legközelebb nem traktorral fog hazamenni, hanem gyalog, mert a faszára húzom a traktorát és a hátába szúrom az ekét. Ezek után kijelöltem kukásmellény színű cövekekkel a határt. A szántás másnapján nem találtam meg őket. Az egyik kerítésoszlopunkat is kiszántották... De idén legalább... Csak pár centit... Szántottak el... Olyan 50 méter hosszon nem is oly egyszerű visszacibálni és lapátolni a földet.
Szóval a faszom fasza is ki van faszosodva ezekkel a faszokkal, akik ezt a faszságot sorozatban csinálják. Nem ám az van, hogy itt a tavasz és végre lehet kezdeni a veteményezést. Nem bazdmeg, dobálhatom vissza a sok köbméter földet. Fasztfasztfaszt. Ja, és a faszomat verjem a tokmány orrába. Hmm. Mintha valamit kifelejtettem volna. Ja, meg a faszt.
Utolsó kommentek