Elöljáróban csak annyit, hogy elnézést kérek. Elnézést kérek a mások érzelmeibe és elhivatottságába való beletaposásért, elnézést kérek a dilettáns és antiszociális meglátásaimért, elnézést kérek a helyesírási hibákért, elnézést kérek a szertecsapongó totálkáoszt fölöző fogalmazásért, elnézést kérek a helytelen idővonal miatt, elnézést kérek a... Mindenkitől.

Nem csak átvitt értelemben vetnek árnyékot a sötét fellegek kicsiny hazánkra, de sajnos a választójoggal rendelkezők fejét is belülről borítja némi felleg. Azaz részlegesen, vagy éppen teljesen sötétek. Elvannak azzal, hogy az MSZP||FIDESZ||LMP maga a sátán||megtestesült gonosz||az átkos izé, satöbbi. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy az említett pártok, mindig valakinek a rovására akarna serénykedni, reformálni, megoldani, jobbítani. De sohasem a kőgazdagok érdekei ellen... Ez már önmagában is érdekes.

Jelen pillanatban én sem tudnák más megoldást a hiány csökkentésére, minthogy az adófizetőket sanyargassam. De mitől is alakulhatott ki ez a helyzet? Mert szerintem köztudott az, hogy a gengszterváltáskor az államadósság elérte az X milliárd dollárt. Rendszerváltás után az 5X milliárd dollár értékű állami vagyonnak lába kélt - pontosabban elprivatizálódott, csak úgy, magától, mintegy kétharmadX pénzért. Ebből az államadósság törlesztésére elment a fasztudjahány forint, de amúgy kb. pöcsömöccse mennyiségű.

A rossz nyelvek szerint S. György befektetési alapja felajánlotta azt, hogy egypár (azóta már külföldi kézben lévő ágazat, úgyis mint energetikai szektor, és népes társasága)  izéért cserébe átutal X milliárd dollárt a magyar államkasszába . ami elég lett volna az államadósság nullázására... Ezt valószínűleg négypárti egyetértés (MSZP, FIDESZ, MDF, SZDSZ) keretében elutasították, s azóta össznemzeti kuss van róla. Amúgy meg az a hibás, aki már nincs itt. Lásd: meghalt...

Szóval a nagy össznemzeti elvárások és össznemzeti szerződések alapján (államközi szerződések, EU, s társai) most futjuk a köröket. Míg ki nem tör a Magyar Állam ezen ördögi körből (hahaha), addig ez az idők végeztéig így fog menni. Mert a Magyar Államnak érdeke lenne az, hogy a befolyt adók cirka 70-80-90 százalékát ne kamattörlesztésre utalják át, mindössze azért, hogy ismételt kölcsönfelvétellel tartsák fent az állami szféra működését, kölcsönből fizessék a nyugdíjakat, s kölcsönből tartsák fent a szociális védőhálót, meg ilyenek. Ráadásul a kölcsönadó fél (aka.: befektető) nyugodt szívvel belepofázik mindenbe, az égadta egy világon, mert aztatokat (nem őt, nem őket) nem érdekli az, ha te éhen döglesz. A profit, az profit, nem jótékonysági intézmény.

1. Véleményem szerint az Európai Unió egy nagy rakás korrupciótól rohadó fostrágyaganészar. Nagy előnye az, hogy szabad a munkaerő-vándorlás, s szabad a piac. Az elv önmagában szép és jó, ámde az uniós kvótarendszer (miből és mennyit szabad termelni), mely meghatározza, hogy mire és mennyi uniós támogatást adnak, mi és mennyire EU-konform, mi és mennyire megy szembe az uniós normatívákkal, az nem kóser, az csak a lobbinak enged kurva nagy teret, illetve annak, kik felvásárolták a reálgazdaság javát és a pénzpiacot. Lsd. egyel lentebb.
2. Az EU és Usákia a 'szabad piac' nevezetű dumájával együtt unszimpatikus. Már csak azért is, mert a piacot már egy ideje felvásárolta egypár gazdasági szereplő. Nem, nem gazdasági verseny, blabla. Önmagában a piac lett felvásárolva, gyártósorral, cselédséggel és vásárlóval együtt. Ez tény. Mint ahogyan az is, hogy a cselédségnek nincs munkája, a gyártósor le lett adva a MÉH telepen (vagy csak eltűnt), s a piac az köszöni jól van. A cselédség anyaállama meg szinte kötelező jelleggel köteles életben tartani a cselédeket, mert ez egy elvárt dolog a szabad piac és a demokrácia fenntartása szempontjából, mint ahogyan a szociális védőháló fenntartása is.
3. A pénzügyi önrendelkezés egy szép nagy humbug. A nemzetközi szerződések megkötik a Magyar állam kezét. S bár elméletileg az Állam rendelkezik a törvényes fizetőeszközzel, de gyakorlatilag nincs beleszólása semmibe sem. Ezt köszönjük meg szépen az I. Orbán kormánynak, és a bölcs parlamentnek, kiknek általunk választott(?) képviselői még most is bőszen szavaznak. Bár ezen döntés is csak azért keletkezhetett, mert az EU elvárta a csatlakozás előtt....

Annak idejében, mikor vége volt a háborúnak... Szóval réges-régen, amikor a második világháború véget ért, s romokban állt fél ország, ráadásul idejöttek minket felszabadítani... Akkortájt nem csak a napi megélhetés miatt kellett dolgozni. Szó szerint újjá kellett építeni az országot. Új út, új híd, új ház, új eszme... A háborús kártérítésekről meg még szó sem esett... Pedig mindezeknek köszönhetően keletkeztek a 'padlássöprés' fedőnevű taktikai műveletek, mikoron mindent elvittek az állam nevében, még a dughagymát is. Sztalin elvtárs és Rákosi elvtárs nagy ívben leszarta, hogy a paraszt, vagy a cigány éhen döglik-e. [iiigen a cigányság sárból való kiemelése (persze bányakotrógéppel) is ez időtájban kezdődött, lásd: cigányfürdetések, vándorcigányok üldöztetése, erőszakos és egyoldalú asszimiláció, stb]

Mint köztudott, a magyar állam adóssága mindössze abból keletkezett, hogy az életszínvonalat (háhá - színvonal... éééreteed...) fent kellett tartani. Természetesen abból nekünk egy fillért sem kell visszacsengetni, mit a baráti országok 'megsegítésére' költöttünk, s ezen adósságok zömét már régen el is engedtük. Pedig ezen országok valóban a szomszédaink ám! Lásd: Észak-Korea, Kuba, és népes társaságuk... Szóval az IMF tagsággal kezdődött a szopóág, erre rásegített a Szovjet be nem avatkozás. De ez nem volt elég. A nyolcvanas években megnyitotta Magyarország a kapuit a NYUGAT felé. Az elköltött valuta, melyért céhatvannégyet, fagyasztóládát, videjómagnót hozott a cselédség a sógoroktól - az sem volt ingyé'. Bár úgy tűnt, hogy mindezen értéktárgyak ki lettek fizetve, de mégiscsak adósság marad utánuk. Kapise? Mert az Usákiai dollárt nem forintért kaptuk ám, hanem hitelre. A nyugati (lsd.: sógor) kolléga meggazdagodott haszont élvezett (s közvetett úton még most is élvez) a Gorenjékért, mi meg két soron adósságba vertük magunkat. Ráadásul ezen adósság a jelen játékszabályok mentén nem visszafizethető, mindössze csak kinőhető. Lenne... Ha a gazdaságunk fejlődését nem fogná némileg vissza a a nagytőkések benemavatkozása. Erre ékes példa a Magyar Parlament, a Magyar Jogalkotás, illetve az Uniós Jogalkotás, Uniós Normatíva, blablabla.

Nos, dióhéjban ennyit a pénzügyekről, illetve a globalizmusról. Akik a globalizmust, a szabad piacot, a profithajhászást és társaikat éljenzik, éltetik, és terjesztik az igét, azok mindössze csak arról feledkeznek meg, hogy a pénz nem old meg semmit sem, a vagyon meg nem ehető. Meleget sem ad, nemhogy ivóvizet. Kapise? Nyet? Segítek: a munka és az igencsak alaposan véges erőforrások jelentik a kulcsot ehhez az egészhez. Amennyiben fizikailag meghatározható munkát (szántás, vetés, programozás) nem végez senki, akkor konyec filma az emberiség létezésének. Tehát ha holnaptól mindenki a pénzügyi szektorban létezne, akkor nem zabálna senki kenyeret, húst, tojást (kivéve azokat, kik megtermelik maguknak másodállásban), mert nem lenne az, ki megtermeli ezeket. Bár tele lennénk gazdag s szegény pénzügyi szakemberekkel, esetleg az infláció elszabadításával lenne annyi pénz mint a gané - mindössze csak éhen és szomjan döglenénk, vagy csak a fagyhalál végezne velünk.

Itt valahol kellene szemléletet váltani az emberiségnek, a magyarságnak, az embernek. Valahol arany középútra kellene helyezni mindent. A helyén kellene kezelni az élelmet, a termőföldet, a jószágokat, a pénzt, az... Magát az életet.