Míg mi emberek nem tudunk elvonatkoztatni a pénztől, mint vagyontól, addig semmi sem fog változni az emberek életében. Míg mi meg nem értjük azt, hogy a pénz arra való, hogy ne hatszáz tojást kelljen vinni a simalapos tévéért cserébe, míg meg nem értjük azt, hogy a pénz arra való, hogy ne kelljen a két kiló kenyérért fél kiló sót vinni cserébe...
Míg meg nem érik a fejekben a gondolat, hogy a pénz önmagában semmit sem ér, hogy a pénz önmagában csak egy értéket mér... A pénz csak egy csereeszköz. S a pénznek csak addig van értéke, míg bízik az emberfia abban, hogy a pénz ér valamit. Míg sokan bízunk benne.
S míg ez nem tudatosul bennünk, addig marad az, hogy egy életet, egy egészséget... Mind-mind pénzért mérünk. Vajon hány forintot, hány dollárt, hány eurót érhet az az elvesztett pótolhatatlan érték? Ki fogja húsz év múlva fizetni a nyugdíjakat, ki fogja húsz év múlva fizetni az orvosokat, miből veszünk húsz év múlva ennivalót, ki fogja majd húsz év múlva.. És honnan lesz rá pénz?
Valahogy kezd elegem lenni ebből az új Istenségből, melynek meglétéből mindent le lehet származtatni. S még mindig nem értem, hogy miért nem értitek ti, kik furcsa lénynek tekintitek személyemet... Nem a pénz építette meg a házadat, az autódat, a plazmatévédet... Hanem lehet, hogy egy ember. Kézzelfogható dolgokból, s nem valami kártyán lévő számsorozatból, nem valami istenhátamögötti szerverbe elrejtett egyesekből és nullákból... Nem százdollárosokból épült fel hazánk újra.
De mindegy is. Míg ez a szemlélet meg nem változik, addig semmi sem fog változni. Bárki is leend majd hatalmon, bárki is irányít, ugyanúgy el lesz tékozolva utódaink jussa, mint eddig. Termőföld helyett marad majd nekik lepukkant autópálya és romos ipartelep, ivóvíz helyett marad nekik a szenny. Fák helyett kapnak majd plázákat, kék ég helyett borút, élet helyett halált. Boldogság helyett rájuk hagyjuk kínjainkat, keserűségünket, minden bánatunkat azzal kapcsolatban, hogy hol is ronthattuk el?
Utolsó kommentek