Mivel a mutter térde isten akaratából megint szarni ment... Ma voltam döghúst venni, aka.: marhahúst. Döglött halat nem találtam, de mindegy is. Félig éhen halva, vettem két hambit. Azt is beosztottam arra a nyolc-kilencszáz méterre. Nem tesz jót az, ha az ember rohanva kap be egy-két falatot. Langsam, langsam spacire...Nem tudom, hogy mitől gyanús az, hogy a rendőrkocsi mellett elsuhanva végignézek két igazoltatást, s mellesleg elrohant mellettem egy néni is - járókerettel.
- Álljon csak meg! Miért megy ilyen lassan?
Hátranézek, sehol senki. De amúgy is utolért volna a szerv, ha nem állok meg.
- Nem kerget senki sem...
Személyi, blabla.
- Amúgy meg... Ez a gép... Ez... Ööö... Mióta...Ööö... Zöld? - Mutattam a rendőrautóra.
- Jézusom...
Úgy sejtem, ha manapság egy tüzérségi tarackot, vagy egy sztálinorgonát cuccolnák magammal,akkor sem buzerál majd ez a team sem.
Amúgy meg alig bírok menni, mert a kapálástól és a gyomlálástól úgy fájnak a toszóizmaim és a térdeim, hogy az csak na. Ráadásul ennyi sok rohangáló ember között ez a csigatempó viccnek sem rossz. Kicsit keserű, kicsit rossz, de poén és a mienk. Mindenki kipróbálhatja, persze csak saját felelősségre. Semmi sem lesz késésben. csak az idegek őrlődnek egy kicsit... Szerintem humoros. Kicsit keserű, de humor...
Utolsó kommentek