Ma elmentem az esedékes tüdőszűrésre, hiszen az kelletik az alkalmassági vizsgálathoz. Nem tudom, egyáltalán kellene-e lottót vennem a héten.
Nos, leslattyogtam a garázdálkodási osztályra, befizettem az illetéket, ami negyven felett persze díjtalan a gyevi bírónak, ha akar az ember igazolást is róla. Mármint a megjelenésről, mert ugye a papír a fontos, nem a lényeg. Szóval pár perc és már megyek is. Gondolta Stirlitz. Nekiizgulok az erőfeszítésnek, azaz leülök a váróban, s erre csodák csodájára megjelent két ember, aki három. Kettő csodaszép karpereccel a kezén érkezett, a harmadik meg láncon vezette őket. Azután még három. Ezek után már csak a párosok cserélődtek. Tök jó volt.
Azt a kurva hétszentségit neki, én is kifogtam azt a napot, amikor a sittről hordják az elítélteket a tüdőszűrésre. Ha nem számoltam el semmit, akkor mindössze csak tizenkilencen voltak előttem. Plusz az a vén banya, aki eljött kiszűretni a tüdejét, mert más dolga úgy sem akadt, de azért bepofátlankodott elém. De sebaj, elküldték máshova, merthogy már augusztusban volt egyszer... Potom másfél óra ment el az életemből. Bár lehet, hogy hiba volt megkérdezni azt, hogy egy doboz gyors cigi bele fér-e az időbe. A nővérke elég furcsán nézett...
Igen, ez is egy befejezetlen történet lesz.
Utolsó kommentek