Elmentem, lecuccoltam a koszorút, amint a pap és a haverja elkezdtek gajdanolni s megindult a menet, elegánsan leléptem. Még a koporsóban sem vetettem rá egy "utolsó pillantást".
Szerettem az öregasszonyt, meg is ríttam a magamét, de én úgy szeretnék emlékezni rá, hogy ott ül a székben, keresztrejtvényt fejt, néha-néha elbóbiskol, vagy csak kapálgat, szorgoskodik...
"Már mindenki látta azt, hogy milyen szép virága van a lapulevélnek, még az unokák is. De most már kellene valaki, aki kiássa azt a rohadt bagadáncsot..."
Utolsó kommentek