Nem tudom, ki hogyan van vele, de én szinte csak a sós-túrós rétesre izgulok ízügyileg. Ráadásul elég nehéz elrontani ezt a rétest - de nem lehetetlen. Ami itthon a rendelkezésemre áll, az egy asztal, rá egy terítő, egypár edény, egy gázsütő. Hmm. Az alapanyagokon kívül nem is kell igazándiból más hozzá - csak sok-sok türelem. Amennyiben nem akarja az emberfia szenvedésként megélni a rétes elkészítését, akkor már előtte való nap be lehet dagasztani a tésztát. A csusza simán eláll akár négy napot is a hűtőben (és elég randán megszürkül :) ). Minél tovább vár vele az ember, annál jobban nyúlik. Hozzávalók a tésztához:
76 dkg liszt (finomliszt, de ha van otthon rétesliszt, az még jobb),
42 dkg víz,
4 dkg só,
10 szem búza vagy rizs (ez speciel a kukába végzi, de mégiscsak van jelentősége!).
A lisztet egy szimpatikus tálban elkeverjük a sóval és a rizzsel, csinálunk egy gödröt a közepébe, és beleinvesztáljuk a vizet. Mindezek után nekiállunk dagasztani a tésztát. Amint már kezd tészta kinézete lenni az elegynek, akkor elkezdhetjük kiválogatni a búza- vagy rizsszemeket. Addig gyúrjuk, míg mind a tíz meg nem kerül a tészta tetején.Ezeket a megtalálásuk idejében félre lehet rakni a szemetesbe, vagy a csirkéknek. Mire megkerül mind a tíz, addigra eléggé át lesz dagasztva a tészta ahhoz, hogy egy könnyen nyúló és nem szakadozó tésztát kapjunk végeredményül. Ezek után legkorábban egy-három óra pihentetés után lehet nyújtani a rétestésztát (ez még azért egy kicsit szenvedős lesz), de mint ahogy említettem, a hűtőben napokig eláll, ráadásul könnyebb lesz húzni is. Én bele szoktam rakni egy zacskóba, kötök rá egy csomót és bedobom a hűtőbe. Másnap (harmad- vagy negyednap) még visszatérhetek rá. A tészta ne legyen túl híg, mert akkor könnyedén rá fog ragadni a terítőre és a kezünkre is. De kemény se legyen, mert ezen esetben nehezen nyújtható.
A rétes töltelékével sem szoktam sokat szenvedni. Hozzávalók:
0,5 kg túró (kemény és morzsolható túró, nem az a túrónak csúfolt izé),
20 százalékos tejföl (kb. 2 deci),
2 db tojás,
só.
A túrót villával összetöröm, ráütöm a tojásokat, aztán annyi tejfölt rakok hozzá, hogy híg és csöpögős masszát kapjak végeredményül. Sót nem kihagyni, merd ezen esetben csak ragacsos csiriz lesz a végeredmény - nem tészta!
Aztán jöhet a művészet. A mi konyhaasztalunk megközelítőleg méterszer hetvenhat centi, erre pont elég a fentebb emlegetett a tészta (nálam, mert én szeretem, ha egy kicsit vastagabb a tésztája, mint a bolti csodák). Az asztalra mintás terítőt javallott rakni, mert ha már mindenhol egyformán tálszik a minta, akkor már elég vékony a rétestészta... A rétes nyújtásához ezen videón láthatóak kiválóan felhasználhatóak. Sajnos manapság már szinte nem is léteznek olyan terítők, amivel öreganyáink dolgoztak - ezek közül egy csak a rétes számára volt fenntartva. Jellemzője, hogy az asztallapon nehezen csúszik el és nehezen gyűrődik össze. Mivel nincs ilyen terítőm, én speciel ruhaszárító csipesszel rögzítettem a széleit a terítőnek...
Miután ki van nyújtva és le van szélezve a tészta, vékonyan leolajozom az egészet. Jó a zsír is, csak nekem ez így jobban bevált. Aztán egy jóképű teáskanállal rámerem a csuszára a tölteléket. Kis plecsniket készítek, kb. a tészta feléig egyformán (soha sem lesz egyforma) elosztva a tölteléket. Összehajtogatom, majd egy habkártyával (vagy egy vékonyabb kés fokával*) elvágom háromfelé (lehet több felé is) a rétest, a sütőpapírral kikent tepsibe beledobálom őket és a maradék tejföllel jó vastagon megkenem a tetejüket.Mehet be a forró sütőbe. Sütési idő, kb. 30-35 perc.Amikor már kezd megijedni az ember, hogy "Úristen, beégett!!!", akkor már jó lehet. Ha a tejföl színe már feketébe hajlik (nem amikor már valóban fekete!), akkor ki lehet venni és neki lehet esni.
Ezzel a módszerrel olyan ötven perc környékére nő a réteskészítésre szánt idő, plusz a dagasztás és a pihentetés... Ilyenkor egy kenyérsütő gép nagy hasznot jelenthet a dagasztásnál. Utóbbi esetben nem kell bele rizs. Búza sem.
Jogos a kérdés, hogy a maradék tésztával mi lesz? Hát az megmaradt. Találtam egy zacskó mákot, meg némi lekvárt... Ma is rétes lesz...
*a vékony kés foka azért kell, mert gondolom azt, hogy senki sem kívánja szétmetélni a terítőjét...
Utolsó kommentek