Már nem baszogatás képen, de erőteljesen elkezdtem gondolkozni azon, hogy rendelek ebédet magamnak. Lásd: anyám főz. A hét történései következnek, szépen apránként, szombattól...
Húsgombócleves: ízre, állagra, meg mindenében finom. Ebéd, vacsora, jól is esett. Reggelire már nem, mert anyám elrakta a maradékot. A fagyasztóba.
Húsgombóc, paradicsomszósszal, burgonyával. Lásd: egyel fentebb: "elraktam a fagyasztóba".
Mi legyen az ebéd? Rakott krumpli. Az nekem nem kell, csinálok hamishalászlevet. Jó.
Másnap jött a kérdés: Mi legyen az ebéd? Rakott krumpli. Az nem kell, csinálok kockából húslevest. Jó.
MI LEGYEN AZ EBÉD?! Borsóleves csipetkével. Erre süt kolbászt, amit nem szeret. De én sem - a macskáknak tökre ízlett. A kutyának is.
DE MI LEGYEN AZ EBÉD? Nem érdekel. Ebéd, délután fél ötre: fejtősbableves, de csak azért, hogy ne kelljen kidobni a hamishalászlé tésztáját. Sótlan, ízetlen(attól eltekintve, hogy szinte ehetetlenül erős), de azon kívül, hogy a bab sem főtt meg, sok baja nincs.
Tegnap: sült akármi hús. Ehetetlenül sós. Keserű a sótól. Nagyon.
Ma: A sült hús mellé rizibizi. Sótlan. A borsó mint a rágógumi. Szörcsög a zsírtól az egész. Rizsfőzelék, rágós borsóval, zsírszósszal.
Valamelyik nap kimaradt...
De most komolyan, vagy én csapom össze túl gyorsan az ebédet(ha én csinálom a kaját), vagy anyám időt, energiát és türelmet nem sajnálva kikísérletezi azt az ételt, amit a kutya is csak elásásra tart érdemesnek. Egyél bazdmeg, tegyél úgy, mintha jólesne! Hát a faszt.Lassan már rá fogok szokni arra, hogy vendéglőbe járok. Bár reggel hatkor ritkán nyit az ilyesféle.
Utolsó kommentek