...aztán ment arra a gazda és látta, hogy igencsak mozog a kukoricatábla közepe. Nézeget, nézegeti, hát a rézbőrű brigád szedi ám a kukoricát - ráadásul zsákokba. Mert szokás volt az, hogy nappal bezsákolták, éjjel meg csak el kellett vinni. A gazda töprengett egy darabig, s elhatározásra jutott. Megvárta míg végeznek a napszámosok, hazament a pótért, szólt pár markos embernek, gyorsan feldobálták a zsákokat és hazament a leszedett kukoricával...
Azt hiszem, amikor jött a szorgos kisebbség az éj beálltával, elég furcsán nézhettek.
Arra járt, gondolta megnézi azt, hogy milyen a kukorica. Mesélte a Guba. Látta ám, hogy három kisebbség szorgosan tördeli a csöveket, s dobálják a zsákba. Lsd.: fentebb... Oda is ment hozzájuk és megérdeklődte, hogy "Ti mit is csináltok itten?" Azt mondták erre, hogy "há, mi csak a kukoricát tördeljük." "És a gazda megengedte-e?" "Há' persze, ő mondta, hogy nyugodtan sze'hetünk belőle" "ÉN VAGYOK A GAZDA A KURVA ANYÁTOKAT!" [üvöltötte kedvesen] Durr egy pofon. A csóka ott össze is esett, a másik kettő elkezdett szaladni. A gazda meg nem érte utol őket - tudod, akkora egy nagy állat ember...
[a poén címkén elgondolkoztam... nekem az volt. :) ]
Utolsó kommentek