Hála Istennek, elmúlt az a karácsonyi lidércnyomás, ami így karácsony előtt a pékek feje felett lebeg. Tök jó, hogy csak az a biztos, ha Ádám s Éva napján délben bezárnak a boltok. Bejgli, bejgli, kell vagy nem kell, mennyit hagyjunk rá, mennyi legyen, hány emberrel, hogyan és ki, meg mit és miért... Ez már a múlt héten lezajlott, ma és tegnap inkább kenyeres nap volt, természetesen a pék felelőssége az, hogy kiolvassa a boltosok fejéből a gondolatot, akik meg természetesen a vevő fejében kívánnak(?) olvasni. A kedves vevő meg oly tanácstalan, mint egy vidéki kisközség. Rohan ide, rohan oda, ez is kell, az is kell, hú, baz'meg a kenyér! S közben elbasz mindenki mindent, amit lehet. Elbasszuk a rendelést, a boltban és az irodában is, honnan, mit lehet ellopni, hogy mire lesz raktáros, addigra időben is legyen minden, létszám is legyen, anyag is legyen... K. Gábor szavaival élve: "Minden úgy kezdődött, hogy... Á, inkább hagyjuk is, mert nem volt az valami jó élmény..."

Sok lesz, sok lesz, hú, ez nagyon sok, ránk fog száradni! Aztán meg hiányzik vagy tíz mázsa kenyér a végén, mert menet közben elviszik.... Szóval tökéletes káosz, megsaccolni lehetetlen, de a felelősség meg... De lényegtelen. Elmúlt. Bár egy kissé furcsán néztek arra, amikor is átballagtam a pékségen egy liter pálinkával a kezemben (karácsonyi ajándék az ex-fűtőtől). Előtte egy órával kérdeztem a Mészát, hogy megy-e boltba... Erre elküldött a picsába (ő speciel sofőr). No, a pálinka után húsz perccel megérkezett az a két üveg kishubi*, amit anyunak szántam ajándék gyanánt. Hiába mondtam azt, hogy ez nem az aminek látszik, valahogy nem akarták elhinni a többiek...

No, de eljött a pihenés napja, legalább ezt az egy-másfél napot ki kell élvezni, ami megadatik. Beszélgetni, itthon lenni, pihenni,átérezni azt, hogy van aki szeret, van akit szerethetünk. Ha van ajándék, akkor van, ha nincs, akkor az sem akkora baj. Élünk, vagyunk, szeretünk, szeretnek.

Boldog Karácsonyt minden gyanútlan idetévedőnek.

*Szereti na. Nagyot akartam venni a múlt héten, de minden nap olyan friss voltam a meló végén, mint a kivert fasz. Ma sem jutottam volna el a boltba...Ez legalább elfért a kabátzsebben.