Mióta ezen cég berkein belül dolgozom, pár elbocsátás (aka. kirúgás, kibaszás, stb) megmaradt bennem. Ugyanis a legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység...
Az első esetben az egyik leányzót paterolta ki a főnökünk, s nem fizetett neki még végkielégítést sem. Az a gonosz nőszemély meg képes volt munkaügyi bíróság elé citálni a céget... A pereskedést mintegy kettő (vagy három?) évig húzta a cég ügyvédje. Végeredményképpen a bíróság megállapította azt, hogy az elbocsátás törvénytelen volt, s ki kellett fizetni az elmaradt végkielégítést, és a per időtartamára az elmaradt munkabért is - a mindenkori jegybanki alapkamatblablabla. Továbbá az eljárás keretében felmerült költséget is a kedves munkáltató fizette. Ez, úgy a kilencvenes évek közepe táján történt, s akkoriban a hat-hét milliós összeg még jó pénznek számított. No, ez volt az első tanfolyam az ex-főnökünk részére.
A második meg az, mikor nagy elánnal lejött a műszak végén, s közölte a csókával azt, hogy "Nem kell ám holnaptól korán kelnie!" Oszt' utána meg jót nevetett a saját kifinomul és úrias humorán. Az ex-kolléga meg ránézett, aztán az órára. Megint a főnökre, megint az órára. Aztán a főnökre vetette a tekintetét, s gondolván a jövőre, a következő monológot intézte a kedves főnökünkhöz:
"Hallod, hogy baszom a kurva anyádat hülyegyerek! Ez nem jutott tíz perccel előbb az eszedbe? Hát bazd meg! Még elértem volna a deles buszt! Most meg várhatok kettőig hülyegyerek!"
No, a srácot azóta sem hívták vissza a céghez...
Utolsó kommentek