Hááát... Ettől sem sokat lendült a dzsídípi. Mármint attól, amit csináltam... Szombat-vasárnap-hétfő = pihenés. Kedden takarítgattam és a keletkezett rőzsét buzeráltam cafatokra, szerdán meg nekiálltam fűrészelni a vastagját. Összecsapkodtam fél-háromnegyed köbméternyi gallyat (gallyacska - alkar vastagok is) a körfűrésszel. Aztán jöttek a szöges deszkák a dekopírfűrésszel. Sehol semmi gond. Aztán amikor kihúztam a dekopírt... No, utána olyan szépen elvágtam a kezem (karcolás - de becsszóra) a fűrészlappal, hogy az csoda. Hát ne bassza szét az ideg a földi halandót. Még ha be lett volna kapcsolva...
De már elkészült anyám számára az a kib................. sza.......... gec................ elemlámpa, amit már hetek óta buzerálok. Már amikor odaérek két-három pöttyentés erejéig a pákához, meg az alkatrészes részleghez, meg a... Amúgy praktikus találmány ez a joule-thief. Kb. 53 század voltnál hal meg az elem. Kellene szerezni valahonnan egy germánium alapú (működőképes!) teljesítménytranzisztort (ami belefér egy pezsgőtablettás csőbe)... Le lehetne menni vele három tized voltig - feltéve ha az ember hisz a mesékben. Értelme? Csak egy földünk van. Ne félig tele elemet basszunk már ki a kukába. Merítsük le, addig, addig, míg le lehet... Azzal az elemmel, amivel már a bicajon a lámpa, a lakásban az óra, illetve a távirányító sem működik... Világítani még mindig lehet vele. Az elemtartóval voltam meglőve, de hál' istennek volt otthon defektes kerékpárvilágítás és vasfűrész. Ha megvan minden alkatrész, ha van idő, hely és valami doboz neki, akkor három perc. Feltéve ha van forrasztópáka is. De ez majd külön posztot érdemel. Egyszer. Majd. Valamikor. Lehet.
Tegnap, tegnapelőtt takarítás volt folyamatban, ma meg kockásítás (kockásra feküdtem a fejemet). Bár a takarításnak már sajnos nem sok nyoma van...
Holnaptól véget ér a nagy dőzsölés, az eszem-iszom, dínom-dánom, lehet megint menni a céhhez melózni.
Utolsó kommentek