Véleményem szerint jelen pillanatban új értelmet nyert a 'bunkofon' kifejezés. Ma már nem azzal képes menőzni a mobil tulaja, hogy a temetés közepén teljes hangerővel felcsendül az örömóda, s aztán nagy mellénnyel nekiáll pofázni a csákó a kuzinnal, az egybegyűltek örömére...
Ma elugrottam orvoshoz elintézni a betegszállítót és a czédulákat. Bemegyek, köszönök. Egy ember(ke) kivételével mindenki köszönt, hiszen ildomos. Éppen az új okostelefonján pörgette a gémet. Aztán bement a doktornőhöz, folyamatosan buzerálva azt a szart. Az ajtón belépve elsüllyesztette a farzsebébe a hi-tech kütyüt. Becsületére váljon. Amíg az asszisztensek töltögették (az egyébként igencsak fontos és kibaszottul nélkülözhetetlen) papírokat, addig kijött a dokitól a csóka. Mobil elő. SMS, emil, satöbbi írás, foghegyről válaszolva a tök lényegtelen kérdésekre (hiszen ő táppénzes, nem oly mindegy, hogy mettől-meddig?). Elindul, kimegy. Fél perc szünet. Visszajön, elköszön. Nekem még mintegy negyedórát tartott a várakozás. Kimegyek, s mit látok? Még mindig buzerálja a telefont. Emil, SMS, blabla. Elköszönök. Mindenki köszön. Emmeg csak nyomkoda a virtuális mianevét.
Öregszem? Ha köszönnek, kérdezni akarnak, s miegyéb, akkor forduljak el, s buzeráljam a telefonomat, mondjam azt, hogy társasági életet élek? Bazd meg... Én sem vagyok valami kultúrállat, de ez a növésben lévő emberpalánta... Hát ember az ilyen állat? Vagy csak az öregedéssel előjönnek az ilyen heppjeim? Minden okostelefonnak a tulaja ilyen? Vagy mi?
Utolsó kommentek